Mikulás vs hazugság?

Az ember zavarba jön. Hazudni nem akar, de még olyat kell állítani, amiről tudja, hogy nem igaz. Hogyan lehet ezt kicsit tompítani?

Kicsit kutakodtam, mások mit csinálnak. A következő trükköt találtam használhatónak:

A válaszokat így kezdjük:

- A legenda szerint...

- Sokan úgy hiszik...

- Szeretem elképzelni...

Vagy kérdezzünk vissza:

- Te hogyan képzeled el...?

- Te mit gondolsz...?

- Szerinted hogyan történik...?

Mikor kell a gyerekeknek abbahagyniuk a "hitet"?

Nincs ilyen, hogy KELL, vagy hogy x. életkorig helyes hinni a Mikulásban, húsvéti nyúlban, Jézuskában.

Az igazság az, hogy a szülői nevelés szinte minden aspektusához hasonlóan itt sincs "kell" vagy "jobb lenne, ha már".

A gyerek a saját, teljesen egyedülálló fejlődési útját járja. Hagyjuk, hogy az egész természetes módon bontakozzon ki! Folyamatosan olyan információk fogják érni, amelyek bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy a varázslat valójában nem igaz. Ha ő még hinni szeretne, ezek sem fogják megingatni benne. Évről évre gyengülni fog a határ a képzelet és a valóság között és nyílni fog a szeme, de amíg szeretné megtartani az ünnepek csodáját, addig hadd lehessen az övé...

Mi van, ha egyik gyerek már ismeri a valóságot, de a testvére még vakon hisz a Mikulásban?

Nehéz ügy. Nem kérheted meg a gyereket, hogy hazudjon a testvérének. Együtt kell kitalálnotok, hogy enélkül hogyan oldjátok meg a szituációt. Esetleg avasd be az első bekezdés trükkjeibe a nagyobbat, kerülje a válaszadást, kérdezzen vissza, meséljen valami másról, terelje el a figyelmet.

Publikus Mikulások

A szervezett télapós bulik és a véletlen találkozások aztán jól megnehezítik a szülők dolgát. Egyik Mikulás ilyen, a másik olyan, a harmadik nagyon hasonlít az oviból az egyik apukára és a hangja is azonos... Én őszintén elmondtam már tavaly nekik, hogy a decembert körülzsongja a karácsonyi láz, vannak, akik szeretnék megjeleníteni a Mikulást is, hogy mindenki könnyebben hangolódjon az ünnepekre.

Nem egyszerű dolog az, hogy ne állítsunk kereken hazugságot, óvva a bizalmi viszonyunkat a gyerekeinkkel, de azért ne is akadályozzuk őket abban, hogy a képzeletük szárnyaljon és higgyenek egy természetfeletti jóságos öregemberben, aki ajándékoz hoz nekik, ha jól viselkednek.

Amikor a Mikulás létezése már felkelti gyermekeink kíváncsiságát, teljesen normális, hogy kérdésekkel fordulnak hozzánk, hiszen ezt teszik a természetes tanulás minden területén. A nyelvünk olyan gazdag, valójában megteremtheti a valóságunkat. Olyan valóságot választunk, amelyben a csodának van tere és a szeretteinkben megbízhatunk.

Miben higgyünk, ha már a Mikulásban nem?

Higgyünk továbbra is a varázsban, a jóságban, az örömben, a meglepetés boldogságában!