VadászNő (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: VadászNő
Vadásznak Ők, csak úgy vannak vele, megszereztem, tehát az enyém! De nem így van, megtartani sokkal nehezebb, mint megszerezni! Egy kapcsolatért tenni kell, mind a két félnek! Hiába teszem ki Én a lelkem, hiába mutatom ki, hogy szeretem, ha Ő nem tesz bele a kapcsolatba semmit! Egy idő után belefárad az ember! Hiába mondják, hogy jobb adni, mint kapni, kapni is kell, főleg szeretetet, megértést stb
Lehetünk egyenjogúak, speciel Én szerettem ott tüsténkedni ahol a párom volt, csak hogy érezzem a jelenlétét, ha füvet is kell nyírni, attól még törékeny Nőnek érzem magamat! De a férfitól függ, hogy a Női mivoltomban, igazi Nőnek érzem-e magamat mellette! Szerintem van külömbség! A szabadság is kell, mert úgy gondolom nem kell birtokolni a másikat, nem tárgy, hanem társ! Erre lehet írni, hogy "nem kell póráz a húséghez"!
Olyan mélyenszántóan, olyan sokat lehetne írni erről a témáról! Bár lehet, most össze vissza írtam, lehet nem is érthető, de az Én gondolataim!
Ma már az emberek többsége, nem dolgozik meg egy kapcsolatért, mert úgy vannak vele, majd lesz másik! Na, de nem általánosítok, azért vannak hála az égnek kivételek!
Szerintem ne legyünk ketteskék ha nem akarunk!
Vegyék fel a harcot, gyors lendületes nő mellé is lehet méggyorsabb lendületesebb pasit találni.
Senki ne fogja vissza magát!
A téma kifogyhatatlan, a végsőkig fejtegethető. Kicsit nekem szűkmarkúnak tűntél a kifejtésével kapcsolatban, de jó cikk.
Én sem tudom személy szerint, hogy mi történik, miért és hogyan, de tény, hogy az új rendben szenvednek a férfiak és a nők is. Senkinek sem jó ez a hatalmas "egyenjogúság". AZért tettem idézőjelbe, mert régebben gyereket kellett nevelnünk és háztartást vezetni. Most nyírhatunk füvet, dolgozhatunk, ciki ha kevesebbet keresünk a férfinél. És harcolunk vele, hogy jobb pozícióba kerülhessünk. persze a régi felaladataink is maradtak. Na bumm! A világ legrosszabb üzlete részünkről... Máskülönben zavar minket, ha ugyanolyanok, vagy erősebbek vagyunk a férfinél. Mert akkor nem igazi férfi. Talán mi sem vagyunk igazi nők... Nagyon nehéz téma, nagyon fájó ügy. Szerintem azért nekünk kéne kicsit visszavenni, és ketteskének lenni. Játszani, kedvesnek lenni dalolni. Ők meg vadásszanak :D
Nekem nem. Óriási erő kell hozzá.
A magam visszafogásához, ahhoz, hogy hagyjam, hogy a férfiak körülöttem férfiak lehessenek.
Erő kell ahhoz is, hogy lelassuljak, hogy időt hagyjak, ne én legyek a gyorsabb, ne nyissam az ajtót, hogy a kinyújtott kézre támaszkodjam, és ne értetlenül nézzek felé.
Ugrás a teljes írásra: VadászNő