Titeket érdekel hogy az ismerősök mit gondolnak rólatok? (beszélgetés)

Na képzeljétek, beszéltem a csajjal, és azt mondta hogy nem tudott erről a pletykáról.

Rákérdeztem a pasijánál is, állítja hogy ő ilyeneket nem mondott, viszont vannak akik meg erősen állítják hogy hazudik és tagadja, mert mondott rólam ilyeneket..

Ráadásul nagyon nyomul rám, állandóan ír chaten nekem, és bármiről beszélünk mindig a szexhez lyukad ki... Ráadásul képeket is kért tőlem amik nem publikusak :O:O

Mit csináljak szerintetek? Kezd eldurvulni a helyzet szerintem.. :S

Valóban nem feltétlenül buta az, aki egyébként naiv. De ugyanolyan károkat okozhat egy naiv embernek a naivsága, mint egy butának a butasága.

Idővel az ember annyi tapasztalatot szerez az életben,hogy egyszerűen alapból fenntartásokkal fogadja a legtöbb információt. De ez persze nem egyenlő a keserűséggel, megcsömörlöttséggel. Az a mélység felé vezető út, míg a kétkedés a magasságokba emel ("A kétkedés a tudás kezdete" - Kahlil Gibran szkeptikus").

Itt is rendkívül fontos a humor (mint az élet minden területén), no meg a lelki erő. Attól még lehetsz jókedélyű, és optimista, hogy fenntartásokkal fogadod a dolgokat.

Én a szóban való visszavágást amúgy nem tartom rossz dolognak, de csak abban az esetben,ha az, akit ezen módszerrel próbálsz "megnevelni", jobb útra téríteni, erre vevő. Csupán azt a kérdést kell ilyenkor feltenni magunknak: építő jellegű-e a kritikánk / visszavágásunk? Mert ha ezzel csak bosszantani akarod a másikat, aki tudod,hogy úgysem fog belőle tanulni, akkor inkább ne tedd.

Ez nagyon jóóóóóóóóóó!

És az eredeti kérdésre válaszolva: Nem érdekel, hogy ismerősök és ismeretlenek mit gondolnak rólam

Úgy nem lehet élni, hogy mindenkinek tetsszen, akkor éljünk úgy, hogy nekünk tetsszen.

Egy másik fórumon már idéztem ezt, de inkább idevág, tehát ismételten leírom ezt a tanmesét:

LaFontaine: A molnár, a fia, meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát. "

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére. "

Te inkább tapasztaltabb, vagy még inkább idősebb szeretnél lenni. (Legalább egy fél nappal)

Nyugi. Estére már rá fogsz jönni, hogy pontosan annyi eszed van, amennyi kell. :))

Azzal egészíteném ki, hogy a régi kínai mondás szerint:

"A világon egyetlen dolog lett igazságosan elosztva. Mégpedig az ész! Még senki nem panaszkodott, hogy neki kevesebb jutott." :))

Van még egy csúnya mondás a véleményről... Talán páran ismeritek.

A vélmény olyan mint a s*glyuk. Mindenkinek van de senki nem kiváncsi a másikéra...

Bocsi a csúnya kifejezésért nem rám vall... :D

Azért idővel hozzá lehet edződni. :)

Egy két gondolat mindig átsegíti az embert a dolgokon.

(Pl. "Inkább 100 irigy, mint egy sajnálkozó!" vagy "Ha sok ellenségem van, akkor valószínű, valamit jól csinálok")

Maradj az elképzelés szintjén.

Sok energiát ne áldozz erre! :))

(A dolgok úgyis megoldódnak maguktól is)

Van ami zavar. Pl. ha egy kolléga a munkámmal kapcsolatban mond rólam valamit, ami nem igaz. Ha megtudom, akkor igyekszem bebizonyítani, hogy hazudik. Ha csak azt pletykálják rólam, hogy valakivel "kavarok", akkor azon jól szórakozok, sőt még dobok rá egy lapáttal:)

Ha pl. ilyen történne velem, mint veled, akkor az foglalkoztatna és tennék ellene. Volt rá példa, a férjemnek meséltek rólam hazugságokat. A férjemnek csak annyit mondtam, hogy higgyen amit akar, ha ismer, akkor az igazságot is ismeri. De a társaságban egy rövid bosszú hadjáratot indítottam:) Pl. megkérdeztem az illető barátnőjét, hogy meséljek e valamit a barátjáról? És hozzátettem, hogy az én fantáziám is határtalan és szeretem ilyen esetekben kiszínezni a történeteket:) Persze ezt nem úgy csináltam, hogy kettesben legyünk, hanem többen ott voltunk. A fiú vörösödött, rögtön tudta miről van szó, és ugyan nem mondtam semmit, de kis célzásokat tettem rá, hogy a fiú kedvenc szórakozása mi és miért teszi. Mert nem kellett nekem.