Ti anyósotoknak kívántok anyáknapját? Ez egy illendő szokás, mert eddig sajnos nem ismertem? (tudásbázis kérdés)
Végigolvastam...
Szerintem nem illendőségen múlik, hogy az anyóst köszöntjük-e vagy sem, hiszen nem az anyánk.
Ez azon múlik, hogy milyen a viszony...
Ha az anyós normális, akkor persze, hogy a menye is szívesen köszönti anyák napján, s akkor tuti az anyós is mondja a menyének, hogy viszont kívánja neki is, ha van már gyerkőc.
Ha nem jó a viszony, akkor mi a nyavajának köszöntse az anyóst?!? Mire fel? A fiának kell!
Írtam korábban, hogy én megveszem a virágot, tehát kvázi készülök az anyós anyák napi köszöntésére is, mert a férjem erre nem gondolna, a fiam meg még a kicsi...De ennyi..Tavaly mondtam én is neki vmit, de ő viszont nem mndta, elég fura azért, hiszen ahogy ő, úgy én is anya vagyok..
Idén én nem mondtam neki semmit...
Amúgy sem felhőtlen a viszonyunk..
Örüljön, hogy én egyáltalán készülök erre a napra, a férjem helyett is, meg minden egyéb ünnepre, anyós névnapjára, szülinapjára, karácsonyra, stb...mindre én veszem az ajándékokat, mert ha a férjemen múlna, anyós nem kapna semmit, mert a férjem nem gondol ilyesmikre...
Fiamnak is lesz majd egyszer felesége, gondolom;D, s akkor belegondolva én sem várom el, hogy ő is köszöntsön anyák napján, de ha jó lesz a viszonyunk, biztos melengetni fogja a szívemet, ha megteszi:) De ha nem lesz jó a viszonyunk (remélem, nem így lesz), akkor evidens, hogy nem köszönt pont anyák napján;) Hülyén is jönne ki..Nem?
Engem amúgy névnapkor korábban nem köszöntött, még akkor sem, mikor előtte, pár centire tőle, jól hallhatóan/láthatóan a sógorék köszöntöttek...Azt sem bökte oda, hogy "BÚÚÚÚÚ"! Nem vártam el tőle az ajándékokat, de azért egy BOLDOG NÉVNAPOT méig nem értem, miért esett olyan rohadt nehezére kimondani?!? Én mindig köszöntöttem, ne legyen cirkusz, merthát ő be is sértődött volna...
Egyszer férjem beszólt neki, azóta bakker köszönt névnapomra..Hát, elég égő volt mondjuk nekem, hogy a fia beszólására köszönt csak, mintha muszáj lenne;) De egye fene...
Szóval az én anyósom ilyen...;)
Én mindent megteszek, hogy a fia gondoljon az anyák napjára, hogy legyen mit átadjon, de a köszöntést már bakker mondja ő, ha az ő anyja...
Szerencsére mindkettőnk anyukája él még.Unokákkal együtt megy a család, az egész család mindenhova anyuhoz anyóshoz.
Mi minden évben megköszöntjük az "anyósokat". Hiszen a párunk édesanyja és ha ő nem lenne a párunk se lenne :) plusz ugyebár a nagymamáknak is jár a köszöntés mi a dédiket is megköszöntjük mégha telefonon is :)
Tavaly nem volt gond, idén már ez is, sem a viszonyunk nem olyan, sem semmi....na mindegy :)
Nálunk is nagyon messze élnek anyósék, párom hívta telefonon, merte megkérdezni a lentieket, majd jött a nagylemez...:)
Érdekes náluk sosincs semmi kimondva egyenesen, minden egy szőnyeg alatt lapul, majd nagy ritkán hatalmas sértésekkel és hisztivel robban. :) Röviden....nagyon nehezen jött össze a baba, egy nemrég elment...férjem annyira örül a babánknak, hogy az első pozi teszt után elmesélte anyukájának. Ők azonban mikor telefonom hívtak, vagy hívtuk sosem kérdeztek mi van, hogy van, csak a pénz, az esküvők, kocsi ügy...stb mindig más, harmadrangú dolgok. Férjem bepipult és ma miután felköszöntötte anyukáját, az meg csak minden másról mesélt 20 perce, bekérdezett, hogy örül e ennek a kisbabának egyáltalán? Na onnét jött, hogy persze, de én milyen vagyok, nem közeledek feléjük, fel sem köszöntöm...stb...ment a de a napocskaszemű milyen....és jaj sajnáltatni is kezdte magát, meg folyton összeesküvés elméleteket gyárt...így jött mindez...összetett, fura, talán tudjuk majd rendezni.
