Tisztességtelen (?) ajánlat (beszélgetős fórum)

Nem mondtam, hogy nem csináltam.

Amúgy mindegy, én vagyok a hülye, hogy egyáltalán hozzád szóltam.

Mi lenne, ha egyszer a nyomorult életben azt mondnád, hogy oké, igaz, hogy én így vagy úgy gondolom, de neked is lehet igazad. (nem konkrétan magamra gondolok)

Belepusztulnál?

Mindegy. Kiszálltam. Neked van igazad.

Hát nem egészen, egy orvos pl. Tudja mi az a tbc pedig sosem volt neki.

Azért mondtam, hogy találgatsz, mert ha csináltad volna, másképp beszéltél volna róla.

De akkor miért vagyok egyedül ha nem kell véget érnie?

Keresem,május óta minden nap.Jól el van dugva!!!

Te voltál nő, aki csak azt akarta tenni, és ezért megmérgezte a kapcsolatát?

Mert ha nem, akkor csak találgatsz.

A szerelem kapcsolatnak nem kell véget érnie. Nem is értem, hogy ez miért lenne törvényszerű.

Hogy hol van az ajtó? Na az magától nem jön. Meg kell keresni. Mindenkinek a sajátját.

Hát én nem érezném hibának.Mert mi van ha szerelemből megyek férjhez(ami kizárt) és vége lesz.elválunk,és anyagilag újra padlóra kerülök.Akkor az a házasság is később hiba lenne nem?

Hol van az az út??? És meddig kell várnom,hogy megtaláljam,vagy hogy kinyíljon?Azt hiszem ha nem holnap akkor már túl késő lesz!!!!

Az lenne a te hibád, ha emiatt most pénzért házasodnál. Ezt meg fogod tudni oldani, csak ne a hibásokat lásd, hanem azt keresd, ami működni fog. Arra kell menned.

Ha az élet zárt ajtót mutat, akkor máshol van a te utad nyitva. Ezt kell megtalálni.

Azt hogy a környezetemben számtalan nőt ismerek, akiknek az a munkájuk, hogy feleségek, anyák, háziasszonyok és boldogok, elégedettek, a férj pedig keresi a pénzt, vagy már a pénz generálja magát, de ez mindegy is a lényeg, hogy ki-, ill eltartottak is lehetnek abszolút boldogok, ami szerinted kizárt én meg ugye nem tudhatom.

De ha azt nézzük én is ki-, eltartott vagyok, hisz párom csak a múlt héten annyit keresett -miközben "szabin" van- amennyit én egy évben sem, tehát amit én összedolgozok az neki aprópénz, felesleges, sőt számára inkább bosszantó, hogy nem állok a nap bármely percében rendelkezésére, mert ragaszkodtam ahhoz hogy dolgozzam, mert ez kell az egomnak. De ez nem frusztrál, mert nem napi kérdés nálunk, nem érzem magam rosszul, másodhegedűsnek, mert nekem jár az amit ő megteremt, nem vagyunk e téren szó szerint "egyenrangúak" de én adom mögé a hátteret, mind testi, mind lelki szükségletek terén és sosem vágná a fejemhez azt, ha nem dolgoznék, hogy én csak a vérét szívom, mert ő elismeri a házvezetést, gyereknevelést is munkának.

Nem Ő választotta a pasit,az nézte ki magának nem?

Én úgy értelmezem,akkor választ h egy szegényebb pasit lecserél egy gazdagra.

Na ebben igazad van.

És ebben (is) különbözünk. Én beismerem, te nem. De anno pont ezen koccantunk össze. Meg azon, hogy az előítéleteid vezetnek.