Te szeretnél már babát, de a párod még nem? (beszélgetős fórum)

Szia!

Igen tudom nem a legjobb megoldás suli mellett.De már körülöttem mindenki szül és kicsit feszéjezve érzem magam emiatt.De kezdek megnyugodni mert ha már ezt a 3 évet kibírtam akkor már ez a 2 sem fog ki rajtam remélem :)Köszönöm a bíztatást sokat jelentett!!!

Hát ha nem akarsz több gyereket, akkor ennek van egy megoldása: az elkötettés. 3 gyerek után meg már nem is faggatóznak az orvosok, hogy miért van erre szükség. És ha ezt megcsináltatnád biztos jobb lesz a szex is, mert nem kell mindig azon agyalnotok, hogy úr isten mi van, ha elszakadt az óvszer meg az ehhez hasonlók miatt.

(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy mi nagyon szapora család vagyunk, nagynéniméknél is 3 gyerek van, és az utolsó után elkötette magát. Ez volt 2 éve, azóta átesett 2 abortuszon. :S:S Az orvos annyit mondott neki, ha elkötés mellett harmadszorra is terhes lesz, akkor azt meg kell tartani, mert nagyon a világra akar jönni...)

A sulival kapcsolatban meg helyesbítek egy kicsit. Nem gyerek mellett gondoltam a tanulást, hanem a terhesség alatt. Olyan szép is lenne, ha kezembe kapnál a bizit és rögtön azután meg mehetnék szülni ;) Álom...Álom...

Egy saját lakás nekem/nekünk sem ártana. :)

De ha erre várunk, akkor asszem egy picit eltolódik minden. Gyűjtögetünk és reméljük szépen lassan összegyűlik egy kis házra való... Nem kacsalábon forgó palotát akarok... pont egy akkorát amekkorában elfernénk :)

Szia!

Igen a harmadik baba. Tudom, hogy tényleg örülni kell, hogy ilyen hamar teherbeesek. De félek mi lesz a szülés után. Bottal sem fog hozzámnyúlni, nehogy terhes legyek. :-)kezdem azt hinni, igaza is lesz.

Ő is fél nagyon minden új gyerektől, de nem érzelmi, hanem anyagi téren. Mert amíg kicsik, nincs akkora kiadás, de mi lesz ha kamaszodnak? És hogy fogjuk tudni fizetni a továbbtanulását ennyi gyereknek? Nem azt mondom, hogy szegények vagyunk, inkább azt, hogy amennyink van, annyit költünk a hónapban. Rossz szokás, de nem tudunk változtatni rajta, ahhoz nekünk kéne megváltoznunk.

Olvasom, jártok suliba ketten is! Higgyétek el, tényleg jobban jártok, ha suli után babáztok. Én az egyik fősulimat újszülött babával kezdtem. Egy évig bírtam. Teljesen kimerülve hagytam végül abba. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kimaradtam abból is, hogy elindult a saját lábán kapaszkodás nélkül. Tudom, sokan tanulnak baba mellett, de annyi mindenből kimaradnak, ami pótolhatatlan élmény! Nekem fontosabb volt látom a fejlődését, hiszen a sulit ovis korában is tudom folytatni, míg a közösségben van. De mikor csecsemő, csak Te vagy Neki a legfontosabb!

Nekem tetszik :)Ez az állás nekem is csak úgy az ölembe hullott :)Egy ismerősöm szólt.

Hát én nem tudom mikor fogok babázni :P Még kellene egy saját lakás . . . :)

És hogy tetszik a bankban?

Eredetileg én is bankban szerettem volna dolgozni (banki szakügyintézőnek tanultam), csak a szó szoros értelmében az ölembe hullott egy állás abba a faluba, ahol lakom. Így elvállaltam, és ezzel együtt egy darabig még megúsztam a munkakereséssel kapcsolatos idegbajt... Persze előbb-utóbb (inkább előbb) én is szembenézhetek azzal, hogy milyen állásinterjúkra járni stb. De ez még a jövő... Remélem mire innen mennem kell maradhatok otthon a babámmal :)

Én holnap kezdem a sulit. Minimum 2 év, de ált elhúzódik még egy fél évet. Szóval 2,5 év.