Szerintem illik...én szoktam is :)
Az anyósok köszöntése illendő lenne. Hangsúly a lenne szócskán.
Mivel mi elég furán élünk együtt 5-en, párom, anyósom, én + párom testvérének 2 iskolás fia, nekem természetes volt, h nekem kell az anyáknapi köszöntést "megszervezni". A kicsivel anyáknapi ajándék elkészítése (iskolában elkezdték, mi csak befejeztük itthon teljes titokban), este, mikor anyós elaludt, a nagyfiúval meg orgonát mentünk szedni. Hogy reggelre meglepetés legyen. Ha a páromon múlna, semmi nem lenne. Nekünk jó a viszonyunk, nekem ez természetes. Anyukám 250 km-re lakik, őt felhívtam, de pl. a párom nem beszélt vele, és szerintem Anyukám nem is hiányolta, de ha közelben lakna, biztos, h együtt mentünk volna, és akkor ő is köszöntötte volna.
Szerintem ez abszolút helyzet és viszonyfüggő.
Köszönöm amit írtál, átérzem valamennyire a lényegét. Megjegyeztem jó értelemben. Szép estét.
No mindegy. Tàvol àlljon tõlem bàrki aki màsként gondolja megbàntani. Talàn a korommal jàr, sokat vàltoztam érzêsem szerint jó irànyba.
Szép estét mindenkinek!
Zsenge koromban én sem szerettem. Sõt. Utàlatos is voltam, amit nagyon megbàntam. Ha tehetnêm visszacsinàlnàm. Közel sem érzem azt amit az imàdott szüleim irànt, de: elfogadtam az egyszerüsêgét, ên hozom-viszem ha kell,. Nem talàlkozunk sokat, de megadom ami igenis jàr. A figyelmessêget, kedvessêget. Ezt làtjàk a gyermekeim is. Egyszer ênis anyós leszek.
ha nem jó a viszony, akkor lehet, hogy most ő ennek örül, hogy szóvá teheti...
Ne haragudj, azt hittem nekem címezted...hagymát puculok és bekönnyezve néztem a gépre. :D félreértettelek, sorry!
Ne haragudj, de nem értelek. A gyerkőcömnek nem az anyósa leszek, hanem az anyukája. Az anyáknapját egyértelmű, hogy ünnepelni fogjuk, itt ebben a fórumban azonban az a gondom támadt, hogy számonkérte a férjemen az anyósom, hogy én miért nem vettem át tőlük a telefont és köszöntöttem őt fel. Lehet félreértjük egymást. Lentebb magyaráztam mindazt amiért nem érzem, hogy köszöntettem volna, illetve erről én nem hallottam, hogy meny az anyósát felköszöntse ilyenkor. Azonban a szokással nincs bajom, magam is megtenném, ha lenne alapja, és nem csak üres színjáték lenne.
Szerintem a sxokàsokat föleg a nõ vezeti he egy újonan alakult csalàdban. A Te gyermeked nem köszönt Téged? Ez nagyon sajnàlatos szerintem. Màr bocsi.
A férjeméknél nem volt szokàs megköszönni az ételt.... döbbenet! A gyerekeimnek màr természetes.
