Temetésen illik fényképezni? (tudásbázis kérdés)

Aham :)

így már konkrét minden!

Én nem értem a fotó/videó dolgot, inkább csak elfogadom! Ez talán a családi mércéből van, hogy felénk nem szokás! És nem is engedjük!

:) oké!

miért volt szánalmas?

egyszerű, szerintem egy anya, akinek ott vannak testvérei, volt férje,az élettársa, és a lánya.

és a szánalmas az nem az a dolog hogy valaki kiáll és elbúcsúztatja, hanem a szöveg tartalma. A saját tesójához apjához nem is szól senkihez. Az egész beszéd olyan volt mint egy szemre hányás az anyjának és 3 perc alatt ledarálta vagy még annyi sem volt. Ez a szánalmas, nem más.

Ehhez képest ha csak egy polgári erre alkalmas embernek adom a munkadíját olyant ír ami hosszabb is emberibb is és legalább szól a közeli rokonaihoz!

Nem gondoltam nézeteltérésekre, haragokra, amit egy temetésen nem mutatnak ki. Egyszerűen arra, hogy ilyenkor jön össze a rokonság. És persze a halotti toron, szerintem legalábbis visszafogottan viselkedjen az ember, mert a hejehuja lakodalomba való. Megtapasztaltam én is azt amikor egyesek beszeszeltek és harsányan elkezdtek (szó szerint) röhögni. Ez a téma persze már nem a fényképezés témája, ami azt illeti, itt a döntést a halott legközelebbi hozzátartozójára bíznám. Ha engedi, oké, ha nem, akkor nincs fotó, videó! Teljesen meg tudom érteni az ellenzőket is, egy temetés szomorúan különleges esemény.

Nem birom megállni, hogy ne ismételjem meg, hogy van olyan fotónk, a halotti torról, ahol süteménnyel tele szájjal vigyorognak (így) a lencsébe. Nekem visszatetsző, dehát ez a technika ördöge, megörökítette ezt a jelenetet, de ettől függetlenül szépen elpihen a fotó a fiókban. Meg digitálisan fenn a gépen. :D

Azt hiszem részemről a dolog kellőképpen kitárgyalva.

nem arról beszéltem, hogy mekkora gáz, ha valaki nem fényképezik-nem kenyerem ennyire sarkítani, meghagyom másoknak...én annyira reagáltam, és ez nem is kifejezetten a fényképezésre vonatkozott, ahogyan a halálról írtál-nekem az jött le, hogy ez a burkoltan kezelés egyenlő a tabuzással, illetve az elfojtással-egy temetés szerintem lehet szép, szépen elbúcsúzunk, és közösen emlékezünk arra az időre ami együtt megadatott.

egyébként a virrasztásnak egy elég komoly jelentősége is van gyászfeldolgozás szinten, kár hogy a legtöbb helyen már nem tartják.

Miért volt szánqalmas, mikor egy srác búcsúztatta az anyját?

nekem ez a nyitás azt takarta

hogy milyen dolog az hogy nem lehet fényképezni egy temetésen! hisz mindkét helyen puszta kérdőjel volt :)

Ergo rám rontasz mi az hogy felénk ez nem divat! Ezen én mást nem tudtam értelmezni :) a végén a természetes résszel egyet értek. hisz senki nem fog örökké élni!

Amúgy meg mindenki úgy kezeli e dolgot szerintem ahogy az ő körében és ő elveinek meg felel! És vannak eltérő vélemények és szokások! pl: egyes magyar falvakban még él az ősi temetési szertartás, virrasztás, fehér ruha, halott mellé tárgyak és az egészre rá szánnak 3napot!

és voltam már olyan temetésen ahol videokameráztak mert "milyen szép is" vagy nem tudom de erről még negatívabb véleményem van mint a fotoról! :) de mint ahogy írtam : mindenkinek a maga erkölcsi mércéje határolja meg!

a legszánalmasabb temetés amin voltam ott a gyászoló fiúka búcsúztatta az anyját 3 perces beszéddel és sajna diplomás a srác :S szóval vannak dolgok amiket mások nem fognak érteni vagy elfogadni. Max meg lehet a személyes véleménye akár egy ilyenről!

tökéletesen értettelek, nem írtál túl bonyolult dolgot, én kicsit tovább ragoztam amit viszont láthatóan te nem fogtál.

ennyi.

"micsoda?

hogy ne fényképezzen, mert mások nem bírják feldolgozni az elmúlást? "

így kezdted :) bocsi de az én értelmezésem az hogy valamit félre értettél de nagyon! és te nem értettél meg elsőre! de mindegy!

nem ugyanarról beszélünk, én nem a fényképezés versus nem fényképezés témánál ragadtam le, hanem tovább vittem.

sajnálom, hogy nem jött le, bár én sem tudom mi olyan nehéz rajta, hogy nem lehet megérteni?

:)

nem tudom! de manapság sokan még ha csak egy volt tanáréra mennek el ott kameráznak meg egyéb... volt hozzá szerencsém ilyet tapasztalni

amiről az én véleményem igen csak meg van!

szerintem ez itt a családok egyik nagyobb baja, mert ezt már én is észre vettem. miért pont ilyenkor kell "normálisan viselkedni" úgy ahogy ezt más alkalomkor is meg tehetnék!? elég fura hogy ilyennek kell történnie a mai világban hogy meg hittebb normálisabb hangulatba össze jöjjön a rokonság! Szóval ez sajna durva, bár lehet csak a személyes sérelmeket nézet eltéréseket csak itt ekkor tudja úgy mond tolerálni!

természetes folyamat! De felénk nem szokás!

