Télen, két kiskorú gyermekkel kitehetnek az albérletből? (tudásbázis kérdés)

Hidd el, ilyenkor az a legjobb, hogy egy órát kibőgöd, meg dühöngöd magad. Aztán továbblépsz, fogsz egy papírt, leírod mit kell most tenni. Legfőképpen egy új albérletet keresni. Ebbe tedd az energiád.

Az ilyen emberek elől jobb kitérni, mert az igazaddal se mész semmire, egy új otthonnal már annál inkább.

És ennél nagyobb baj tényleg ne érje soha a családodat!

De a bejelentésnek sincs köze az az adózáshoz

Elméletileg ugyanolyan macerás egy bérlő kirakása bejelentéssel mint csak szerződés alapján.

Tudniillik van kényszer kijelentés a tulaj részéröl.

Olvastam a sztoridat. Ez van! Erősködhetsz a szerződésbe foglalt 2 hónappal, leirták itt mi-hogy, de nehéz.

Úgy gondolom, hogy Tavasz olvtárs/nő arra gondolt, hogy a lakás kiadásakor be kell jelenteni, jelentkezni a NAV-nál szja miatt

Nem kell.

Ha nem jelentett be Titeket, akkor meg mondjátok, h feldobod őket"

Hova kellene hogy bejelentse a tulaj a lakásbérlőt?

Leirták korábban itt, mennyire egyszerű ez esetben kivédeni azt a "bejelentést"

És vajon nem "társtettes"-e a bérlő ilyen esetben?

Szoval okos tanácsokat inkább ne!

Nem, itt nem egyes emberekről szoktam véleményt alkotni, hiszen ennyi információból nem lehet.

Társadalmi folyamatokat viszont lehet látni és elemezni.

Valószínűleg mások is ezt látják, máskülönben nem lennének olyan kormányzati intézkedések, amik vannak. Akár az egyetemisták gyermekvállalása körül, akár egyéb családtámogatási témák, gyed-extra, stb körül.

én már csak ilyen gyakorlatias vagyok, és a jövőre is gondolok, a gyerekekére is :)

mert látod, itt vagytok ti is, már az problémát jelent, ha a férjednek párnapi fizetése kiesik a költözés miatt. nem lett volna jobb, ha te is melózol, és legalább tartalékba valamennyit felhalmoztok? mert mégis mit csináltok, ha a férjed elveszti a munkáját, vagy neadjisten, történik valami. mentek a híd alá a gyerekekkel?

mint alább is írtam, én azzal nem értek egyet, hogy az albérletet a saját lakás elé helyezte szuri az írásában, mint ideál helyzetet :) bár valószínűleg csak hülyén fogalmazott, és azt akarta nyomatékosítani, hogy neki mennyivel fontosabb volt, hogy gyerekei szülessenek, minthogy saját lakja legyen, és akinek fontos a saját lak, az dísznek szül csak gyereket :)

nem vet fel a pénz, albérletben estem teherbe, de már saját otthonba vittem haza gyereket :) megértem, hogy sokaknak ennyire sem telik, de azt nem, minek kell két vagy négy gyereket is szülni albérletbe, ha valaki csóró. mert ha kényelmesen megél, akkor nem számít, hogy albérlet vagy más, elfolyhat oda is a pénz, de ha valaki nehéz anyagi körülmények között él, biztos meglenne annak a pénznek is a helye

nemigazán értem a párhuzamot a mesében, szerintem nem ez a két véglet van, hogy 18 évesen szülni albérletbe, vagy 45 évesen saját lakásba lombikkal :)

itthon az albérlet sokkal drágább más országokhoz és a fizetésekhez viszonyítva, nem véletlen, hogy máshol nem is gondolnak saját tulajdonra. ugyanakkor, már ne haragudj, de azt mondani, a gyerekvállalásnak az az ideális feltétele, ha nincs saját lakás, legyen inkább albérlet, az butaság. ez kényszermegoldás szokott lenni itthon, nem önként választott "ideál" feltétel

Aki nem is akarja érteni a lényeget...

Nekem többet ért a családom mindig is, mint az, hogy albérletből visznek-e ki majd a temetőbe, vagy a sajátomból.

Az már mellékes, hogy Isten segítségével a saját is meglett.

Viszont közös bennünk, hogy mindezt munkával képzeltük el, és úgy is tettük meg.

Csak én a gyereket az élet részeként fogom fel, és nem egy jutalomtárgynak az élet vége felé. Amikor már vagy megfogan, vagy nem. A meddők legnagyobb része nem huszonéves. Hanem a szervezetükkel 20 éven át elhitették, akár fogamzásgátlók által, akár pszichésen, hogy nem jöhet a gyerek, mert minden más fontosabb.. Aztán meg az agy nem tud váltani sokszor. Nagyon sokszor. Aztán jön a lombik, meg a poklok pokla.

A fórumtémához meg annyit, hogy sajnos ízni senkiben és semmiben sem lehet.

Én is olyan lelkivilágú vagyok, mint a fórumindító, én is a saját káromon tanultam, meg, hogy lassan kenyeret venni is a jogtár böngészése után indulok el, mindig a legrosszabbra számítok, és rendszeresen udvaroltatok magamnak az ügyvédemmel..

Szerintem meg az lenne a gyerekvállalás feltétele, hogy ne legyen saját otthon.

Régebben, amikor még szültek kis albérletbe, meg kisszobába, és nem voltak a csillagokban az igények a gyerekek végigcsinálták a lakásravaló megkeresését a szülőkkel.

Ebből kifolyólag látták, tudták, hogy az mit jelent.

Meggyőződésem, hogy ebből kifolyólag (is persze) volt sokkal kevesebb otthon tarháló 30 éves, a rezsibe nem beszálló fiatal, akit a szülők az utolsó leheletükig etetnek. A mai fiatalok nagy többsége nem érzi az értékeket, mert nem tapasztalta meg maga. Természetes volt, hogy az ott van.

A férjeméknél az 5 fiúból a legnagyobb, aki még a 60-as években született, ő már 18 évesen elment, saját lábra állt. A 79-es fiú 25 évesen ment el. Aki meg a 83-as, és már a saját nagy szupi házba született, bizony a mai napig ott él anyósom akarata ellenére, odahozta a családját is, és még a rezsibe se száll be. Anyósom, bár szereti a gyerekét, jogi lépéseket fontolgat..

Persze ez a családi példa nem reprezentatív, de véleményem szerint nagyon jellemző.

Én 5 évig voltam otthon a kisszobában, aztán 5 évig albérletben. Közben dolgoztam, és született 4 gyerekem. Most vettünk egy lakást. Többek között azért csak most, mert nem akartam hitelt. És meg is lett, hitel nélkül.

A gyerekek szeme meg csillog, örülnek, várják a költözést..

Nem kell mindenkinek így élni, de bizony így is lehet, minden ellnekező híresztelés ellenére.