De engem nem aggaszt a suli, szerintem menne baba mellett is, de most tényleg az a legfontosabb, hogy min. 1 évet lehúzzak itt a munkahelyemen.

Azt írtad, hogy te is dolgozol, ugye??? Mióta és mit???

Én is remélem még csak most kezdetem a 2. évet.(összesen 3).Neked?

Azt hiszem én is hanyagolom ezt a témát.Elég ha a haverja cukkolja vele.(Neki már fél éves a kislánya :) )

Hát igen, a sok siker nagyon kéne... ;) ;) Nem rajtam múlik! De most tényleg hanyagolom!

Remélem nálatok rendben lesz minden!

Meddig tart még a suli???

Már nagyon sokszor próbáltam vele erről beszélni, de valahogy mindig süket fülekre találok.

De úgy döntöttem, hogy hanyagolom nála ezt a témát, várom, hogy lecsituljanak a kedélyek (erre max. 1 évet adok neki)és talán ennyi idő elég is lesz arra, hogy saját magától rájöjjön, hogy most már itt az idő...

Ne csak a kifogásokat halljátok meg, hanem próbáljátok kideríteni az igazi okokat, mert azok is vannak. De erről csak egy higgadt beszélgetés folyamán lehet beszélni.

Főzni egy jó vacsit, vacsi után egy pohár ittal mellett pedig szépen belekezdeni a beszélgetésbe. Hogy figyelj Józsi beszéljünk a gyerektémáról, én elmondom miért szeretném, levetítem, hogy hogyan is lesz, ha meglesz, miben változik az életünk, miben nem.

Te is mond el miért akarod, miért nem. Mitől tartasz?

Nagyon sok férfit megriaszt az egész változás ami végbemegy a nőn (külső átalakulásra gondolok), azt hiszik készek rá, aztán amikor ott áll az asszonyka nagy hassal, nem tudják hová tenni. Nagyon sok ilyen kapcsolat van ami ilyenkor megy tönkre, mert a pasi nem mert szeretkezni, mert félti a babát, hiába mondja neki több orvos, hogy semmi baj nem lesz, ő akkor sem. Vagy egyszerűen nem találja vonzóna így a feleségét, keres egy másikat. Vagy nem keres, de azzal, hogy elutasítja a feleséget nagyon mély sebeket ejt rajta, holott nem ez a cél, csak egyszerűen neki így nem megy a dolog.

Van egy másik félelem, egyszerűen sokkal nagyobb lesz a felelőség, 3 embert kell eltartanai. Amikor hazamegy ott lesz egy pici baba, akivel azt sem tudja mit csináljon.

Fél, hogy osztozni kell rajtad. stb.

Nagyon sok valódi félelem van, ha teljesen őszintén beszéltek róla, szépen lassan el lehet űzni a félelmeket.

A párom apukáját nem ismerem, de talán jobb is. Az anyukájáról meg legszívesebben nem is beszélnék, szerintem ez a nő egy boszorkány. Egyfolytában azon mesterkedik, hogy szétszedjen minket. Nekem és a páromnak is egyfolytában hazudozik. A faluban azt terjeszti, hogy elveszem a fia minden pénzét, pedig ez nem igaz, még egy csokit sem kértem tőle. Nem én vagyok az, aki elveszi a pénzt. Persze, fáj neki, hogy a fiacskája életében már más is van, aki még a szemét is felnyitotta. Na, mindegy! ezzel nem foglalkozom, de a bolond nő arra még nem jött rá,hogy minél inkább szét akar minket szedni, mi annál inkább összetartunk. :D

Tavaly decemberben megkérte a kezem, nagyon boldog voltam. A drága anyós kijelentése erre csak az volt, hogy ne nagyon tervezzük az esküvőt, mert arról ő tenni fog, hogy ne legyen belőle semmi...

Akkor jól értelmezem, hogy ez már a 3. baba lesz?? Ehhez csak gratulálni tudok, mi is 3-an vagyunk tesók és én is 3-at szeretnék, de már a kettővel is bőven elégedett lennék. :)

Nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen hamar terhes leszel, ahogy anyum mondaná, "elég, ha csak rádnéznek és már ott is van az új élet". :D Nálunk eddig mindenki nagyon hamar terhes lett, remélem nálam sem lesz ezzel gond. És nem kell a sok szomorúságon végigmennem, mint sokan másoknak. :(

Szerencsére nálunk én is és a párom is egyszerre akartunk gyereket. Mondjuk már mindketten túl vagyunk a 30-on.

Viszont a barátnőm nem ilyen szerencsés: a pasija, vagyis most már férje mindig kifogásokat keres/ett. Először azt h ugye még egyetemre járnak. Ok, lediplomáztak. Utána hogy majd ha lesz állásuk. Lett állásuk. Utána majd ha összeköltöznek. Összeköltöztek. Utána majd ha lesz eljegyzés, esküvő etc. Nagy nehezen erre is sor került. Most meg az a baj h albérletben laknak... szal mindig van vmi kifogás! És már mindketten 32 évesek, és 18 éves koruk óta együtt vannak! Én ezt nem értem! És most már a barátnőm is gyerek-ellenes lett, h majd talán 35 évesen szül. Szerintem nekik sosem lesz gyerekük...

Az én férjem ugyancsak nem az a fajta, aki azt meri mondani, hogy legyen gyerekünk. 20 évesek voltunk, pár hónapja ismertük egymást mikor jelentkezett a baba. Csak két szemet hagytam ki a menses után a gyógyszerből, mert későn vettük meg a tabikat. Már be is jelentkeztem abortuszra, de végül sok vita árán megtartottuk. Kislányunk született. 8 év múlva már komolyan vágytam egy kistesóra és egy évig nyúztam, hogy legyen. Már a válással fenyegettem és azzal, hogy nekem mindenképp lesz. Tudom nem volt szép dolog, de annyira nagyon vágytam. Egy esetben nem húzta fel a gumit, abból született a kisfiunk, most 21 hónapos. Soha nem merte kimondani, hogy szeretné, mindig vitázott, de akárhogy nézem, Ő döntött úgy, hogy nem használja az óvszert. Mikor megmondtam a terhesség tényét, egyből kikelt magából, bezárkózott a fürdőszobába miközben visszakiáltott, hogy intéztesd el! Nagyon kibuktam. Miután eltelt pár hónap akkor vallotta be, hogy akkor a fürdőszobában kinézett az ablakon és azt mondta, hogy szeretné ha fia születne. Eszébe sem jutott volna elvetetni. Kár, hogy nekem ezt nem mondta el akkor.

A múlt hónapban egy alkalommal nem az együttlétünk elejétől, hanem csak a végén, a finisben húzta fel a gumit. Tegnap kiderült, babát várok. Látom rajta, hogy örül is és kételyei is vannak. Most elment a gyógyszertárba, Ő is csinál egy tesztet, mert szerinte a csík nagyon halvány és nem is pozitív. :-)Össze akarja hasonlítani a sajátjával.

Hát erre nem tudom mit mondjak.

De az biztos, hogy aki nem akar gyereket, az maximálisan odafigyel a védekezésre. Persze most is én vagyok a hibás, hogy miért akartam szexelni. Megjegyzem, hogy a "szexadagunk" a havi egy alkalom, de még így is kimarad néha egy-egy hónap. Ami nem is baj, egyikünk sem farkasétvágyú és jó így nekünk. Na de erre fogni!?

Egyébként nagyon jól megvagyunk, sosem vitázunk, szeretjük a gyerekeink, sokat nevetünk, kirándulunk.

Csak ez a gyerek téma...

nalunk is detto ez van, mar mint ,hogy az enyemnek is allandoan a penzt tomtek, csak ne legyen otthon, es ne kelljen vele foglalkozni,

neki mostoha apja volt, es az ki nem allhatta a paromat, es el is palantaltak a haztol mar 12-13 evesen, es csak penzel tomtek, csak haza ne mennyen.

akkor kepzelhetitek a kedves anyukaja is mennyire torodott vele.

no, nekem nincs is jo kapcsolatom az anyjaval, mert ki nem alljuk egymast, de a fia se nagyon jar hozzajuk, mert allandoan askalodik az oreglany,ellenem is, meg a paromat is mindig csak felidegesiti,ha elmegy hozzajuk.

szoval,biztosan ez is befolyasolja abban, hogy nem akar meg gyereket, mert fel, hogy majd nem tud vele mit kezdeni,mert ot se szerettek, neveltek soha, csak magara hagytak.

de hat a gyerekkori serelmek miatt ne legyen gyerekunk???

nehez ez ...

tul kene ezen lepni, de azt en se tudom, hogy ..

Tehát van még esély, hogy megváltoznak a srácaink!! :) Ezt jó hallani!! :)

Nálunk szerintem igazából még van egy olyan probléma is, hogy az én páromnak nagyon rossz gyerekkora volt. Nem foglakoztak vele soha, megtömték a zsebét pénzzel, hogy inkább járja a nagy országot, minthogy otthon legyen... Nap, mint nap azt hallotta, hogy a kórházban biztos elcserélték... stb. Azóta eltelt jó pár év, de a helyzet csak annyiban változott, hogy most már nem tömik a zsebét, hanem inkább lenyúlják azt amit kemény munka árán megkeresett (persze ezt én nem hagyom). A másik: előttem volt egy jóval hosszabb élettársi kapcsolata, és ott szintén rossz tapasztalatokat szerzett.

Szerintem fél egy újabb csalódástól, és fél, hogy nem fogja tudni megadni azt a szeretetett, amire egy babának szüksége van! Én bízom benne, és tudom, ha eljön ennek az ideje megállja a helyét.! :) :)

hat ugylatszik ,ez mindenhol igy van :))

en is szeretnek gyereket, igaz van 2 fiam, de az elso hazassagbol.

a mostani parom is szeretne, de meg nem,.

hat mikor mar 35 eves vagyok, talan ha nyugdijjas leszek,akkor szuljek, mert akkor majd raerunk??:DDD

ugyan ezek a kifogasok ,amiket ti is felsoroltok, habar nekunk van sajat hazunk,(mind a kettonknek )

es en mar nagyon szerettem volna, mert fel is kell nevelni azt a gyereket is.

a nyaron lebetegedtem, ossze vissza gyogyszereztek, meg injekcioztak, es ettol lett olyanhormon zavarom, hogy 1 honapot kimaradt a menziszem,total ki voltam bukva, mert azt hittem terhes vagyok,de azzal tisztaban voltam, hogy semmikepp se tarthatom meg, a sok gyogyszer miatt.

nagyon el voltam keseredve, mert abortusztol feltem.

no,es lass csodat, mikor abba maradt a sok hulye gyogyszer meg injekcio, ujra megjott rendesen. akkor szolta el magat a parom, hogy nagyon sajnalta volna, ha el kellett volna vetetni a babat, mert mar jatszott a gondolattal, hogy gyerekunk lesz, es szomoru lett volna ha nem szuletik meg,.

no, akkor most mi van ilyenkor???????

persze azota se tema a baba,de igen, ha kesz tenyek ele allitjuk oket, akkor valoszinuleg elfogadnak, csak felnek a felelosegtol.

nem tudom, de nekem is ketyeg az oram, epp ugy ahogy neki is.

de most egyenlore megint szo se esik a gyerekvallalasrol....

ez van.

Szia!

Akkor ezekszerint Nektek lehet gratulálni! :) Örülök, hogy a sarkadra álltál és most már anyuka lehetsz.

Én is mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Persze azért várok még a babaprojekttel egy évet, mert ha jól tudom min. 1 évet kell dolgoznom, hogy kapjak is valami pénzt...

Sziasztok!

Nem tudom menniyre fogtok örülni annak amit most irok de sajnos 2 féle férfi van:1 aki maga is szeretne gyermeket,2 aki mindig talál valami kifogást.

Az utóbbi katergóriába tartozó,sajnos mindaddig mig nem szembesül a konkrét ténnyel határozottan ellenkezik a dolog ellen, és a kifogások, pl. anyagiak, lakás...stb. szó szerint csak takarózás és kifogás.

Az ilyeneknek mindig lesz valami amire ráfogják hogy most miért ne.

Sajnos tapasztalatból irom.

Én már tul vagyok egy abortuszon és azta egy szülésen is, mert a kedves párom az első babát épp ugy nem akarta mint a másodikat és egyáltalán még gyereket.

Ha lett volna eszem és rájövök hogy a sirás rivás és a kifogások és a jobbnál jobb többnél több indok amit felsorakoztat a gyerek ellen az csopán annak szól,hogy még ő maga sincs felnőve egészen, akkor biztosan nem hagyom magam rábeszélni az abortuszra hisz a második terhességem 5 évvel később volt és akkor is ugyan az a lemez volt szinen, a kifogások...stb. Sarkamra álltam mert láttam hogy pontosan ugyan ugy történik minden pedig eltelt jópár év és rájöttem ez az ember ha nem állitom tények elé még 10 év muklva is kifogásokat fog keresni, hát közöltem vele,hogy biztosan nem megyek mégegyszer abortuszra, 25 éves vagyok nekem kell ez a gyerek ha neki nem akkor lépjen le. Igy is tett, aztán a szülőszobára mégiscsak bejött velem és azóta egy család vagyunk.

De ő maga bevallotta, ha nem állok a sarkamra , biztosan nem lett volna gyerwekünk még nagyon nagyon sokáig.

Ugyhogy nagyon át kell gondolni, mert ketyeg az idő és ha az ember mindig arra vár hogy a másiknak jó legyen akkor lemaradhat élete legszebb pillanatairól.

Arról pedig nem is beszélve, hogy életünk során épp eleget ugráljuk körül a párunkat, ők ebben a kérdésben mégis hihetetlen önzők tudnak lenni és képesek átgyalagolni az emberen nem törődve a fájdalommal amit okoznak.

Ugyhogy lányok, igen ezek mind mind kifogások, és ha arra vártok,hoyg majd eljön az idő amikor azt mondja a párotok hoyg most okáés, akkor lehet várnotok kell még 10 akár 15 évig is.

Szia!

Teljesen ugyanez a helyzet nálunk is. 21 éves vagyok, de akár már 18 évesen is bevállaltam volna egy pici babát. A párom 10 évvel idősebb nálam, de mégis ő az, aki azt hajtogatja, hogy ráérünk még, mert fiatalok vagyunk. Én igen, de ő azért annyira már nem. :S

Az első kifogás nálunk is a suli volt meg a munkahely. Most már 4 hónapja dolgozom, holnap kezdem a másik sulit esti tagozaton. Most az a kifogás, hogy először ezt is végezzem el, mert gyerek mellett nem fogok tudni tanulni.

Hiába mondom, hogy menne a kettő együtt is... Akkor előhoz másik kifogásokat, nincs hol lakunk, nincs elég pénz stb.

Csak az szomorít el, ha mindig ezeket a szempontokat nézzük soha nem lesz babám. mikor fogja úgy érezni, hogy eljött az idő???

Én szerettem volna babát,de akivel kapcsolatom volt,nem akarta.Kerestem másik partnert,vele rögtön tisztáztam,mit szeretnék.Ma két gyerekünk van.Egyik szebb,mint a másik,mindketten imádjuk őket és boldogok vagyunk.

Persze ez csak egy eset.