Az első közös fészek ... albérlet vagy saját ház? De milyen áron? (beszélgetős fórum)

Gratulálok nektek :)

Kívánom,hogy így is maradjon :)

:-(

Úgy látom sehogy sem akar ez most nektek összejönni. Sajnálom. :-(

Tegnap előtt voltunk megnézni egy lakást, gyönyörű az egész fantasztikus... Szó szerint bele szerettem...nagyon...

És a párom miatt megint nem lehet... kapott egy szép kis büntetést a sógorával, mert bele rángatta valami hülyeségbe... azt sem tudom azt miből fogjuk ki fizetni...???

60ért adták volna havonta, amit én egy picikét sokallok,de ha bele gondolok,hogy minden bútort adnak, egyedül mosógépet kellett volna vinni, szóval jó lett volna...de ez sem...

Én már fel adtam...

:-(

Hírdetést nem adtatok még fel?

Mikor én kerestem albit mindenhol kifogásolták, hogy gyerekkel költöznék. Aztán feladtam egy hírdetést és jelentkeztek is jópáran.

Az önkormányzati lakásokat is megnéztük, nincs szabad lakás, meg ráfizetés is lenne, mert nagyon le vannak robbanva és a fűtés télen iszonyatosan sokba kerülne.

Nem tudom,hogy miért van én sem értem... Most nincs itthon tesóm, szóba áll velünk,de mikor itthon van bevonulnak a szobájába és el vannak, valamelyik nap is főztem és nem is ettek belőle, szóval nem látom értelmét,hogy főzőcskézzek... nem is teszem,de majd ez is baj lesz, előbb utóbb és akkor is én leszek a hülye:(

Anyu bíztat minket,hgoy húzzunk már el otthonról... Mindíg célozgat rá...de már nem érdekel, tegnap egész nap ki voltam bukva, azon elsírtam magam,hogy neki mentem az ajtónak, meg,hogy a kutya nem fogadott azonnal szót, röhely,de ez van :(

Fogalmam sincs miért bánik így veled. Az unokatesómmal csinálta ugyanezt az anyja, mert régi önmagát látta benne és nem bírta feldolgozni, hogy megöregedett, a lánya pedig most kezdi azt az életet, amit ő szeretett volna anno.

Viszont ebből a helyzetből tényleg csak "menekülni" lehet és ez se garancia arra, hogy javulni fog a viszonyotok. Talán ha látja, hogy képesek vagytok szépen élni, megbékél majd.

A fiúknak pedig mindig más lesz az anyjukkal a kapcsolatuk. És úgy vettem észre egy anya mindig jobban el tudja fogadni a lánya elköltözését, mint a fia családalapítását.

És a pároddal beszéltetek azóta az elköltözésről? Nincs ismerősötök, aki esetleg önkormányzati lakásban tudna segíteni?

Elmesélem...

Olyan 12 éves lehettem mikor anyukámék elváltak... azóta tart ez a dolog, 14 évesen talán ezért is,de megismerkedtem a barátommal, aztán még nagyobb balhék voltak, nagyon csúnya dolgokat vágott anyukám a fejemhez PL.: tesómat azért szereti jobban, mert őt akarták, engem meg nem, akkor bárcsak a lepedőn maradtál volna...meg amiért eljártam szórakozni, teszem hozzá 14 éves koromban elkezdtem dolgozni szünetekben, hétvégén... tehát a saját pénzemen tettem mindezt, akkor le lettem k-rvázva...

Aztán sorban jöttek a pofonok...szavak formájában... néha el csattant egy két pofon, mikor már én is visszaszájaltam,de jobban fájt mindíg is ez a lelkiterror amiben tart.

Aztán 3 és fél év után barátom megcsalt és külön mentünk, aztán nem találtam a helyem, nem volt senkim, annyira egyedül éreztem magam a világban, se barátaim nem voltak, sem családom.

Apukám nem foglalkozik velünk egyáltalán, van mikor köszönni elfelejt az utcán...

Tudom,hogy rengeteget köszönhetek anyukámnak,hogy felnevelt és,hogy ő nem dobott el,de valahogy ezek a fájdalmas szavak, nem engedik,hogy megköszönjem neki.Tudom ez nagyon csúnya dolog,de egyszerűen nem megy.

És most egy fél éve kibékültünk a barátommal, az igazival, aki a családom, a barátom, a párom, a támaszom, a mindenem és már őt is elkezdték bántani és ez nekem nagyon fáj és már nem bírom cérnával.

Tesóm 25 éves és fiú, éli a helyzetet főleg mikor nagyobb balhék vannak, ki sem lehet rángatni anyum hátsójából, bújik hozzá, mint egy 3 éves kisgyerek és élvezi,hogy ő a minden, mi meg a fekete bárányok.

Hát röviden ennyi, nem szeretnék még talpra állni, vagyis jó lenne,de várnék még vele, ha lehetne,de már nem bírom az itthoni légkört, talán ha elmennénk megváltozna a dolog.

Tudom,hogy nehéz lenne,de már nem látok más megoldást, arra,hogy végre nyugodtan éljek, és ne undorral menjek haza a munkából vagy akárhonnan.

Lehet, jobb lesz, ha már külön életed lesz.

Mi 5-en vagyunk testvérek és egy ekkora családhoz nagy tolerancia szükséges, ami hála az égnek mindegyikőnkben meg van, de ennek ellenére azt mondhatom tökéletesen boldog vagyok majdnem 100 km-rel arrébb! És amikor arról volt szó, hogy költöznöm kell a lányommal együtt, tudtam hozzájuk is mehetnék mégsem voltam képes feladni a saját élet- saját konyha ábrándomat.

