"Ugyanaz a bugyi marad örökre." (beszélgetős fórum)

nem csak a 2 véglet van,te is tudod.a vacak ésa tökéletes között

..mondjuk nemcsak a mi kapcsolatunkért tesz,hanem van egy szakmai útja,amit követ..vagy vallása..vagy vanank családtagjai,akira időt-energiát kell szánnia,mert gondozza őket..ezektől mindtől csorbát szenvedhet a kapcsolat,ahogy te leírtad,h mire kell figyelni,h jó legyen.

ez magas léc a legtöbb embernek.

és velük mi legyen? ne legyen kapcsolatuk? v családjuk? gyerekük..?

Igen,ahogy a nagy könyvben le van írva ,ezt jelentené a házasság,így kellene együtt élni stb.

Az életben mindent le lehet írni szépen,optimálisan,jól,és szívet melengetően,csak aztán körbenézünk,és azt látjuk,az élet nem ezeket az "optimumokat" igazolja.

A házasságokegyüttélések) nagy része pocsék,nem hogy szeretet,de még az alapvető tisztelet sincs meg.Az emberek rosszul választanak,vagy megbánják a döntéseiket .

Én tudom,mit jelent a házasság,vagy mit kellene hogy jelentsen,de többségében egy kipipálandó teendő az életünk listáján.

Ez a nagy helyzet,EZ a VALÓSÁG.

És mivel ez a helyzet,kénytelen vagyok azt mondani,hogy a nagy betűs házasság ,mint olyan nem létezik,vagy csak ritka ,mint a fehér holló.

Kapcsolatok vannak,amik jók,vagy rosszak,és megmaradásukat,vagy felbomlásukat,nem befolyásolja a házassági eskü.

"Nem hajlandó ennyit tenni egy kapcsolatba"

Hanem? Csak ül a tohonya fenekén és várja a sült galambot? Vagy azt hiszi, a semmire neki jár a boldogság? Ez nevetséges :-)

Tudod, mindenki maga alakítja a sorsát. És aki magának vacakot szeretne alakítani,a miben nem boldog vagy időről-időre lecserélik, mint egy zoknit, hát tegye.

Ez nem magas léc. Ez az alap.

igen,szép ez,nagyon szép..

de ha iylen magasra lenen téve a léc,nagyon kevés pár lenne,pláne házaspár.

mert az emberek legtöbbje nem iylen,hogy hajlandó lenne ennyit tenni egy kapcsolatba.

szóval?mi legyen a többeiekkel,akik nem iylenek?

Ennél kicsit konkrétabb érveket vártam, de ha nincs...

:)

A gyerekek látszólag rugalmasan idomulnak mindenféle változáshoz, persze.

Csak minden gyermekpszichológia alaptézise, hogy amennyiben nincs meg a megfelelően szoros korai kötődés és a gyerek valós pszichés igényeinek megfelelő állandóság, akkor sérült személyiséggé fejlődik. Devianciák, kötődési zavarok, párkapcsolati, munkahelyi problémák stb.

Csak csínján a változásokkal. Nem, nem azt mondtam, hogy sérült lesz minden pachwork család gyereke. A változásokról beszéltem.

Tudod, mit gondolok? Tényleg tanítani kellene :-) Nem azért, mert én írtam most ide, nem én találtam ezt ki. De nagyon okos volt, aki megtette. Enélkül a tudás nélkül nem engednék ki a húspiacra senkit.

Könnyebb lenne :-)

Felnőtt, önismerettel rendelkező emberekről beszélünk, akik tudják, milyen emberek ők, milyen emberre van szükségük.

Meg aztán nagyon nehéz ám kifakítani a szerelmet, ami óhatatlanul változó dolog, ezt minden hosszú kapcsolatban élő ember tudja, ha olyan ember van melletted, aki csak érted cselekszik, csak rád figyel, csak a ti kapcsolatotokat építi és megad mindent intellektuálisan, érzelmileg, testileg stb.

Ugyanis a szerelmet is táplálni kell, mégpedig ezekkel a tettekkel, élményekkel. Egy ilyen kapcsolatban pedig természetes velejáróként van jelen, hogy ez így történik.

Én ezt nevezem házasságnak. A többi csak próbálkozás.

ez nagyon szép történet,és így működhet is egy házasság,ha mind2 fél komoylan gondolja,ÉS képes tartani magát az ígéretéhez,ÉS nem csalódik közben a másikban akkorát,hogy már az egész ígéret semmit sem számít.

Nameg ha az egyik rész ,mondjuk a szerelem nem kezd el annyira megfakulni,hogy az egyik félnek oltárira hiányozni kezd az az érzés,és valahol máshol megtalálja.Persze ettől még lehet házasság a házasság,az igaz.

Pedig a Böki néni olyan aranyos lenne:-)tőlem.

