Miért zavarja mások boldogsága az emberek egy részét? (beszélgetés)

Miert? Miből gondolod hogy én rosszabb ember vagyok nála? Nem is ismersz

Most miért? Szerintem van, akit le lehet nézni, mert mondjuk annyira aljas, gerinctelen.

Akire meg felnézek, attól a legnagyobb örömöket se sajnálom akkor se ha nekem semmi se jutna. Mert tudom hogy megérdemli

Akit lenézek, attól meg még az apró örömöt is irigylem. " van ego rendesen.

Mások szemében a pálcikát is látod, de a tiédben a gerendát sem.

Kiakad majd rendesen de tedd meg :) Még jobb lenne másokkal összefogva helyre rakni.

Talán mert képtelenek a másikat elfogadni. Negatív ember lehúzza a másikat, de annyira, hogy úgy érezze ő győzött, és ez adja neki a boldogságérzetett. Sokszor minden eszközt bevett, minden határon túlmegy. Ha jelzed neki, hogy téged ez zavar, még nagyobb disznóságokat követ el, még a szemedbe is vágja, azért zavar, még hül@@@e vagy! Aztán csak szíd, átkozódik és ott rák keresztbe ahol csak tud. Még kellett hogy értsem hogy nem test és vér ellen harcolunk hanem szellemi szinten. Ha a gonosz le akar húzni vagy megroppansz, vagy alkalmazkodsz, vagy imádkozol értük. Szellemi hadviseléssel. Persze máshogy is meglehet oldani, de ez csak az én véleményem.

Értelek. Hát, velem az van, hogy aki boldog azzal együtt örülök. Pedig lenne min síránkoznom ha belegondolnék másokhoz képest milyen életem van sok téren, de inkább nem gondolok bele. Elfogadom az életemet, akkor is el szoktam mikor valami nehezebbé válik, viszont folyamatosan a megoldásokon dolgozok. Nem tudom meddig tarthat még, túl sok időm nem lehet már erre, de a napjaim többnyire derűvel telnek.😉

Pontosan. Csak sokan nem vagyunk bárányok h csak bégessünk 🤷‍♀️🤭

Én most helyreakarom tenni a majdnem 58 éves kolléganőmet. Jövő héten elmegy nyaralni, aztán lehet hogy elbeszélgetek vele. Egész nap azt hallgattam csütörtökön hogy az anyja halálos beteg, de csak akkor lesz tőle nyugta ha meghal, és haragszik rá amiért nem iratja rá máris az örökségeit. Meg fogom neki mondani hogy hiába haldoklik az anyád, azt meg is kell érni, mert mi van ha él még 2 hónapot, téged meg 2 hét múlva elüt a vonat és nem éled túl (vagy infarktus, áramütés stb) bármi a mai világ amúgy is veszélyes. Régen is az volt, nem kéne istent játszani. Ha neked csak akkor van "nyugtod" ha a szeretteid meghalnak, nekünk meg akkor ha végre nyugdíjba mész. Egyébként semmi közöm a családi éltetedhez, de amikor itt parancsolgatsz nekünk úgy hogy nem vagy főnök és ránk szólsz ha saját magunkról beszélünk, és te meg próbálsz mindig valami nagyon bölcs dolgot mondani de a vége mindig egy nagy ökörség lesz. Meg ki akarod rugatni az embereket. Én nem haragszom rád, de amíg anyád egészséges volt, addig is csak szidtad őt, mert ő féltékeny volt szerinted arra hogy boldog vagy. Ezt a szöveget fogom neki elmondani vagy leírni. Ha ő valóban boldog lett volna egyszer is a 6 év alatt amióta ismerem, nem gonoszkodott volna azokkal az emberekkel akik kedvesek voltak vele. Én is hajlamos vagyok siránkozni, de esküszöm én boldogabb vagyok mint ő. De az ilyeneket nem sajnálom, mert ő is tehet róla. Én 4 evig voltam boldogtalan a saját hibámból és 3 évig mások hibájából. És én mondom rohadtul érezni a különbséget. De nem irigylek senkit akire felnézek. Akit lenézek, attól meg még az apró örömöt is irigylem. Persze változtatni kéne ezen, de rosszat nem akarok senkinek.

Jaj ne mondd már! Engem rendkívüli módon zavart hogy a szomszédasszonyom - Isten nyugosztalja - fennhangon szidott engem ha meglátott éveken át kreált hazugságokat rám kiabálva, szemetet dobált át, legyomírtózta a sövényemet, stb. Milyen hiányosságomra világított rá ezzel? A többi szomszéd vagy utcabeli miért nem világít rá a hiányosságaimra? Mindenki kedves, barátságos. vagy azért vitte el az ördög a banyát mert megváltoztam és nem volt rá szükségem tovább?

Az emberek valójában nem a véleményekre kíváncsiak, hanem a saját gondolataik megerősítését akarják viszonthallani másoktól.

Általában az zavar minket másban, ami rávilágít a hiányosságainkra. Akár azért, mert másban is felfedezzük azt a tulajdonságot, ami saját magunkban zavar, vagy azért, mert más meg tudja élni azt, amit mi nem.

Sokszor kérdeznek meg mi a véleményem erről vagy arról. Ha nem egyezik az övékkel, vagy nem ezt akarták hallani egyből jönnek azzal h milyen negativ megkeseredett vagyok. Pedig csak máshogy látom a világot. És pont emiatt nem kérdezek mást, nem érdekel mit gondol úgyis az lesz amit én akarok, csak abból tanulok 🤷‍♀️

Nem fogják belátni, mert számukra ez természetes dolog. Én speciel soha nem foglalkozokk másokkal, de te ezek szerint igen.

Én úgy mondanám, a bezzegelés egy örök dolog.

Igen, szerintem leginkább irigység, amire sokan rá is játszanak. (Nagy divat lett a bezzegelés.)

Ez mindig is így volt! De aki boldog, kiegyensúlyozott, az nem foglalkozik az irigy, negatív emberekkel.

Ne is törődj velük! Mindenki azt mond amit akar.😉

Irigység, butaság...

Súgnak-búgnak mások háta mögött a negatív dumákkal. Nem ismernék be, hogy nem kell mindent vélemenyezni. Ez csak irigység? Vagy annak belátása, hogy saját életükben esetleg rossz döntéseket hoztak és ez zavarja őket?