Ti anyósotoknak kívántok anyáknapját? Ez egy illendő szokás, mert eddig sajnos nem ismertem? (tudásbázis kérdés)
Szeretném megkérdezni, hogy amikor a párod felköszönti anyósodat, akkor te csak ott állsz mellette és nem mondasz neki semmit? Nekem ez azért furcsa. Én még a menyemet is megköszöntöm, pedig ő nem az édesanyám. Anyósomat anyukának szólítom, és az idén is én voltam az első, aki köszöntötte anyák napja alkalmából. Persze nem vagyunk egyformák, mások a szokások is.
Gratulálok!!
Megnéztem a fotókat én is...hihetetlen ,de olyan nagy a hasonlóság köztetek!
Legyen nagyon szép életetek! :)
Így kellene gondolkodni mindenkinek, akkor sokkal jobb lenne az élet.
Gratulálok a kislányodhoz, megnéztem a képeit, látszik, hogy mennyire boldog és mennyi szeretetet kap.
LÁtom nem egyedül vagyok aki hadilábon áll az anyósával.Nálunk elvárja a kedves anyós, hogy köszöntsük,anyukám nem, de azért énis úgy voltam vele, ha az én anyukámat köszöntjük akkor a párom anyukáját is illik, ez nem azt jelenti hogy a nyakába ugrottam anyósnak.Vettem két egyforma cserepes virágot, és a gyerekem átadta a nagymamáknak.Én köszöntöttem anyukámat, a párom meg az övét, és slussz.Nőnapkor szintén ugyan ez, persze az apósomnak már nem jutott eszébe, hogy én is nőből vagyok és szültem nekik egy unokát...
Szerintem pedig kedves gesztus ami semmibe nem kerül, csak jól esik... Ráadásul ahol gyerek is van, a nagymamákat is szokás köszönteni... Ha a kislányom köszönti anyósomat, nem nagy fáradtság hozzátenni, hogy mi is boldog anyáknapját kívánunk és örülünk hogy van nekünk... persze aki nem így érzi az ne tegye... mellesleg én pl. tisztelem és szeretem az anyósomat azért, amiért a férjemet olyan emberré nevelte amilyen... nem csinálok úgy mintha az anyám lenne, de számomra az anyák napja erről is szól... az édesanyámnak azt köszönöm, hogy a világra hozott és felnevelt, anyósomnak pedig hogy ugyanezt megtette a férjemért... sőt mondok érdekesebbet is... mivel a kislányom örökbefogadással lett a mi gyerekünk, így nálunk anyák napján néhány gondolatunk az ő vér szerinti anyja felé is van... nemcsak ilyenkor, hanem az év minden napján eszembe jut és hálás vagyok neki, hogy világra hozta a lányomat és hogy volt benne annyi erő és anyai érzés, hogy gondoskodott róla, így ő nem egy kukában végezte, hanem a mi kislányunk lehet... Talán ezért értelmezem én kicsit szabadabban az anyák napját...
Anyák napja. Édesanyja mindenkinek csak 1 van. Én nem várom el (az édesanyám sem) a páromtól, hogy őt megköszöntse, de én sem köszöntöm az övét.
Most êrtem haza. Füleltem, de nem köszöntött a mama. Anyukàm mondta, h neked is dràga kislànyom. Meg h szeret bennünket ês vigyàzzak magunkra (rosszul lehetety, mert fogta a szivénél, meg sàpadt volt. Tudom én, menne Apukàm utàn ês megértem. De ez màs téma.
Nálunk nagyon jó a kapcsolat anyósomékkal, így természetesen felköszöntjük a kislányommal együtt. A férjem csak skype-on tudja köszönteni, mivel külföldön dolgozik, így kicsit helyette is... Ma reggel éjszakai ügyeletből mentem hozzájuk, a kislányom tegnap náluk volt, csokit és virágot vittem, a Mamának és a sógornőmnek is. Én is kaptam, a férjem virágküldővel küldött csokrot és anyósomék sem feledkeztek meg rólam sem :)
Én is a kimondós típus vagyok, azt vettem észre nem nyerő a párom szüleinél akiknél minden a szőnyeg alatt van. :( ezt figyelembe veszem ha ott vagyok, kontrollálom minden mondatom, de nagyon nehéz eltalálni azt a pontot, ahogy nekik fog annyira tetszeni, hogy ne legyen kicsavarva ripszropsz. :((( ott tartok, hogy szinte már félek bármit is mondani, mert aztán azt mind kifordítva adja be anyósom a férjemnek, míg ő is hallotta a számból és értette a mondani valómat. Tényleg próbálok alkalmazkodni, nem uszítok, semmi, de mindig ki akarnak csinálni, vagy úgy táncolok ahogy nekik szokás, ahogy akarják és elvárják, vagy a hátunk mögött pippognak. Nem akarom lenyelni, ez egy anyától is gerinctelen, ahogy bárki mástól. Nincs bocsánat azért, mert anya, értem ezalatt a meghunyászkodást. Én nem vagyok személyiségzavaros meny aki dirrigálni akar a családnak és osztja az anyóst...stb....
Igazad van, sajnos ez az általános. :( Igyekszem okulni anyám és anyósom hibáiból - sőt, másokéból is! De be kell ismernem: én magam is hadilábon állok anyósommal. Ő szőnyeg-alá-söprős, én nyíltabb, megbeszélős típus vagyok. Talán olyan menyre vágyik, amilyen a lánya: szembe agyondicsér, háta mögött szid. Csak bízni tudok benne, hogy van valami egyetemleges igazságszolgáltatás, és egyszer rájön, mennyi mindent elkövetett a fia ellen és ellenem! :(
A fórumindítóhoz pedig: nálunk az a szokás, hogy a saját anyukánkat köszöntjük, de általában a család többi tagja is jelen van.
Amúgy a szüleivel semmi gondom nincs, pedig eléggé mások sok mindenben, de elfogadom, egészen addig amíg nem arra lyukadnak folyton ki, hogy én vagyok a métely....:( pedig még sokszor kellemesebb emberek is, mint amiket sajnos olvasni lehet... De annyira őszintétlen a viszony, sajnálom.
Köszönöm a tanácsot. Amúgy arra gondoltam lehet azért buggyant ez most ki, mert végeredményben a férjem azzal szembesítette az anyukáját a telefonban, hogy nem érti, miért nem érdeklődnek a baba felől....na lehet akkor a leendő nagyi ezt úgy vette, hogy le lett elnézést " szar nagyizva" és akkor gyorsan fogást kell keresni a menyen, hogy ugyan ő miért nem köszönt.... Pedig nem ezt akarta mondani a férjem és szépen is kérdezett 20 perc után, de anyukája sokszor megsértődik, sajnálni is szereti magát és ilyenkor támad. Kiszámíthatatlanabb habitusa van és annyira bele vagyok ebbe fáradva. Nem sokára lemegyünk hozzájuk egy kicsit mélyebben beszélgetni, de én olyan hamar pipa leszek az ottani demagógiától amit bár tudok uralni, nem akarom, hogy az embriónak ártson. Mit tegyek? A férjem szeretné ha mennék, én szeretnék vele lenni a nehezebb időkben is, illetve nem akarok még egy labdát azzal feldobni a szüleinek, hogy le sem dugom az orrom....
Picit elkeserítõ, milyen sok a rossz viszony.Sajnos. Hipp hopp elillan az élet. Pedig csak néhànyan irogattunk. Viselkednem kell, ha jó Kedves Mama akarok lenni!
Szerintem, ha a Férjed köszöntötte az Anyukáját, az tökéletesen elég! Én soha nem köszöntöttem a férjemét, az a férjem, és a fiam dolga. Ez csak kötözködés, jobb, ha lepereg rólad. Inkább tartsd a 3 lépés távolságot, ha ennyire nem fogadnak el. Mi kb. havonta 1x megyünk, akkor tök jófejek, ha ennél gyakrabban, akkor már megtalálják, miért kössenek belénk (főleg belém...).
Volt türelmed minden elismerésem a tiéd! Nekem se idő se energiám 21 évet feláldozni a ,,kedves" mamára.
El is hiszem! Majd este megyek, de tênyleg nem rêmlik. Lehet, mondjàk. Nem tudom. Nekem elég megölelni édest amig lehet...
Olyan jó ezt olvasni. Na, ha nem is tudtam a mával kapcsolatban, hogy "illik", azt már tudom, ha nagy lesz a gyerekem és szülő, hogyan viszonozzam én is felé méginkább a tiszteletemet és szeretetemet. :) Avagy a menyem felé, remélem nem leszek a sárkánya, vagy ő az én "gonosz kisfiamat izoláló"....:D
Nàlunk nincs vita, nem is volt anyóssal. A férjem ês én között igen, ugyhogy axêrt írom: a durvasàg durvasàgot szül. Igenis meg kell tanulni, ha egy mód van rà, figyelmen kivül hagyni. Sõt. Különbnek lenni nàla. Tudom, nehéz. Ha visszaszólsz az ostobasàgàra, akkor lealacsonyodsz az õ szintjére. Nem mondom, hogy megalkuvónak kell lenni. Ez nem az. Különb legyél nàla, nézz úgy rà, hogy ostoba szegény, nem tudja mit beszêl. Tudom, nehéz. 21 êvembe került megtanulni. Légy különb!
Pedig nekem anyukám mondja, hogy Neked is Nagyon Boldog Anyák Napját kívánok, és olyan nagyon jól esik, hogy majdnem elbőgöm magam...
A fiamnak is szokott külön kis virágot adni a kezébe, vagy virág alakú hűtőmágnest, vagy ilyesmit, s így köszönt fel a fiammal együtt...:) Na, ettől aztán elolvadok;)
Én is kívánom Neked, Nektek :) a legjobbakat! Remélem jó anyósok leszünk, akiket ha köszöntenének is ma, csakis szívből teszik majd, mert valóban rászolgálunk. :)))
Na, ez milyen szomorú...
Sajnálhatja az anyósod, hogy nem tud normális viszonyt kialakítani sem a gyerekével, sem a családjával..:(
Mennyi mindenből kimarad/lemarad, ez csak-csak mardossa legbelül, én mondjuk belehalnék, ha a fiamról nem hallanék...Bár ugye még csak kicsi, nemtom mi lesz majd később...
Nem vàrok viszont köszöntést. Szerintem Anyukàm sem köszönt viszont. Nem is értem miért kellene. Elég ha örülnek az unokàknak, nekem, a viràgnak. Eszembe se jutna besértödni. Rémlik, mintha megemlitenê, de viràgot nem kapok. Furàn is érezném magam.
Én biztos nem! A viszonyunk nem épp rózsás :))De a páromtól sem várom el, hogy anyámat felköszöntse.
Én is pont így gondolkodom!!!:)
Én is abban bízok, jó anyós leszek, na és hogy a menyem jó ember legyen, s boldoggá tegye a fiam...
Kívánom neked is a legjobbakat!
Gondolom jó a viszonyotok..
Azért vannak, akik nincsenek olyan jóban, és akkor már miért köszöntse az anyóst?!? Mert vannak olyan anyósok, akik elviselhetetlenek, akinek nem ilyen, az el sem tudja képzelni! Én 60km-re lakok az anyósomtól, de ha a Föld túloldalán lennénk, akkor sem lennénk elég távolt, mert van telefon, és azon is terrorizál...
Lehet, most akiknek nincs bajuk az anyósukkal, röhögnek, hogy túlzok, vagy azt gondolják, bennem van a hiba..Én nem mondom, hogy nincs bennem hibe, persze, van, de benne is bőven, és így is évekig nyeltem, nyeltem, de már nem megy tovább..Nem normális az öreglány, komolyan...
Még így is hülye vagyok, hogy a férjemnek mindig szólok, hívja az anyját, legalább heti 1-szer, hogy azért halljon a fia felől (mert nem hívná, ugye őt is idegesíti telefonon minden hülyeséggel), veszek ajándékokat, hogy fel legyen köszöntve az anyós, havi 1-szer megyünk hozzá, még ha hülye is, próbálok jópofát vágni, mikor gombóc van a torkomban, akkor is lenyomok a sütijéből 1 szeletet, de sajna van, hogy betelik a pohár..Most épp pár napja telefonon beolvastam neki végre, másnapra megbántam, mert hülye vagyok, nem megbánni kellene, hanem igenis, ha hülye, megmondani neki...Ne szóljon mindenbe bele, ha szívbe markolóan bántót mond, akkor megmondani, hogy ez micsoda dolog, ha a férjemet szídja, akkor is helyre tenni, hogy összeteheti a 2 kezét, hogy ilyen jó fia van, s mikor mindenben a hibát látja, akkor meg figyelmeztetni, hogy vannak pozitív dolgok is a világon..
A lényeg: szép, ha vki az anyóst is köszönti anyák napján, de akkor az jó anyós, az fix..Mert "rossz" anyóst szívből jövően nem köszönt senki!
Köszönöm a Te véleményedet is, korrektnek tartom nagyon. Nálunk is párom "feledékenyebb" az ünnepekkel kapcsolatban. :) sógornőm a kezdetektől utál, de ő senkit sem szeret és nagyon féltékeny, azonban nőnapkor is én szóltam a férjemnek hívja fel, ha nem akar háborút. Most is én szóltam, vagyis tegnap, hogy ma anyukáját köszöntse. Az ajándékokról is magam gondoskodok, nincs is ezzel bajom, de hagy legyen most ez a max. :) amúgy nagyon sokat gondolok arra mióta várandós vagyok, hogy egyszer remélem anyós leszek, nagyon szeretnék egy el és befogadó szeretetteljes, nem folyton irányítani akaró anyós lenni. Aki el tudja majd a gyerekeit engedni. Volt egyszer egy ilyen nő, anya akit ismertem, rengeteget gondolok rá, jó példát adott át.
Teljesen viszonyfüggő szerintem.Nekem jó anyósom van így felköszöntöttük őt is.De ha egy szikrányit is éreznék olyat hogy engem vagy a gyermekem aki történetesen az unokája,nem fogadna el,mégcsak nem is telefonálnék!Ne legyen lekifurdalásod szerintem!
Miért köszönteném???? Van nekem saját Anyám :)
Anyósomat a párom köszönti fel....
Úgy volna a szép, hogy igen; de az én anyósom nem hogy velem, de a saját gyerekeivel sem tud normális viszonyt ápolni. Így a köszöntés idén már elmaradt mindenki részéről.
További ajánlott fórumok: