"Üres fészek" (beszélgetés)

Fiam 02 02-én tölti be 24 évét, ez a nap egybeesik az egyetemeken a II. félév első napjával.

Férjem 2001-ben meghalt, azóta kettesben éltünk,a viszonyunk- a szörnyű kamaszkor elmúltával - tényleg jó..

Bejelentette,hogy hétfőtől - ami éppen a szülinapja -egy barátjához költözik albérletbe, de persze hétvégén hazajár.

Tudom, hogy itt az ideje hogy kipróbálja az önállóságot ( jól tanul, magas ösztöndijat kap ), de az én szivem megszakad, a bejelentése óta teljesen depressziós vagyok.

Ugyanis 46 éves vagyok, vállalkozó, és néhány évvel ezelőttig kifejezetten jól kerestem, abból jól éltünk, sőt még ma tudom egy fiatalember igényét teljesiteni ( ruházat, számitógép utazások stb ) .

Mint jogász, olcsó trükkökkel le tudnám beszélni, de nincs hozzá szívem. Csak eszembe jut, hogy férjem halála óta , pedig bőven voltak megfelelő ajánlkozók, inkább vállaltam a magányosságot, hogy a fiamnak kényelmesebb legyen (és nem is tetszettek neki a jelöltek , ahol tudott, betartott)

Most úgy érzem, hogy teljesen magamra maradtam.

Élt már valaki át hasonlót ? meddig tart ez a rossz érzés az „ üres fészek „ szindróma miatt, elmúlik egyáltalán ?,