Tetkó: tetszik egy férfin vagy nőn a tetoválás? (beszélgetős fórum)

33 éves nőismerősöm a férje és fia nevét íratta magára. Mivel annyira nem nézi senki idiótának, hogy elfeledkezhet róla, semmi más nem jön szóba, mint a bizonyítás: ennyire szereti őket. Bárhogy erőlködtünk, még az édesanyja is, nem tudtunk magyarázatot találni rá, sőt ő maga sem.

Kár, hogy másképpen nem tudja kimutatni.

Nekem nem tetszik a tetkós bőr. Tőlem lehet igényes tetkó, akkor sem. De elfogadom ha másnagy így jó, legyen.

Vannak ilyen kis picike szólídak pl a boka felett meg ilyenek, ezekre még azt mondom, hogy nem rossz.

Jó reggelt!

Légy önmagaddal és nem lehet rossz a napod. :)

Igen, neked is igazad van. Gyakorolni kell, hogyan legyünk jóban önmagunkkal.

Na csak egyetértünk valamiben. :-)

Ennek örömére megpróbálok kicsit még aludni.

Jó éjszakát! :-)

Teljesen igazad van abban, hogy legtöbbször önmagunkat megtalálni is segítségre van szükségünk.

De ha megtaláltad önmagad, akkor a legnagyszerűbb vezetőt tudhatod magad mellett.

Szerintem ebben is át lehet esni a ló túloldalára. Sokan gondolják azt, hogy nekik nincs szükségük mások segítségére és aztán hipp-hopp azt veszik észre, hogy magányosok, hogy ha akarják se tudják az érzéseiket kimondani, kimutatni. Nem tudják elfogadni mások szeretetét és iszonyúan szenvednek.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, nem mindenkinek való ez a módszer.

Figyelj!

Te önmagad vagy önmagad emlékezete.

Én azt szoktam mondani az önmaguktól eltávolodott betegeimnek, hogy: "Fogd meg az egyik kezeddel a másikat!"

És akkor kérdezi: "Most mi van?"

Én azt mondom: " Csukd le a szemed, érezd egyik kezedet a másikban és mond magadban: "De jó, hogy vagyunk egymásnak"!.

1-2 percen belül 10-ből 8 embernek kicsordul a könny a szeméből.

Tudod, hogy miért? Mert felismeri, hogy önmaga a legnagyobb támasza.

Ez nem varázslat. Ez pszichológia, barátom...

Persze, hogy sok módja van az emlékezésnek, de ez a tetoválás is lehet az egyik.

A tarkóra írást nem értem. Talán neki elég a tudat is. Egyébként a szöveges tetkókat, főleg az idézeteket sem szeretem. Semmi kreatív nincs benne. Én pl. a galambpárt is úgy képzeltem, hogy az egyik ül egy faágon és felfelé néz, a másik meg épp leszállófélben van és a csőrük épphogy összeér. Nem szeretem a sablonos dolgokat, azok tényleg csak a ripacskodásról meg a magamutogatásról szólnak, nincs bennük semmi személyes. A szövegessel meg az a bajom, hogy azt el lehet mondani szóban is, meg lehet idézgetni.

Az életnek lehet, hogy van racionális oldala is, de sajnos nekem nem nagyon van, talán ezért látom másképp a tetoválás kérdését is. Magamon nem tudnék elképzelni olyat, aminek nincs jelentése és érzelmi töltete számomra.

Értelek.

De te is tudod, hogy sok-sok módja van annak, ha valamiről emléket szeretnénk, mindig szeretnénk, ha velünk van, stb.

És azt is tudod, hogy a tetoválások 99%-a nem erről szól.

---

Egy nő tarkója alatt egy koreai íráskép van tetoválva, éppen csak hogy kilátszik a ruhájából, a gallérja alatt.

Szerinted azért van, hogy ha hátulról iz..ik, akkor izgassa a pasit???

Mert azon kívül senki nem látja. Ő se.

Akkor miért van az ott?

Túl racionális kérdések?

Lehet.

De van az életnek egy racionális oldala is.

Az olyanokon én csak mosolygok (gúnyosan), akik ezzel akarják hirdetni a vagányságukat. Nem szeretek semmiféle ilyesfajta megjátszást. Ezek az emberek már azelőtt védekeznek, mielőtt bárki támadná őket és észre se veszik, hogy ennél egyértelműbben ki se mutathatnák a gyengeségüket. :-)

(Charlie, Ne légy kemény c. száma jut mindig eszembe)

Vagyis, ahogy VersEmber mondta, úgy képzelik, hogy ettől lesznek Valakik.

Hát, ettől csak tetováltak lesznek.:)

Az ízlés egyéni kérdés. Vannak olyan tetoválások, amik bennem is ellenérzést váltanak ki. Amit pl. írtam, hogy valaki ákom-bákomokkal televarratja az egész karját, lábát, nyakát.

Bevallom most már, hogy én is akartam régebben tetoválást.

Egy galambpárt és egy tündért. Számomra meg volt a jelentésük, de mindenképp olyan helyre csináltattam volna, ami nem látszik ki általában a ruha alól. Nem akartam senkinek se mutogatni, csak úgy éreztem, hogy olyan fontos esemény jelképei számomra, amit szeretnék megörökíteni, mint egy fotót. Csak hát élethelyzeteket nehéz lefényképezni. :-)

Szerintem sokat változott a tetoválás értelmezése is. Ma már nem rabszolgák jutnak az ember eszébe. Szerintem sokan nem is tudják, hogy őket tetoválással különböztették meg. A primitív börtöntetkó (Rózsi, szeretlek Béla) meg sose volt divat és nem is lesz.

Manapság inkább a vagánysággal kötik össze a tetoválást, szerintem főleg a rock zenekarok hatására, de aztán sokan ezt is tovább gondolták. Már nem csak koponyákat meg mindenféle "rémisztő" dolgokat készítettnek az emberek.

Aranyos gondolat, semmi gond, nyilván - de ember idegen.

Ha valaki így gondolja, miért ne gondolná így - de ne csodálkozzon, ha 10-ből 8 embernek nem tetszik.

Nem akartam explicit kijelenteni, de az önbizalom hiányos emberek nyúlnak a tetoválás eszközéhez.

Ennek a kollektív tudat alatti forrása az, hogy valóban voltak vagány emberek az elmúlt évszázadokban, akik tetoválásaik ellenére - tetkó: mint rabszolga - hőstetteket hajtottak végre.

Aztán ott van a börtön tetkó.

Hadd ne elemezzem már, hogy az miért alakult ki!

----

Szóval a tetkó bizony egy kinyilvánított: "ezzel mutatom, hogy vagyok valaki"

Tény, hogy már ie. 4-5000 évvel létezett a tetoválás, de nem önkifejezést jelentett, hanem megbélyegzést, megjelölés. Kb. azt, amit mi most az állatainkon elkövetünk.

Később rabszolgákat, majd foglyokat tetováltak.

Az önkifejezést a mai kor embere magyarázza bele. Divat lett, divatba hozták. Akár csak 20-30 éve is jóval kevesebb tetoválást láthattunk az utcán. Akkor hogyan fejezték ki magukat az emberek?

Butaságnak tartom a tetoválást, és magára valamit adó ember nem követi el ezt a csúfítást a testén.

Próbálom megérteni.

Tehát szerinted valamit "nagyon el akar mondani" a külvilágnak és ezért még feláldozza egy testfelületét is, erre gondoltál?