VadászNő (beszélgetős fórum)

Na én megyek edzeni emancipáltak,nehogy alárendelőgyetek egy kapocsolatnak sem.Mutassátok meg ki az úr a háznál :)))))))))))))))

Emancipuncinak születni kell.A legtöbb nő nem erre született,de vagyunk páran,akik igen.Ez egy életforma.És mi szeretjük.

A nők csak játszanak.

Nem vettem észre hogy ragadnának rám,és nem is veszem komolyan őket.

Nics gond a potenciális álapotommal,és igen megvagyok elégedve magammal.

Szerintem te annyira önimádó vagy hogy szex közben is a saját nevedet kiabálod!

Én már annyira kiábrándultam az IDEÁLIS kapcsolat illúziójából hogy egyszerűen tudomásul vettem hogy nem létezik.

Olyannal soha ne kezdj!Magamból indulok ki tudom miről van szó.Néha a nő is kolonc nem hogy a gyerek.

Egyébként szerintem az is gond velünk, nőkkel, hogy alárendelt szerepnek vesszük, ha mi otthon vagyunk a gyerekekkel, vagy gyerekkel. Ha főzünk, otthont teremtünk, egy nyugodt légkört a kereső Férjnek, egy kedves anyukát a gyerekeknek. Én nem hinném, hogy ez alárendelt szerep. Semmivel sem kevesebb (SŐT) feladat ez, vagy semmivel sem fontosabb (SŐT) mint pénzt keresni. Egyszerűen biológiailag adott a szerepünk, és nem kell ezzel harcolni. A férfiak azok sajnos- nem tudom miért és mióta-akik nem értik, vagy nem méltányolják ezt a munkát részünkről. Mondjuk szerencsére ez nálunk nincs így. A Férjem nagyon hálás a meleg vacsoráért, hogy a gyerekünkkel foglalkozom, hogy többé-kevésbé rend van itthon (már amennyire rend lehet egy 10 hónapos mellett :D ), és eszébe sem jut hánytorgatni, hogy nem dolgozom. Ennek nem most van itt az ideje. És én nem érzem magam alárendeltnek, mert főzok mosok takarítok és gyereket szülök, nevelek. Mind a ketten tiszteljük a másikat a feladata elvégzéséért. Én is hálás vagyok, hogy a Férjem megteremti a lehetőségét a nyugodt életünknek. És ugyanannyi szavam van mindenben. A döntéseket együtt hozzuk meg. Attól még, hogy jelenleg háztartásbeli vagyok, eszem is van, nem valami állat vagyok itthon akibe belerúgnak képletesen szólva nap mint nap. SZóval személy szerint teljesen értetlenül állok sokszor ezek előtt a dolgok előtt. Tény, hogy a Férjem ritka rendes ember, és megbecsül engem.

Nem lenne igényed egy olyan társra, aki nem csak dobbantónak használ? Na jó, csak kérdeztem, semmi közöm hozzá. Gyakorlatilag azt a kapcsolati képet, amit felvázoltál inkább üzleti jellegűnek tekintem, mint párkapcsolatnak. És ne haragudj, de nem úgy tűnik, hogy te nyersz rajtuk.

Ha pénzt adnék nekik akkor azthinnék magukról hogy prostituáltak.

Én csak aztmondom hogy nagy hülyeség az emancipáció.

Akkor gondolom olyan kereseted van, hogy egy asszonyt és két gyereket normális színvonalon el tudsz tartani... az elvárásaid csak akkor reálisak, ha az asszonynak más dolga nincs. nem kell kiegészíteni a keresetedet neki, vagy helyetted dolgozni. ha nem tudod a rádeső részt teljesíteni akkor szimplán bunkó vagy

Volt már akit kidobott a férje ,meg volt aki Erdélyből jött át,de zenés szórakozó helyről is,mert épp menekült az aktuálisa elöl.

Bántalamzni nem fogom őket,ha egyszer elegük van akkor én ugyan megnem álítom,had mennyen ahová csak akar.

Most erre mit mondjak? Balek vagy.

A férfiak megszégyenítői.

Na persze addig nemsikerül öntudatra ébredniük még xarban vannak ,csak utánna mikor már nics szükség rám,mert levadéászták a következő áldozatukat.

Hát talán ott ahol tologatják férfi létükre a babakocsit.

Hálás, persze. Aztán meg öntudatra ébred. Tudod, valójában senkinek nem felel meg az alárendelt szerep, de van az a helyzet, mikor kénytelen elfogadni. A párkapcsolat mellérendelt szerepkörrel az ideális. Ha az egyik felet elnyomják, az ki akar szabadulni.

Elképzelehtő hogy kicsit konzervatív vagyok de nekem helyén van az értékrendem ,és még megvannak a tök...im.

Elvétetted az évszámot.

Nagyon szeretem őket ,meg még tisztelem is csak elfelejtik hol a helyük.