Nem tudom sokat veszekedtek-e, vagy csak az önállósodás ötlete nem tetszik nekik, vagy a párodat nem kedvelik, stb... de végülis úgyis csak akkor leszel boldog, ha a saját utadat járhatod.

Ez a te életed, a másiké meg a másiké. Nem mondtam meg ki mit csináljon, leírtam, én hogy gondolom.

Az, hogy te elhagytad a férjed és albérletbe mentél aztán házat vettél 10 millióért és "CSAK" a felújításra fel tudtál venni még ennyi pénzt hitelbe, nem feltétlenül azt jelenti, mint a legtöbb ember esetén, hogy még önereje sincs.

Nagyon pozitívan állsz hozzá ahhoz, hogy a főszezon kitermeli a lakáshiteled árárt. És ha szar a főszezon? Az időjárás sokszor megviccelte már az embereket. És arra gondoltál, hogy főszezonon kívül mennyibe kerül fenntartani a felesleges szobákat?

A szemét láda.

Nem szabad ilyet mondani,de nekem is megfordult a fejemben,hogy mi lesz,ha nem működik, mert egyébként tényleg egymásnak születtünk, legalábbis nagyon úgy tűnik,de mégis megfordul az ember fejében,hogy mi lesz,ha nem megy?

Nem, tényleg nem olyan. Velem anno közölték, hogy sose lesz gyermekem, aztán fél év múlva spontán terhes lettem. Akkor volt 7 hónapos a kapcsolatunk. Közöltem az apjával, hogy van munkám, van hol lakom, így ne számítson arra, hogy elvetetem. De nem éltünk együtt. heti 3-4x nálam aludt és ennyi. Gyakorlatilag 7 hónapos terhes voltam, amikor az összeköltözést ténylegesen meg tudtuk oldani és 2,5 éves volt a lányom, amikor elagytam. Hamarabb elmentem volna, ha ténylegesen együtt éltünk volna, mert hol külföldön dolgozott, hol az ország másik felében. Volt, hogy 4 hónapot nem láttam, volt hogy 2 hetente hétvégén jött haza. Viszont augusztusban már nem ment vissza többé, így volt 4 hónap amit ténylegesen együtt éltünk és el is hagytam. Szerettem, de nem tudtam együtt élni vele. 2x vettem fel hitelt, persze mindkettőt nekem kellett visszafizetnem, még jó, hogy nem nagy összegekről volt szó. Egy fillért nem adott bele. A gyermekelhelyezési per 1 évig tartott addig gyerektartást se kaptam, most is havi 20.000.-

Ha lakáshitelt vettem volna fel vele, akkor elég nagy pácba kerültem volna, mert egy olyan városban éltünk, ahol nem szerettem lakni és még a ház is a nyakamon maradt volna.

Ahjj..bárcsak én is/mi is ott tartanánk már...

Mi csak kb. 2-3 év múlva tervezzük az összeköltözést, saját lakást, de addig is jó lenne együtt lakni legalább a szüleimnél.. Most is itt alszik legalább heti 4x..de ez mégsem ugyanaz..

Az egész hozzászólásoddal,de különösen az utolsó mondattal értek egyet, én is ezt mondom a páromnak,hogy először megkéne tudni,hogy tudnánk-e együtt élni, ő nem akar albérletet,de én igen és mire belement,hogy akkor menjünk oda adták másnak, ez az én szerencsém.

Ő sajátot akar,de nem tudja megmondani,hogy miből is tervezi :(

Gratulálok a sikereidhez és a kétkezi munkádért le a kalappal, szerintem rám is ez vár, ha egyszer leszünk olyan szerencsések,hogy összejön egy saját,de egy percig sem bánnám,csak már ott tartanánk :)

Ne haragudj, de ezzel nem értek egyet. Elhagytam a gyerekem apját, otthagytam a házat, csak a bútoraimat hoztam el, amit még a kapcsolatunk előtt vettem, majd egy gyerekkel albérletbe költöztem, mert fogalmam se volt hogyan tovább. Majd a munkahelyemtől 75 km-re vettem egy lepukkant ám hatalmas házat 10 millióért és még ennyit rá kell költeni, amit hitelből fedezünk. És igen, napi 3 órát utaztam, hogy dolgozni tudjak, ami azzal járt, hogy havonta 48.000 forint volt a vonatbérletem!!! Sokan ezért se tudják vállani a másik városban való munkát. A gyerekemre jutott naponta 1-1,5 órám. Viszont rohadt jó helyen vettem a házat, ami azt jelenti, hogy a felesleges szobáink főszezonban ki fogják termelni a lakáshitelem árát + még azon felül valamennyit.

Ha albérletben maradtam volna havi 40.000- forintért nem lennék előrébb. Viszont megtanultam lamináltpadlózni, fúrni-faragni és házat színezni nemesvakolattal. Hordtam a betont és a téglát.

És hidd el, sokan szabadulnának a kis házukból jobb munka reményében, csak sajnos nem tudnak és arra meg már nem futja, hogy másikat vegyenek, vagy béreljenek.

A másik dolog, ami még ezzel kapcsolatban eszembe jutott az az, hogy nem feltétlenül vágnék bele egy 10-15 milliós lakásvásárlásba úgy, hogy még nem éltem együtt a másikkal.

Igazad van, és elég elszomorító.

Utána akartam nézni a neten szocpolnak és írtak valamit a hónap elején,de nem tudom megnyitni az oldalt, amin részletesen le van írva,hogy mit rendeltek el.