Túljutás a depresszión szakember nélkül (beszélgetés)

Munkásszállás és anyaotthon + társai.

Ugyanmár!

"A depresszió az önsajnálat és félelem megnyilvánulása."

Erre inkább nem írok semmit!

"úgy gondolom,hogy a saját problémáit csak az egyén saját maga tudja megoldani,mert senki más nem tudja sem átérezni,sem megérteni,mi miért történik..."

Ezt nagyon jól gondolod és látod, így megvan minden remény arra, hogy továbbléphess.

A depresszió az önsajnálat és félelem megnyilvánulása.

Meg kell értened és tanulnod, hogy ne félj senkitől és semmitől.

Egészséges felnőtt ember és anya vagy.

Van kiért és miért küzdened.

A küzdelmedben senki nem akadályoz, csak magad, magadat, ha félsz a jajj, mi fog akkor történni érzéstől.

Jár a gyerekednek a gyerektartás !

Az apa csak ijesztget, hogy elveszi a gyereket. Félsz ! Tehát nem lépsz, de miért, ki akadályoz ebben ? Igen saját magad. A vége az önsajnálat, a depi.

Elég nagy ez az ország, hogy találj benne megélhetést és lakhatást, csak bátran keresni kell !

Munkásszállás, anyaotthon, eltartási szerződés, albérlet a bérlemény rendbentarásának fejében, mert ilyen is létezik !

Nem tudom mi a foglalkozásod, de ezer lehetőség van újat is tanulni.

A szociális szférában olyan nagy a munkaerő hiány, hogy könnyen alkalmaznának és még szerény lakhatást is kaphatnál. Tanulni meg mellette simán lehet.

Sorolhatnám még, de remélem ezzel is felkeltettem az érdeklődésedet.

Kívánom, hogy bátor, erős és szerencsés legyél. Tudod, minden ember a maga szerencséjének a kovácsa !

Orvosra, gyógyszerre ne költs. Orvosságod a remény és a siker !

De kell a merészség, hogy merj változtatni, pl. keresgélni olyan helyet ahol a gyermekével együtt mehet, ilyen egy motel, szálloda, ahol takarít netán, a konyhán dolgozik és közben van lakhatása is.

Ilyen ismerősöm is volt, semmi nélkül indult el 2 gyerekkel Németországba. Akiről írtam, már van lakása, egzisztenciája.

Ha nem lépünk egyre mélyebbre süllyedünk, vagy örök lelki roncsok leszünk, újra és újra felszakítva a sebeinket.

Az, hogy az anya ilyen, a gyereknek is rossz, a gyerek érzi, olyan rezgéseik vannak, a láthatatlan csápjaikkal letapogatják a lelkünket.

"volt nekem is problémám, csak mertem lépni"

Hát ettől megint nem boldogabb. Nem a merészsége hiányzik hanem a pénz ahhoz hogy lépni tudjon.

Mindenki a tapasztalata szerint tud véleményt mondani.

Kitűnő pszichiátereket, és pszichológusokat ismerek állami intézményekben is.

Van egy tévhit az emberekben a maszek jobb.

A maszek is legtöbbször államiban is dolgozik.

Legyen az fogorvos, szülész, sebész, netán pszichológus.

"A helyzetét ismerem. Pont belekényszerültem hogy a szüleimhez költözzek válás után 2 éves gyerekkel. Halálra terroriziták sok éven át. Nem tudtam elköltözni pedig agyonig dolgoztam magam. Nyugtatókat is szedtem, jól tudom milyen. Senkinek nem kívánom!!!"

Tudom Judit, többször megosztottad már.

Azt is tény, volt nekem is problémám, csak mertem lépni.

Én más megoldást választottam, számomra az volt a jó.

Nincs recept, ha lenne, nem indulnának fórumok, nem lennének megnyomorított lelkek.

A pszichiáter, a pszichológus sem olcsóbb, ha a végeláthatatlan mennyiségű tablettákat vesszük, pláne nem.

De minden valamire való segítség pénzbe kerül.

Ötleteket kért. Az enyém egy ötlet volt.

A helyzetét ismerem. Pont belekényszerültem hogy a szüleimhez költözzek válás után 2 éves gyerekkel. Halálra terroriziták sok éven át. Nem tudtam elköltözni pedig agyonig dolgoztam magam. Nyugtatókat is szedtem, jól tudom milyen. Senkinek nem kívánom!!!

Akinek annyira nincs pénze, pont ezen fog, vagy tud spórolni, mert inkább a gyerekének tesz a tányérjába ételt, gyümölcsöt.

Persze csak magamból indulok ki, én biztos azt tenném, ha 100x tudnám is, hogy magam kellene összekapni.

Létezik állami pszichiáter és pszichológus is, még ha nehéz is időpontot oda szerezni

De ha te annyira szégyenlős vagy mint írod, akkor marad a kinlódás

Ha fájna a fogad, harapófogót vennél és megoldanád a helyzetet?

Nem véletlenül "találták ki" a pszicho képzést

Környezetváltozás. A szüleidnél, akikkel nem szeretsz élni nem fog menni.

Az írásodból nekem az tűnik ki, hogy nem vagy még olyan mélyen ebben a betegségben, hogy ne akarj ellene tenni.

De szükséged lesz segítségre! Ez betegség. Orvosi segítséget kell kérned. Nem pszichológus, hanem pszichiátert keress.

Nem vagyok híve a gyógyszereknek, de lehet, hogy a kezdeti időszakban segíteni fog neked, hogy ne kerülj a gödör aljára.

Aztán, ha helyben nem is, de egy bejárós munkahelyet kereshetnél. Ezt is lehet egyfajta környezetváltozásként felfogni. Addig sem vagy otthon - ha nem szeretsz ott.

Sok sikert, türelmet és kitartást!

A kikeveredésről annyit, hogy ha ellátod a szervezetedet hangulatjavító és depresszióellenes vitaminokkal, ásványianyagokkal, ételekkel, esetleg gyógynövényekkel, máris előrébb vagy egy nagy ugrással. A bántó szavakat egy mozdulattal letudod söpörni a válladról, miközben folymatosan szeded a leszarom tablettát. Tégy egy próbát! Bal kézfej jobb váll söprés és fordítva. :)

Szemezgessél innen: [link]

menni fog! Sok sikert, érezd magad jól!

Tudom, hogy azt írod, nem opció a segítségkérés, de talán nem is kell most azonnal beszélni valakivel.Lehet, hogy először csak megengedhetnéd magadnak a gondolatot, nem vagy egyedül, és nem szégyen, ha a fájdalomhoz segítség is kell. Ahogy egy törött csontot sem hagyunk begyógyulni sín nélkül, úgy a léleknek is jár a támogatás.

Lehet, hogy most nem hiszed el, de igenis van olyan állapot, amikor már nem ilyen sötét minden, és nem is kell mindig valami óriás változást csinálni. Néha az első apró lépés az, hogy csak azt mondod magadnak: Oké, most rossz, de nem kell örökre így maradnia. Ha majd egyszer mégis megengeded magadnak, hogy valaki, akár egy ingyenes segítő vagy lelkisegélyes meghallgasson, talán elindul valami.

Találhatsz nagyon jó SZTK orvost is. Tudok Neked kórházat is ajánlani.

Jobbakat kívánok az eddiginél!

Már az is, hogy kiírtad ezt, nagy bátorság.

Sziasztok!

Szeretnék segítséget kérni,ha valakinek van tapasztalata vagy jó ötlete ebben.Sajnos a "Próbálj meg pozitívan gondolkodni!" és társai egy depressziós embernél nem működnek,én is próbáltam,de már az 5. másodpercnél elbuktam.... Évek óta nem tudok ebből kijönni....vannak olyan napok,hogy nem is akarok,de látom kívülről,hogy mi történik...Elég rossz élethelyzetben vagyok,természetesen borzalmas gyerekkorral,stb.... szüleim ígérték,mellettem állnak és segítenek majd,de csak még mélyebbre csúsztam,nagyon hosszú történet.... gyerekkel menekültem haza hozzájuk,bár nagyon nem akartam,pont amiatt,amilyen a kapcsolatunk mindig is volt velük.. nem tudok elmenni innen,mert nem keresek eleget,szinte semmit,a környéken nem lehetséges az előrejutás... évek óta próbálom...biztos az önbizalmam hiánya is ok...mindig úgy látom,hogy mások és a körülmények áldozata vagyok,ami egyébként igaz is,nyilván én is benne vagyok aktívan... gondoltam többször is arra,hogy befejezem ezt a földi pályafutást,volt,hogy meg is próbáltam....egyszer nagyon kirívóan jó kedvem van és tele vagyok tettvággyal,de a következő pillanatban ha bármi olyan történik vagy csak valaki valami bántót mond,vagy csak én gondolok valamelyik problémámra,azonnal a gödör alján vagyok és aznapra vissza se tudok jönni.... nem tudom,hogy tudnék ebből kikeveredni...de egyedül szeretnék... Pénzem pszichológusra nincs és nem is tudok másoknak a problémáimról beszélni,annál sokkal zárkózottabb vagyok,plusz szégyellek is szinte mindent... ez nem opció... amúgyis úgy gondolom,hogy a saját problémáit csak az egyén saját maga tudja megoldani,mert senki más nem tudja sem átérezni,sem megérteni,mi miért történik... Én azért látom ezeket a dolgokat,de tehetetlennek érzem magam.... Tudnátok valamit javasolni?