Valaki segítene feldobni a versemet? (tudásbázis)

CSak röviden:)

Koros fák daloltak,

hajdanán gyengéden.

Mikor hüvös szélben,

arra ballagtam éppen.

Ágaik egymáshoz simultak,

mint jó fivérek az éjben.

Halkan zeng az őszi ének ,

pergő falevélen.

Majd ,fázósan összebújtak,

téli fagyra várva.

Rezgett kopasz águk,

zizegve tépázva.

Lábuk alatt táncot járt,

rőt lomb kavalkádja.

Akkor ezt most szépen bemásolom a naplómba, szerintem igazán jóra sikeredett kis versike. Hadd maradjon meg nekem is, ha már ilyen szépen sikerült összehoznom.

Remélem kedves Anonim te is meg vagy vele elégedve! :))

Azon a novemberi éjszakán

Ballagtam én a téren át

Gyengéden társamul szegődött

A régi, fájó emlékek közt

Egy dal, mely hozzád száll

Az öreg fák sárgult lombján át.

Ágaik szelíden össze simultak

Mint jó testvérek összebújtak

Rozsdás levelüket földre ejtve.

Egymás kezét el nem engedve

A zene hallatán, együtt csendben

Lépkedtek tovább az őszi ködben.

A fuvallatból őrült szél terem

Sárga leveleket fújja esztelen

A fák ágain fehér dér terem

Levelek hullanak élettelen

Jeges fuvallat járja át szívem

Régi álmunkat itt már nem lelem

Szerintem a jó vers nyitja még, hogy lehetőleg ne legyen benne szóismétlés. Azaz van 1 szó, akkor azt megemlítheted a versben később, csak szinonimát használj. Például az eső, ne említsd meg 2-szer,hanem írd utána zápornak, vagy égi áldásnak. Ugyanígy ne legyen mondjuk 2-szer a ház szó benne, hanem mondjuk hajlék, meg viskó.

Minél nagyobb szókincs elengedhetetlen szerintem egy jó vershez. Ajánlom, tanácsolni tudom, hogy vegyél Szinonima szótárat esetleg és ha eszedbe jutnak szavak, lapozz oda. Lehet egy szót 8-9 féleképpen is le lehet írni. Sok hasonlat, alliterációk, metaforák. Színes színi és képi világ. Esetleg szinesztézia is mehet bele.

Legyen eleje és vége a versnek, ne nyúljanak túl hosszúra a sorok, de ne legyen rövid se nagyon. Ritmikailag is legyen rendben, formailag is.

Ez segíthet:

[link]

Nem nagyon rímmel ebben, kérném a segítségeteket!

Cím Novemberi est:

Azon a novemberi éjszakán ballagtam én, egyszerre gyengéden, mellém szegődött egy fájó, rejtelmes dallam, hajdanán a koros fák, halkan daloltak a hűvös szellőn.

Eközben az ágaik, szelíden egymáshoz simultak, mint az igazi jó fivérek melyek e zene hallatára olykor, az egy-egy rozsdás levelüket a földre hullatva.

Majd fázósan összebújtak mintha a tél kísértete immár közöttünk járna, sőt a fagyos leheletével minduntalan ráborulna némi didergő, kopasz fa ágára.

Ezalatt a fuvallat serény munkája közben, olykor belekapott a fák alatt összegyűlt hatalmas levél kötegben, majd belőlük néha egyet felkapva esztelen táncot járt vele a magasban.