"Ugyanaz a bugyi marad örökre." (beszélgetős fórum)

Kinek-kinek.

Miért? Elszálltak az évek?

Nem mondod? :))

Felénk inkább a "kívánság-lista" a nyerő.

Persze itt is adnak pénzt is azok, akik nem szeretnek bajlódni az ajándék kiválasztásával, csomagolással, cipeléssel. (Egy boríték sokkal egyszerűbb)

Nálunk a csere is megoldható, meg a "vándor ajándék" is. :)

Ezért mondtam, hogy vidéken régebb is ma is nagyobbak a társadalmi elvárások, és az ennek megfelelni akarás. Meg aztán mindenki ismer mindenkit. És tényleg van, akinek a nagy esküvő az álma, főleg aki úgy nő fel, hogy azt látja maga körül.

Eljegyzés? Ott csak mi ketten voltunk. És a lányom egy szép nap felhívott telefonon, és közölte, hogy eljegyezték egymást a barátjával. Igaz, nem a szomszéd utcából hívott, egy országhatár választ el.

Mifelénk, ha nagy lagzi van, nem ajándékot adnak a házasodóknak, hanem pénzt. Vidéken így volt, mióta az eszem tudom, mostanában városon is. Van benne ésszerűség, mert előfordulhat, hogy kapnak 3 mikrót, de nem lesz egy tányérjuk. Vagy lesz aranycirádás rózsás tányérjuk a nagynénitől, pedig ők füstszínű hőálló üveget szeretnének. És itt nem lehet visszacserélni.

Tehát a meghívottak tudják, kb.mennyibe kerül egy esküvői teríték, és annál valamivel többet adnak. A közeli hozzátartozók sokkal többet.:) Így jön ki a plusz. És persze, van akinek vissza kell adni, dehát nem mindenki csinál nagy esküvőt. Nekem például nem kell, ha elmegyek egy ilyenre, mert én már nem házasodom.:) És Pistabácsinak sem Hamburgból, mert ő alighanem el sem jön, de a pénzt elküldi.:)

Mi játszódhat le a férfiak fejében,lelkében....?

A húgomat 20 év után vette el sógorom, gyerek is van...nem kérdeztük az okokról,együtt maradtak papír nélkül is,majd meglátjuk mit hoz a jövő.:)

Igaz, mi "csupán" 25. éve élünk együtt, de nem bántuk meg a "viszonylag" nagy lagzit.

A mi vidékünkön ELKÉPZELHETETLEN lett volna akkoriban az, hogy szűkkörű ceremónia!

Abból akkora sértődések lettek volna, ami a mai napig nem csitult volna el.

Ezt a szüleink jól tudták és ezért inkább vállalták az anyagi áldozatot is.

Ma ez sokkal nehezebb. (Akkor nyugodtan lehetett félrerakosgatni a pénzt, mert még kamatozott is, ma meg csak értéktelenedik)

Ha mi csupán a "szűk családot" számoltunk volna (szülők, nagyszülők, testvérek és családjuk) akkor lettünk volna az pontosan 19 embert jelentett volna. (Hiába egyedüli lány a nejem, mi 4-en vagyunk testvérek)

Ha még barátokat is hívunk, akkor 30 alatt nem áll meg.

Aztán hol lehetett volna meghúzni a határt?

Téged igen, téged meg nem.

A lányomék eljegyzésén 15-en voltunk, tényleg a szűk család.

Így is akadtak olyanok, akik reklamáltak, hogy ők miért nem lehettek ott?

Pedig csak a legszűkebb család volt. Szülők, nagyszülők, testvérek. (Azok se mind, mert ketten hiányoztak)

Az anyagi ráfordítás soha nem hoz hasznot, legfeljebb akkor tűnik annak. Később az ajándékok helyet másikat kell majd venni az ifjú (vagy már nem ifjú) párnak, ha "visszahívják" őket lagziba.

Rosszul sejted. Ha elöbb is olvastad volna a topikot, láthattad volna, hogy harminc éve élek házasságban, és köszönöm jól megvagyunk a mai napig. A szerény esküvői vacsora ellenére.:)

Hidd el végre, hogy van, aki nem szereti a nagy felhajtást. Az én felfogásom szerint a házasság két ember magánügye, szülők, legjobb barátok épphogy beleférnek, hogy jelen legyenek, de én őket is szívem szerint kihagytam volna. Dehát nem lehetett mindenkit megsérteni.:)

Érdekes, az én generációm nagyjából így gondolkodott. A barátnőim közül a legnagyobb esküvője egy nagyon vallásos lánynak volt, vagy 50 meghívottal, de ő sem viselt menyasszonyi ruhát, hanem egy elegáns fehér kosztümöt.

