Vajon mi lesz, ha örökre egyedül maradok? (beszélgetős fórum)

Szerintem egy a lényeg...

[link]

Szerintem az emberek 3 csoportra oszthatók:

1: nem bírnak egyedül létezni (gondolom, ők vannak a legtöbben)

2: képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (2. helyezett)

3: kifejezetten magányra vágynak.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik csoportba tartozik, s hogyan oldja meg az aktuális problémáját.

Isten mindig Veled van.

Sosem Vagy egyedul...

Nem kell senkinek örökre egyedül maradni, aki nem bírja a magányt az vagy megpróbálkozik kapcsolatokat illetve barátságokat kialakítani más emberekkel vagy pedig fogja magát és szépen elköszön ettől a világtól.

A választás lehetősége minden embernek adott, nincs ezen mit félni vagy filózni.

Az alapkérdés kissé morbid. Azt sugallja, hogy az illető aki feltette a kérdést, attól fél, hogy kihal mindenki körülötte.

Erre mindenkinek megvan az 5o 5-os esélye.

Sokkal jobban foglalkoztat mindenkit az a kérdés,hogy mi lesz, ha én elmegyek ?

Ha erre gondolok, nagyon fogok hiányozni magamnak...

Kedves holdacska.

Azt gondolom, ha évek óta jársz pszichológushoz és még gyógyszert is szedsz - bár akkor az nem pszichológus, hanem pszichiáter, mindegy - akkor ez eléggé kontraproduktív. Mondjuk nem csodálkozom. Jó kibeszélni a problémákat, de egy ilyen terápiás folyamat általában csak évek alatt hoz némi sikert. Szerintem inkább másfele keresgélj, menj el pl. egy jó asztrológushoz vagy asztrozófushoz, egy órai pszicho-csevej árából kijön (kivéve, ha tb-s pszichomókushoz jársz). Az önismeretben nekem sokat segít. Másnak talán nem, egyesek hülyeségnek tartják, de hát ami az egyiknek gyógyszer, a másiknak méreg, stb.

Ezen kívül próbáld felmérni, hogy miben vagy jó, mik az erősségeid? Le is írhatod egy lapra, és a gyengeségeket is. Általában mindent érdemes leírni. Célokat, vágyakat is vegyél sorra, akadályokat, stb. Akarni kell a változást! A Jóskönyv azt írja: "a depresszió olyan állapot, amikor valakinek nem lenne szabad depressziósnak lenni. Húzd ki magad ebből a helyzetből, ha kell, a hajadnál fogva!"

Keresd az életben a szép, gazdagító, örömteli élményeket! Ami pedig a pasit illeti, 38 leszek, de soha nem volt normális, igazi párkapcsolatom. De tudom, hogy idén ősszel, vagy legkésőbb jövő év elején lesz. Úgyhogy már nem kesergek. Fiatal vagy még, a 32 nem öreg!

És még egy dolog: én imádom a Madnesst, remek kis zenekar. Ajánlom, nézd meg a klipjeiket a videómegosztón, főleg a nyolcvanas évekből, garantált vidámság, legalábbis számomra. Ha nem jön be, az se baj, találj mást, csak próbáld jól érezni magad!

Sok sikert.

A semmiből nem lesz semmi?Mindennek megvan az ideje.Nem lehet előre megjósolni,hogy alakul ,de

képes bárki a saját lehetőségeit erősíteni.Vannak zsákutcák és akadnak hozzá vezető utak:)Ne gondolkozz lokálisan!XD

Senki nem mondta, neki hogy varázsütésre fognak a dolgai megváltozni. Ha pedig mégis, eléggé felnőtt már, hogy ne vegye komolyan.

Szerintem ez az egész nem más, mint egy hirtelen jött ötlet, amit bedobott ide kérdésként, és arra kíváncsi, hogy meddig bírjuk mi cérnával!

Ha alaposan megnézed a kérdést, nem azt kérdezi, hogy mit tegyek, mert egyedül maradtam???

Azt kérdezi: vajon mi lesz, ha....

És azért ez teljesen más!!!!

A kérdés, egy a jövőben esetleg előforduló élethelyzetre vonatkozik, és nem arra, hogy a kérdező máris abban a helyzetben van!!!!

Ha nem akarsz tenni az egyedüllét ellen, akkor tényleg egyedül maradsz.

Mindenkinek vannak egészségügyi problémái, de az nem zárja ki, hogy normális párkapcsolatban élje.

Rakjál rendet a fejedben!!!

Szerintem epizódokból és szakaszokból éljük az életünket:)Ez itt, egyike, a szakasznak ,nem végleges.Nyilván lesz majd szenvedélyesebb is :)))

" a leggyönyörűbb színt a szenvedély csal egy nő arcára,de a kozmetikumokat könnyebb megvásárolni"

/Yves Saint Laurent/

HAZUDJ MOSOLYT AZ ARCODRA ÉS MINDEN MEGOLDÓDIK:))

65. hsz

N em tudok túllépni valakin.."

most akkor én hazudok??

Szándékosan nem olvastam a többi hozzászólót, mert nem akartam, hogy befolyásoljanak abban, amit írni akarok. De lehet, hogy mások is írták ugyanezt. :) Szóval úgy gondolom, hogy az, hogy egyedül, nem jelenti az élve eltemetkezést, a magányt. Az első, amit magadban le kell tisztáznod, hogy az egyedüllét nem azt jelenti, hogy nincsenek többé rokonok, ismerősök, barátok! Az egyedüllét nem azt jelenti, hogy apácazárdába kell vonulnod, mert éppen nincs pasid és akkor most be kell gubóznod és remeteként kell élned.

Nagyon sokan vannak egyedül és mégsem magányosak. Ha magányosnak érzed magad, az független az előbbiektől. Legelőször is magadban kell rendet raknod. De ne pánikolj! Ne akarj mindenáron társat! Éld az életed, foglald le magad és keress társaságot. Azt mondod jönnek elő betegségeid. Megértelek, de hidd el ezt csak te érzed. Ha viszont barátok között, társaságban vagy, ne ez legyen a legfontosabb téma! Annál szörnyűbb nincs, mintha valaki csak a saját betegségéről tud beszélni, panaszkodni. Hidd el, mindenkinek vannak gondjai, de emberek közé pontosan azért megy, hogy elfeledkezzen róla!

Ha nagyon magadba vagy zuttyanva és úgy érzed kellene a segítség, jelentkezz be pszichológushoz. Majd ő szakszerű segítséget ad a lelki problémádhoz. De az nem megoldás, hogy nap-nap után csak ezen rágódsz!

De egyet tudnod kell: Ezen a világon csak egyetlen egy ember van aki változtatni tud rajtad és az te magad vagy!

Külső segítséget addig hiába is vársz, amíg te magad nem állsz készen a változásra.

Bízom benne, hogy sikerült jó tanácsokat adni! :)