Tudtad, hogy a melletted elhaladó kóbor állat lehet, hogy egyszerűen szomjanhal? (tudásbázis kérdés)

Nézdd, nálunk kb. kétévenként fellángol a problema. De ahhoz kell 1-2 halálos kutyatámadás.

Néhány évvel ezelött összeszedték a kutyákat az utcáról, ivartalanították őket, aztán visszaengedték őket az utcára. Mint ahogy mondtam, nálunk nincs menhely. Habár az állatkert ideig-óráig befogadta őket. Tele volt az utca jelölt fülű kutyákkal. Hogy azok ivartalanítva vannak.

Ma már valahogy nem látni ilyent.

Szerintem az emberek szemléletében kellene rendet rakni. Csak az nehéz. A kóbor kutyáknak csak egy része születik az utcán. A többsége kerítésen belül születik, és amikor már kényelmetlenné válnak, mert kaja kell nekik, oltás, sokba kerül, sokan vannak, símán kiteszik az utcára.

Az ilyen emberekkel legszivesebben ugyanezt csinálnám!

Kitenném őket valahol, a semmi közepén, viz és étel nélkül!

Eszmecsere,

hát igen, ideális ez lenne, de van a valóság.

én egy vidéki állatmenhelyen dolgozom, közmunkásként, és látom, hogy 150%-os túlterheltség van. képtelenek felvenni új kutyákat, csak ha a főnökasszony hozza be:::(( örökbefogadás csak ritkán történik. állatorvosra a menhelynek sincs pénze, ill. csak legvégső esetben. (ivartalanítás akkor, ha már gömbölyödik a mama...)

itt az államnak van óriási szerepe, meg hát sok más tényező is van, hosszú lenne kifejteni. viszont attól, h az állam béna és tehetetlen, attól még mindenki megteheti, amit ő maga tehet.

(igazad van az ivartalanítás alapvető fontosságában, de erre a menhely nem jó forma, iszonyatos költségeik vannak a fenntartásra, az állatok etetésére. inkább a civil kezdeményezések tudnak segíteni, amik alapítványon keresztül támogatják, esetleg ingyen végzik az ivartalanítást, én ilyet is ismerek)

Azt hiszem, ezt sokan megtennénk.

Láttam egyszer egy képet (külföldi), ahol egy erdőben tündéri kis házakban (színes ablak, ajtó) élnek a cicák, de legalább 300.

Sajnos azzal, hogy 1-1 kóbor állatnak adunk enni, inni, a problémát nem oldjuk meg, csak ideig-óráig.

Az én szomszédom is sajnálta a pénzt arra, hogy ivartalanítsa a cicáját, inkább (késő ősszel) kölykével együtt elvitte egy sóderbányához, és otthagyta. Kutyát is dobott már ki így.

Sziasztok. Én úgy látom, hogy az egyetlen (humánus) megoldás a kóbor állatok esetében az lenne, hogy az összes kóbor kutyát-macskát állami támogatás keretéből ivartalanítsák. Azonfelül menhelyekbe kellene az egészséges, ivartalanított állatokat elhelyezni és szorgalmazni az örökbefogadásukat. A beteg állatokat állatorvosi kezelés alá adni, amelyiken már nem lehet segíteni, pedig elaltatni, minthogy szegény hónapokig kínlódjon. Így egy pár év múlva nem lenne annyi kóbor állat az utcán, s a probléma ezzel valamilyen szinten megoldódna.

De addig (sajnos) csak az marad, hogy segítsünk szegényeken, ahogy lehet: etetés, itatás, sőt, állatorvoshoz is el lehet vinni (tudom, nincs rá pénz :(. Vagy hívni az állatmenhelyeket...

Kösz a tanácsot, de nálunk nincsenek állatvédők, és állatmenhely sincs. (Hacsak a szomszédom lakását nem tekintem annak.)

Kóbor kutya viszont van, egyre több. Igaz, ezek itt a környékemen nem fognak szomjan halni, mert a tőlünk kb. 100 méterre levő kis parkban tanyáznak, ahol van egy kis tó is. Én még odajártam tinikoromban romantikázni.:) Most már nem merészkedik oda senki.

Végülis "igazad" van.

Ha esetleg látsz egy embert az utcán, aki rosszul van, ne segíts neki se, mert csak tüneti kezelés lenne.

Először emeljék fel az orvosok, ápolók fizetését, legyen jobb az egészségügyi ellátás, és utána majd talán segítünk a földön fekvő embernek is.

Vagy nem???

Köszi!

Ha sok pénzem lenne, legszivesebben az összes kóbor állatot először orvoshoz vinném, és nyitnék egy menhelyet nekik, ahol jól érezhetnék magukat:)

Egy óriási ölelés jár Neked a Pároddal! :)

Nagyon örülök..

Sziasztok! Én még elég új vagyok ezen az oldalon, nem nagyon tudom még mit hol keressek, de erre a témára egyből felkaptam a fejem.

Az én sztorim a következő:

Nekünk itthon 4 kutyánk van, kertes házban lakunk, Szlovákiában.

Kb. 2 hete szombat reggel mentem boltba bevásárolni az ebédhez. A bolt előtt megláttam két kóbór kutyust, egy nagyot és egy kisebbet. Ott ültek együtt, nézték az embereket hátha valaki dob nekik egy kis kaját. Gondolhatjátok, mindenki elment mellettük, és senkin nem láttam még egy pici együttérzést sem!