Óhajod számomra parancs. Bálöm kisasszony :-)

One kedves: -(, pedig...

nem KÉNE,hogy osszon-szorozzon,de a hagyomány miatt,amiben nevelkedtünk,azért az erre való hivatkozás még egyszer utoljára megtorpantja azt,aki menni akar..de én több házaspárt ismerek,akik az eskü miatt(vagy inkább úyg mondanám: arra hivatkozva,és iagziből mondjuk pl.gyávaságból) maradnak együtt

áll az összehasonlításod:ha már gyerekek is vanank,mindenképp épp oylan nehéz külön menni,mint papír nélkül

Tudod, sokan, akik tudják, mit jelent házasnak lenni, azok nem lelkesedésből/szerelemből esküsznek meg.

Nem tud "lanyhulni a lelkesedés", mert nem a lelkesedés köt össze két embert. Normális esetben két felnőtt ember választ magának egész életre szóló partnert, úgy, hogy tudja, mi az, amit ő adhat és mi az, amit kaphat a másiktól, s ezek összeillenek.

A jajj, de szeretem a másikat, házasodjunk/éljünk együtt kapcsolat csak lutri. Vagy bejön vagy nem. A házasságnak nem alapja a szerelem. Egyik, kis része, de nem alapja. Így a csak szerelemre alapozott kapcsolatok nagy százalékban tönkremennek. De nem a házassággal van a gond, hanem azzal, hogy fogalmuk sincs, mire kellene alapozni egy házasságot.

Házasság: barátság+tisztelet+szerelem+elhatározás, egyenlő mértékben. Bármelyik hiányzik, a dolog megromlik előbb-utóbb. Pláne, ha több dolog hiányzik.

De nem tud megromolni valami, amit egymást szerelemmel szerető, tisztelő, egymást legjobb barátjának tartó emberek kötnek azzal az elhatározással és meggyőződéssel, hogy a másikkal élik le az életüket. Egy ilyen kapcsolat természetéből fakadóan csak erősödni tud.

Hiszen ha szereted, akkor kívánod is s megteszel mindent, ami testileg kielégít kettőtöket.

Ha a legjobb barátod, akkor szellemileg is ő az, aki kielégülést nyújt.

Ha tiszteled, akkor soha nem bántanád, akkor felnézel rá, akkor soha nem tennél ellene, csak érte.

Ha meggyőződésed, hogy vele és csak vele élnél a fentiek miatt, akkor ez így is lesz.

Szerencsések, akik ismerik az ilyen kapcsolatok és el sem tudják képzelni, mi marad ki az életükből azoknak, akik ilyen mélységű társra nem találnak soha.

tedd meg,hogy nem becézel,főleg nem kedvesnek,mert attól az egekbe szökik a vérnyomásom.

a nevem: Bálöm Böki.

hívhatsz Bálöm kisasszoynnak,vagy Bökinek,esetleg Böki néninek,bár ez részedről nem annyira indokolt.

Szerintem nem lehet effélékre "Használni" ,ha megromlik egy kapcsolat.Mondhatni nem oszt nem szoroz.

Szerintem x év és pár gyerek után éppolyan nehéz külön válni papírral,vagy anélkül,mint együtt maradni.

Így van.A felnőttek döntenek.

A gyerekek rugalmasak,és könnyen veszik a változásokat,de ha nem ,akkor is azt az életet kell megélniük ,amibe beleszülettek.

Nincs mese,nincs választás.

Ez nem hivatkozási alap,hanem alap kellene ,hogy legyen.

Mindaddig nem nő fel egy gyerek,nem mondhatja magát felnőttnek,amíg az szüleit okolja jelen élete nyomorúságáért.

Amíg apuci és anyucit nem tudja annak látni ,amik,embereknek,férfinek ,és nőnek.

Mért ne tudnám?

Jó hívatkozási alap.Mindent rá lehet fogni.

Ismered a mondást? ''A felnőttek. Dönthetnek, a gyerekek,NEM! ''

Te tudod milyen felnőni,és megtapasztalni,hogy jé a szüleink is emberek ,nő,és férfi,és hibáztak is sokat,és nem tökéletesek?

:)

"Én tiszteletben tartom, hogy valaki nem akar házasodni, azt is, hogy boldogabb házasság nélkül."

Itt van szerintem a "kutya" elásva.

Szerintem a házasodás csupán egy szokás,egy alkalom,egy nap az életükből azoknak akik összekötik magukat hivatalosan is.

Nem lesznek tőle se boldogabbak,se boldogtalanabbak ,élik tovább a mindennapjaikat ugyanúgy.

Egy fennen hirdetett eskü,szép és megható,de az esetek többségében lanyhul a lelkesedés,és ugyanúgy elfelejtik,mintha meg sem történt volna.

Persze senkinek sem lehet ezt a szemére vetni,hisz az emberi,férfi-női kapcsolatok tele vannak buktatókkal,és ezt még egy ilyen nemes eskü sem írhatja felül.

Papírral vagy anélkül,kitartani jóban rosszban csak egy módon lehetséges ,és mondhatni ésszerű.Ha meg sem állunk addig,amíg meg nem találjuk a másik felünket.

Ha kell váljunk el,szakítsunk 20 szor is akár,mert rövid az élet ahhoz,hogy egy másik embernek hagyjuk megkeseríteni.

Ez nem trendi,vagy komolytalansági kérdés kérdés,hanem emberi.