Nőnapot anno, nem most kívántam. :) anyák napját ismerem, azonban nem úgy, hogy őt is kellett volna a szokások alapján ünnepelni. :) álszent nem vagyok, így nem hívom fel, ha majd megyünk hozzájuk akkor meglátjuk mi lesz...azért készülök, ha szeretet, de legalább tiszteletet fog sugározni őszintén boldogan köszöntöm én is, amúgy a szokás csak álszent ostobaság lenne részemről...:(
Nő ő is, én is, sok mindenért tisztelem is, gondoltam kívánok, nők is van, hogy kívánnak egymásnak. De, nem az anyám és nem is viselkedik szeretettel irántam a kezdetektől fogva, sőt nem is tisztel, így elég nehéz...hisz én sem szeretem úgy ahogy szerettem volna. Köztünk szinte nincs is viszony, nemhogy egészséges, ugyan hova köszöntsem így?
Alighanem összekeverted a két napot. Hogyhogy nem hallottàl a mairól?
Biztos nehéz lehet, ha nagy volt a szeretet. Sajnálom, de a szép emlékeket tovább viszed legalább amit adtak.
Mi is minden "anyát" köszöntöttünk-köszöntünk. Anyósokat, keresztanyákat, nagymamamákat, dédmamákat, s főleg de pláne anyukákat. Teljesen mindegy, hogy enyém vagy páromé. Sajnos ma már sokuknak csak a temetőbe visszük a virágot.
Amúgy mindig úgy adtuk át a virágot, hogy amelyikönkhöz tartozott az adta, a másikunk meg köszöntötte.
Én jó viszonyban vok anyóssal,nekem már sajnos régen meghalt anyukám,de nem köszöntöm,nem az én anyukám.Nekem párom rendezi le a dolgokat,mert bár a nagyfiam 17éves,a legkisebb csak 5 és ő tereli össze őket,h egyben legyen a köszöntés.Kicsi verset is mondott:)Anyóshoz néha elmentünk,neki és keresztanyukájának is visz virágot,de őket a gyerekekkel köszönti fel.Anya és gyereke között sajátos a kapcsolat,bele kell gondolni,neked hogy esik majd,ha a gyereked az anyòst is köszönti,holott te nevelted fel,stb.
Nőnapkor amúgy felköszöntöttem, akkor is furán nézett rám. :)
Míg éltek , köszöntöttük őket anyáknapján , most már csak a temetőbe tudunk nekik virágot vinni , bár élnének még ! Anyukám is , Anyóskám is , Nagymamám is aki felnevelt !
Igen, elsősorban szerintem a gyermekeitől. :) velem nem bánt úgy, és én sem érzem azt iránta amitől ez automatikusan magától értetődő lenne. Tisztelem, de ehhez az ünnephez nekem több szeretet is kell a szívembe, mint ami jelenleg van iránta. Én nem hiszek abban, hogy azért, mert felneveltek, már jók is lettek... Tisztelem, mert sok mindenért lehet, azonban nem tartom annyira jónak mostanság, hogy szívből Anyaként ünnepeljem. Lehet erős voltam, de igaz. Ettől független hálás vagyok, mert korántsem a legnagyobb sárkányok egyike....illetve engem sem kell félteni van önismeretem...nem vagyok szent. :)
Persze, most mentek el, itt volt nálunk anyu, nagyim és majdnem-anyósom is, nálunk így szokás.
Szép & fájdalmas volt erröl az idealisztikus családi képröl, idillröl olvasni.
Tudod, a mi családunkban még a gyerek sem köszönti fel az anyját. Soha.
Ma az anyákat köszöntjük, mindegy, hogy kié! :)
Az a NŐ, aki megszülte, felnevelte a férjed, Ő is megérdemli ;)
Én nagyon örülnék ha a szívemben megmaradhatott volna az a nyíltság, hogy köszönteni tudjam tisztán. Természetesen ha tudtam is volna erről a "szokásról". Amúgy most már, hogy tudom így is csak akkor fogom felköszönteni ha tisztelettel van irányomba és nem csupán lenyomni kíván, álszent nem akarok vele sem magammal lenni.
További ajánlott fórumok: