"Ugyanaz a bugyi marad örökre." (beszélgetős fórum)

Na még egyszer: nem mankó, mert nem a szertartás a lényeg. Az ESKÜ a lényeg, megesküdni valamire a legnagyobb adott szó.

Nem az esküvő a lényeg, nem a papír, nem a szertartás, nem a lagzi, nem a templom, nem az anyakönyvvezető gyertyagyújtása, hanem az ESKÜ.

én úgy gondolom,hogy csak statisztikailag.

Régen is elváltak egymástól lélekben sokan,de nem mertek valóban elválni.

Hát tudod,sok embernek szüksége van mankóra,meg szertartásokra,meg vallásokra,meg normákra.

De vannak olyanok akiknél nincs erre szükség.

A másik pedig az,hogy igen ,ez egy elköteleződési de nem forma,inkább csak "formalitás".

Mióta világ a világ sose működött.

Egy kapcsolat mindig is csak akkor működött,ha a felek valóban egymásnak voltak teremtve,a köztük lévő kapocs volt az ami egész életükre elköteleződést adott a másik iránt,nem pedig a házasság,persze szép és jó dolog az esküvő,és miért is ne,de csak formalitás.

Az együttélés az én szememben (és ez már csak így marad) a jelenről szól, arról, hogy most ez így nekem jó, csináljuk, aztán majd ha továbbra is jó lesz, akkor maradunk benne.

A házasság pedig arról szól, hogy a szavamat adom, hogy az életed támasza leszek halálig, a jövőről szól, az egy irányba nézésről.

És ez teljesen független attól, hogy ki válik el és ki nem meg ki hány emberrel él együtt egymás után életében. Nekem ezt jelenti és boldog vagyok, hogy a férjemnek is. Ezért működik, másé pedig valószínűleg ezért (is) nem.

pfffff.Mondtam én valaha is ennek ellenkezőjét?

A neveltetésről meg annyit,hogy az is folyton változik,az idősebbek sápítoznak(én is fogok:D) ,hogy bezzeg az én időmben...?.azt meg elfelejtik,hogy az új kor ,új szokásai ,az ő idejükben is ugyanezt váltotta ki az idősebbekből.

Bocs rosszul fogalmaztam:)))

Azt vonom kétségbe,hogy komolytalanná,felelőtlenné,és egyébbé van nyílvánítva az élettársi kapcsolat.Ha ugyanezek működtetik....****

A különbség az, hogy "most ez így jól van és meglátjuk" az egyik és a "megígérem, hogy együtt megyünk át az életen s küzdünk meg a körülményekkel" a másik.

A házasság nem "divat", ne is haragudj, de ez tényleg vicces :-))

Divatos lehet egy cipő, de nem egy elköteleződési forma :-))

Jó.oké.

Akkor a házasság nem hagyomány,csak egy szokás,ami kezd kimenni a divatból.

Azok sem ostobák,csak épp olyanok amilyenek,vagy nem jönnek rá,hogy rossz ember mellett horgonyoztak le,vagy ...és lehetne sorolni.

A sikertelenségnek számtalan oka lehet,de ez is az élet velejárója minden téren,van amikor sikerül,valami van amikor nem.

Senki nem válik lúzerré,ha beismeri,hogy tévedett,és elválnak útjaik.

Én amúgy is a házasság szemszögéből írom ,amit írok,hisz ez a fórum témája.

Házasság,vagy együtt élés,számomra ugyanaz,és mindkettőnél ugyanazok a szabályok érvényesülnek (legalábbis az enyéim,nem az általános erkölcsi normákra értem).

Szóval még mindig csak azt tudom mondani,nem látok különbséget együttélés,és házasság között.

Sok hiányt szenvednek.

Szeretetből,nevelésből.anyagiakból egyaránt.

Az apa nélküli gyereket viszi az útca,a léha élet.A felelötlenség.

Bármit is írsz,a házasság ,az élet olyan amilyenné alakitjuk magunknak.

Sajna már a neveltetés szörnyű hiányosságokat mutat.Pár generáció és rájönnek.. ..a maiak leszármazottai.

Kár, kíváncsi lettem volna a tapasztalaidra.

:(

ezzel nagyon egyet értek.. az ember házastársa legyen a legjobb barátja..a férje..a szeretője..csak így működhet jól egy tartós kapcsolat.

szeretni,tisztelni ,becsülni kell a másikat egy életen át és ez működhet,ha mind a két fél egyformán akarja.

nem olvastam végig az egész fórumot,csak ez megragadott.

nagyon az én elveimmel azonos gondolatok!

Még valami: a hagyomány fogalmi eleme, hogy nem változik, maximum formálódhat picit, de azt is sok száz év alatt.

A szokások változnak.

Azt mondtam, hogy azok az ostobák, akik nulla befektetéssel várják a sült galambot. Nem a más emberek és ezt egyértelműen le is írtam.

Halkan jegyzem meg, hogy nem papír függvénye semmi, hanem az eskü az, mit papírba foglalnak és esetleg megünneplik. Az esküvés, a kinyilatkoztatás, az adott szó ereje, a legerősebb adott szóé. Ez az, amit meg lehet próbálni lenézni sikertelenség okán, de jelentősége ettől nem csorbul.

Előítélet? Ugyan, kérem. Mindenki úgy él, ahogy akar. Csak azt nem szeretem, amit itt is olvastam, hogy a saját sikertelenséget megpróbálják azzal mentegetni, hogy a másikat is lehúzzák a sárba maguk mellé. Vicces.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Aztán van, aki nem ért a kovácsmesterséghez és olyan is, aki addig nem üti a vasat, ameddig nem tudja, hogyan kell :-)

Szerintem te te vagy,mások meg mások.

Nem ostobák,komolytalanok,hanem MÁSOK.

Van akinek sikerül,van akinek nem.

De ez nem a "házassági papír" függvénye.

Változik a világ ,változnak a hagyományok is.

A kapcsolatok ugyanolyanok maradtak,mint régen.

Annyi a különbség,hogy ma már megtehetik ,hogy beismerjék tévedésüket,anélkül,hogy ujjal mutogatnának rájuk,vagy pletykálnának róla,vagy hogy a pista tiszteletes a pokolra küldené .

...bár ahogy olvaslak párótokat előítéletek még jócskán akadnak....

Nem erről beszéltem, bár ami környezetünkben házasodnak az emberek és hosszú ideje jól működő házasságok vannak többségben.

Nézd, az, hogy az emberek egy része már elnézést, de egy ostoba és és nélkül tesz dolgokat, aztán meg ül és les, hogy miért nem működik az élete, az sajnos az ő baja.

(Nekem nem "sikerült" jól választanom, hanem addig nem választottam, amíg nem voltam 100%-ig biztos a kritériumok teljesülésében és mindkettőnk elkötelezettségében. Nem vagyok egy válós típus, inkább később hozok döntést, de az legyen biztos.)

Válasz a kérdéseidre: hálistennek, ez a mindennapos a környezetünkben, pedig nem egy eldugott vidéki faluban élünk, elmaradva, sőt.

Félre értettél.

Nem ez volt a mondandóm lényege.

Ne magadból indulj ki ,mert neked mondjuk sikerült elsőre jól választanod,hanem nézz körül.

Mások is úgy élik meg ahogy te?Másoknál is ugyanaz a helyzet?

Ez a mindennapos?

Ha szerinted igen,akkor lehet,hogy én nem látom jól az emberi kapcsolatokat.

Egy működő házasságba a szakmai út is belefér (na, erről tudnék mesélni...), a család is és minden egyéb.

Mások mit tegyenek? Oldják meg úgy a saját életüket, hogy nekik jó legyen és ne csak vergődjenek benne. Mindenki a sajátjáért felelős.

Tudod, mi a valóság? Mindenki a maga valóságát éli és a saját életét alakítja. AZ élet nem főpróba.

És nem is leszel attól boldogabb vagy sikeresebb, esetleg sikertelenebb, mert a szomszéd Bélusék elválnak.

A saját életed a saját valóságod, azt tudod olyanná alakítani, amilyenné szeretnéd.

Megmondom őszintén, az én magánéletemet semmiben nem befolyásolja más magánélete, ha sikeres, ha sikertelen. Ezért nevetségesnek is tartom arra hivatkozni, hogy valaki azért sikertelen a magánéletében, mert mások is azok.