Persze, falun akkor is gyakoribb volt a nagy lagzi. De ott mások voltak a szokások, az emberek jobban meg akartak felelni az elvárásoknak. Mint ahogy ma is. Ráadásul az anyagi ráfordítás nemcsak megtérül, hanem még haszonnal is jár.

De láttam. Nem sokat, de előfordult már.

Igaz, hogy ilyenkor - legalábbis a normálisabbja - nem hófehér menyasszonyi ruhát és mirtuszágat viselt.

Lelkük rajta!

Jól sejtem?

Te a második lagzidat szervezed?

Annyira bizonygatod az igazad, hogy már az is felmerült bennem. :))

Megnyugtatlak.

A nagyobbik lányoméknál is felmerült (ők hozták fel) hogy mi lenne, ha náluk majd egy szolid esküvő-vacsora lenne csupán?

Azt mondtam, döntsék el ők. Felnőtt emberek.

Ha nem vagyok képes egy 150-200 fős lakodalmat fizetni nekik (kb. 2-2,5 misi) akkor nem szabhatom meg a feltételeket.

Az igaz viszont, hogy ha futná rá, akkor ők is nagy lakodalmat szeretnének. (Egyelőre nem úgy néz ki a világ, hogy ebbe az irányba tartanánk)

Mi ebből a tanulság?

Az emberek többsége semmiből se tud,akar tanulni:-)

Ha már valaki úgy indul neki, az nem gondolta jól át.

Az ne házasodjon.

Hmm...sose láttál menyasszonyi ruhás, nagy lagzit második, harmadik házasságnál? Én igen.:)

Viszont az én házasságkötésemnél én döntöttem el, mit akarok. És, mint ahogyan mondtam, nekem már a 12 ember is tömeg volt. Ezért is szerveztem egy egyszerű vacsorát, este 8-tól, egy olyan vendéglőben, ami éjfélkor bezárt.

Nem értettél meg!

Az a hajó már elment. Ha te már egyszer házasságot kötöttél - lehetsz te bármennyi idős - még egy ELSŐ esküvőd, lagzid nem lehet!!

Ahogy (korábban is írtam) a szüzesség is csak egyszer veszíthető el. :)

Aki pedig házasságban él, ami egy állapot (majdnem olyan végleges, mint a megszületett emberé) az már feleslegesen bizonygatja, hogy ő aztán semmi esetre se csapna nagy lakodalmat!

Ezek után?

Hát ki kéri meg erre?

Valaki megkérdezi felétek, hogy egy feleség szeretne-e fehér menyasszonyi ruhában templomi esküvőt, meg óriási lakodalmat?!?

Felénk ezt már nem firtatják. :))

Az pedig nem mérvadó, hogy akkor és ott mi volt a helyzet.

Gondolom, a császármetszés vagy természetes szülés nem a te döntésed volt.

De az, hogy ki milyen módon házasodik, vagy nem házasodik, az mindenkinek a saját döntése. Jó esetben döntésképes, felnőtt emberek kötik össze az életüket.

Semmi nem tart vissza!

És még "tiszteletes-asszony" is lehetsz! :))

Hát fel a fejjel, kedves földi.:)

Kezdd elölről tiszta lappal. És hidd el, nem a körítés a lényeg.

Jaj Kedves!

Ilyen fogadalmat már én is tudnék tenni! Ennek már nincsen tétje!

Nem azokra gondoltam, akik már úgy vannak, "mint macska az úton!" (már túl van a dolgon)

Inkább azokra érvényes ez, akik még előtte állnak!

Így könnyű ígérgetni!

Ez kb. olyan, mintha én azt mondanám - miután "természetes úton" születtem meg - hogy a világért se vállalnám azt, hogy császárral szüljenek meg! :)))

A sztorikat utána hallottuk, meg videón visszanéztük.

Volt olyan vendégünk (Volános volt) vasárnap hajnalban, a lagzi után le akart ugrani a Vonyarci nyaralójukba és felszállt a budapesti buszra.

A sofőr nem is firtatta hova utazik, gondolta Bp.-re, ezért csak ott ébresztette fel.

A következő járattal jöhetett is vissza a Balatonhoz. Estére ott is volt. :))