Ti anyósotoknak kívántok anyáknapját? Ez egy illendő szokás, mert eddig sajnos nem ismertem? (tudásbázis kérdés)
Igen, különbség van az eltartás és a köszöntés között, de az elv valahol ugyanaz. Egyiket se azért kellene "csinálni", mert elvárják, hanem mert úgy gondolod.
Nem hiszem, hogy azért, mert nem köszöntöttem fel anyósomat, az én fiam majd tojni fog a fejemre...
A szeretetét hála az égnek nem csak "neves napokon" fejezi ki, minden nap rengeteg puszit, ölelést kapok tőle és adok neki én is. Baromira nem érdekelt soha, a szerelmemtől se, hogy azokon az alkalmakon, amikor "elvárható" ad-e bármi tárgyiasat, felköszönt-e szóban, egészen addig, amíg SZERET, és minden egyéb napon is mondja, kimutatja...
Valahogyan valamit felreertettel..Nalunk pl a parom carik az anyak napjara.En intezem.Ha ot erre nevelte az anyja az ne legyen mar az en problemam.
Anyuka egyebkent nem is varja el a koszontest anyak napjara az EN gyerekeimtol.A tobbi unoka folhivja az eleg neki:D Nekunk meg marad az ausztral nagyi es a magyar..Meg valami:az apja feelsegenek a parom is alairja a koszonto kartyat,sot fel is koszontotte telefonon.Mikor kerdeztem hogy anyadat nem hivod fol azt volt a valasz:majd folhivjak a harcostarsai:D Ertsd:sogornok..
Nézd, én nem is fogok a gyerekem nyakába lihegni, hogy hol és mikor köszöntsön. Nem fogom lelkiterrorizálni öreg koromban, hogy "kötelessége" eltartani, amiért felneveltem.
És jól látod: vannak problémák anyós és közöttem. Olyanok, hogy szerintem a hajad égnek állna, ha leírnám, hogy a "drága nagyi" miket művelt korábban.
Azt gondolom, alapvetően van bennem tisztelet minden ember iránt, szeretet azok iránt, akik érdemesek rá, de anyósom tett arról, hogy egyikkel se tudjam szívből megajándékozni, pedig sok pofonja ellenére próbálkoztam eleget - annyit, hogy egyesek "szentnek" is nyilvánítanának...:)
:))
Az én fiam "majomnak" nevezte el a keresztapját, pedig mi ezt sose mondtuk rá! Se előtte, se a háta mögött, mert én vagy Tesónak, vagy Dinnyének hívom, a párom meg szimplán a keresztnevén. Szóval kijelenthetjük, hogy egy 3 évesnek is vannak ilyen irányú önálló gondolatai!:)))
Senkitol..En ugy hogy anyosomat hogy 'apa anyja' vagy francia nagyi.
Egy 4 evesnek mar vannak onallo gondolatai:D
Egyébként én nem arra akarom nevelni a gyerekemet, hogy szeressen minden embert, akár érdemtelenül is. Már csak azért se (sok más egyéb között), mert az emberi természet alapvetően sem ilyen - nem fogom ezt bele nevelni, hogy aztán marcangolja magát, hogy nem képes rá, ezért tuti ő a rossz...
Sokkal fontosabb szerintem, hogy ne hazudjunk előtte, ne lássa azt, hogy puszi pajtás vagyok valakivel, akivel egyébként kölcsönösen nem bírjuk egymást. Aztán meg dolgozza fel azt, hogy dehát eddig minden jó volt, mi változott, ha esetleg (megint) történik egy olyan dolog...
Ugyan már.
Ha nem köszöntöm fel anyósomat anyák napján, akkor nálunk már nincs szeretet, és a gyerekem lelki nyomorékként, de legalábbis szeretetre képtelen emberként fog felnőni??? Azért ez messze nem így van...
Erre miből következtettél???
Én az anyósomat nem szeretem, de ez egy másik témakör, okkal-okozattal.
A menyemhez meg most úgy állok hozzá (a fiam egyébként 3 éves), hogy nem fog érdekelni semmi, amíg a fiamat boldognak látom mellette.
Én ezt teljesen máshogy látom.
Azt gondolom, hogy anyósom nem azért szült gyereket, nem azért nevelte fel, hogy majd nekem jó legyen. Azért szülte, mert ő akarta azt a gyereket. Innentől meg kötelessége volt felnevelni, ahogy nekem is az én gyerekemet, akit azért szültem, mert a párommal így akartuk, és nem azért, hogy egyszer majd valakinek jó férje legyen.