és nem a feldolgozás miatt. Hanem mi ezt kicsit burkoltan kezeljük! mint ahogy leírtam ne ilyen kép legyen az amiről emlékezni tudunk róla! :) most ezen mit nehéz megérteni? én nem azt mondtam akkor más se fényképezzen temetésen! hanem hogy felénk nem szokás és ez és ez miatt. jajj de bocsi ha nem vagyunk elég modernek hogy ilyet meg örökítsünk!

Igen, a hit sokat segít, igazából szerintem már az is előrelépés lenne, ha mint írtam nem kezelnénk tabu témaként, az emberek nem félnének egymással beszélni erről, nagy és "igazságtalan veszteség" például egy gyermek halála okán szakembert beengedni a gondolataikba, megfogalmazni az érzéseiket, nem pedig elfojtva mérgeznék a maguk, és a megmaradt családtagok életét.

A szertartáson is sok múlik...a lezáráshoz ezért ajánlja sok szakember, hogy vegyenek részt az emberek temetésen a toron...ez a fás dolog valóban egy "nyugtatóbb" kép.

Semmi baj! Azt hiszem, hogy abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy a halál szomorú esemény. Természetes dolog, ez cáfolhatatlan. A fene sem tudja, hogyan kell ezt felfogni. Talán különbség lehet, ha az ember vallásos vagy nem az. A vallásost vígasztalja a vallás: Jó helyre kerül a halott lelke. Isten akarata.

Egyébként engem sem boldogít a földbe temetés. Sem az égetés. Semmi. Talán, ha feltennének egy fára egy erdőben. Verne Gyula regényében olvastam ezt, hogy Floridában a szeminol indiánok ezt csinálták. Van egy olyan dilim(!!), hogy a halott érzi, mi történik vele. Milyen vacak lehet hallani, hogy hányják rá a koporsóra a földet! Vagy betolnak az égetőbe! :(

Viszont, ha feltesznek a fára, az számomra megnyugtató érzés lenne.

akkor javítom arra, hogy a mi halál "kultúránk" önmagában is nagyon gáz.

Egyébként keleti vallásokban a földben való eltemetést találják szörnyűnek, de egészében én nem a temetési szertartásokra írtam meglátást, hanem a halál felfogásunkra.

micsoda?

hogy ne fényképezzen, mert mások nem bírják feldolgozni az elmúlást?

erre fűzted fel a gondolatodat.

természetesen igazodni kell, mások érzéseihez-de ez a fajta esetkezelés általánossága ugyanazt erősíti, hogy mennyire tabu és érthetetlen ez a természetes folyamat.

"egy közeli hozzátartozó engedélyét illő ki kérni!" Ezt én is így gondolom, bár nem írtam. Ha pedig nem adnak rá engedélyt akkor nem szabad megsértődni. De miért is fényképeznénk távolabbi ismerős temetésén? Ahol mi fényképeztünk eddig, az mindíg eléggé közeli hozzátartozó volt. És sok embernek van/volt igénye a képekre. Aztán persze valószínűleg ritkán veszi elő az ember a képeket.

Megjegyzem, tapasztalatom szerint a temetéseken jön össze a legjobban a rokonság, jobban mint bármely más alkalomkor.

Haaeen!

Ez tényleg furcsa. Itthon is azt tapasztaltam eddig, hogy bizonyos idő után valóban feloldódik az ember egy halotti toron, én sem vagyok másképp. Ha ezt észreveszem magamon, akkor visszafogom magam. Csak ne engedjek el harsány kacajokat és meredek poénokat!

szerintem nem!

az én szótáramban nincs szép temetés amit érdemes lenne meg örökíteni! Az én véleményem az, hogy az életére emlékezzünk vissza és ne arra mikor le fedik a koporsót és a temetésén készült képekről! Legalábbis az én családomban ez így járja, hogy ez egy fajta tiszteletlenségnek is vesszük! És igaz a mondás "halottról csak jót, vagy semmit"! És akinek egy temetés szép az gondolkozzon el azon mi a szép benne? Semmi! A Halál az az elvesztés és az elengedés egyik legnagyobb próbatétele. És ha a hozzátartozónkról van szó az igazán nem egy boldog dolog még akkor sem ha mondjuk a viszonyunk nem volt oly csodás! Ha meg vendégeskedünk egy ilyenen, akkor szerintem egy közeli hozzátartozó engedélyét illő ki kérni! Mert vannak akik ezt máskép gondolják!

Angliában egy hotelben dolgozom, hetente van halotti tor, és komolyan, én még síró vagy szomorú embert csak egyszer láttam. a halotti torok itt vidámabbak, mint a lagzik.

már lassan egy éve ezt tapasztalom, de még mindig nagyon furcsa...

NEM!!!!!

állítólag a fénykép nem engedi el a halott lelkét!!!

a másik meg,mit lehet fényképezni egy temetésen???

a halottat?vagy a rokonokat,ahogy összetörve sírnak???

Azt mondom, illik fényképezni, persze amennyire lehet diszkréten, minél kevésbé zavarva.

Mindemellett való igaz, hogy a pózolás és a vigyor nem illendő ilyenkor, pláne úgy, hogy meg is legyen örökítve. Bár visszataszító dolog a pózolás, vigyorgás, de azt hiszem az igazi baj maga a szomorú tény, hogy valakit elveszít az ember.

Feleségem is szokott fényképezni, a temetési képek hagyján, de a halotti toron... Öregasszonyok vigyorogva szájuk süteménnyel teletömve... :(

Nem szép dolog, de nem bánom azt, hogy tudom azt, hogy milyenek is az emberek! Undorítók! (Nem mindenki, nyilván.)