Sajnos kevés pénz volt nálam, mert nekünk is meg kell fogni a pénz, ezért csak 2 kiflit tudtam nekik venni. Eldaraboltam, és letettem eléjük. Nagyon hálásak voltak, főleg a kicsi, ugrált rám és csóválta a farkát:)

Hazaértem, elmeséltem a páromnak, aki ment is a hűtőhöz és szedte ki a mieink csontjait. Szerencsére csont van itthon bőven, mindig kapunk.

Megpakoltunk egy szatyrot csontokkal, fogtunk két kis edénykét és vittünk neki vizet is.

Komolyan mondom, mintha megkönnyebbültem volna, leirhatatlan érzés volt!

Tegnapelőtt viszont itt Komáromban láttam egy dolgot, ami eléggé megviselt, azóta is gyakran eszembe jut.

A kereszteződésben állt egy kutyus, sántitott, biztos egy szemétláda elütötte szegénykét. Állt az út közepén, nagyon félt, azt sem tudta merre menjen. A sok hülye meg ahelyett, hogy segitett volna neki, dudáltak rá, hogy menjen odébb. Én pont a letérő sávban voltam, a kutyus meg egyenesen. Mire visszaértem, hogy lesegitem az útról, addigra már egy férfi segitett neki, igy tovább mentem. Remélem meggyógyult:((

De sajnos itt a városról van szó. Hiába van ösztön, de a betonrengetegben, kánikulában nincs víz. Komolyan, szerinted hol lenne?

Nincs pocsolya, Szegeden hetek óta nem volt eső.

Nincs patak, a Tisza meg messzi egyes részektől.

Kocsik, boltok, plázák, forróság, ez van. Fű kiszáradva, porzik minden.

Itt hiába van ösztönük.

Jó nem vitatkozni akartam. Csak leírtam, hogy szerintem az életképes állatok ösztönösen találnak maguknak vizet. Azok az állatok, akik nem találnak maguktól, azokon ideiglenesen segíthetsz egy kis vízzel, de ezzel nem teszed őket életképessé (kvázi nem tudod megmenteni az életét).

Nem GPS. ÖSZTÖN, és pont ez az, amit mi emberek a nagy segíteni akarásunkkal kiirtunk az állatokból, meg egymásból...

Egyszer nem kell legalább mosogatnom.. :)

Üdv

Ha olvastátok volna a 12.hozzászólásom, abból talán lehet következtetni, hogy igenis nagyváros közepéről van szó! Ott álltam munka után fáradtan, sok cuccal a kezemben és néztem, hogy egy fekete cica ül a tűző napon a cseppnyi füvet nézve, hogy esetleg felugrik egy szöcske, amivel egy kicsit a szomjúságát olthatta volna. Lógott a cica nyelve, hevesen lihegett. Körülnéztem és járt az agyam, hogy hova viszi az ösztöne, hogy vizet találjon. Gyár, gyár, bevásárlóközpont, parkoló, sínek.. Átfutott az agyamon az időjárás-jelentés: napos, száraz!!! idő, semmi csapadék!

Na itt döntöttem el, hogy bármilyen lusta is vagyok arra, hogy a 40fokban, a nehéz szatyrokkal bemenjek a bevásárlóközpontba, akkor megteszem! Még ha kevés is az esély arra, hogy még ott lesz a cica!

De végül sikerült véghezvinni...

Ennyi..

Kóbor kutya ide vagy oda, értem, hogy probléma, de TENNI KELL, ha gond van!! Nem jelentheted fel a kóbor kutyákat, hogy előtted zajonganak!

TENNI, TENNI, TENNI!! Amire képes vagy..

Minden jót mindenkinek!

De a "csak" szomjoltás néha életmentő is. Ez a topik erről szól.

Igen, nagyvárosban is van kóbor kutya. Szegedi vagyok, ott is van. És patak sincs a városközpontban(az eső sem esett).

A héten többször is esett (ma is kétszer nekieredt) és nem a sivatagban vagyunk. A város közepén nincsenek kóbor állatok. Azok a külvárosokban, falvakban vannak. Vagy rosszul gondolom?

De én senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy inni adjon a szomjazónak. Csak jeleztem, hogy ez nem életmentés, "csak" szomjoltás.

Amikor egy hónapja 40 fok van, 2 hónapja nem volt eső, akkor a város közepén szerinted hol találjanak a szerencsétlenek vizet?

Patak vagy folyó? Azért az sem terem mindenhol.

Menjek bele részletesen? Éltem anyaotthonban a kisfiammal. Ami arról szólt, hogy szinte ingyen fedelet kaptunk a fejünk fölé és ételt a szánkba. Ez kvázi életmentő segítség volt. De két hónap után menekülni kellett onnan, mert ha tovább élvezem a segítséget, akkor végérvényesen elvesztem volna.

Láttam a többi anyát, aki már egy és másfél éve ott élt(4-5-6 gyerekkel), sőt olyat, aki járja az országot anyaotthonról-anyaotthonra, már 5-6 éve...és már semmi erejük, sem önbecsülésük, sem képességük nem maradt arra, hogy változtassanak az életükön, sőt saját magukon kívül a gyermekeiket is tönkreteszik.

Ha kikerülnének és senki nem segítene nekik, akkor kénytelenek lennének tenni önmagukért és megoldhatnák a problémájukat. Így viszont telnek a hónapok, eltespednek, a depresszióba egymást rántják le és végül sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint voltak...

Halászni megtanítani több, mint halat adni...