Te is szerető vagy? Hogyan éled meg a dolgokat? (beszélgetés)

A közjátékra gondoltam és amint írtam, az már 20 éve volt. Utána (mint ahogy az ábra mutatja mi is együtt maradtunk) az én férjem is ilyen volt.

Kívánok nektek nagyon boldog, hosszú házasságot!

Iszonyúan tetszik a hozzáállásod. Szerencsés pasi a párod, remélem tudja!

:-)))))))

a csókkal mindenképpen átléptél egy határt. Ha a beszélgetéseiteket titokban tartod a férjed előtt, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért is nem beszélsz róla a párodnak? TAlán mert többet akarsz, mert másra vágysz. Ez már elég ahhoz, hogy hűtlen asszonynak gondold magad.

Én szigorú vagyok az ilyesmiben. A házasság nekem szent. A holtomiglan, holtáiglant komolyan gondoltam. Igaz mág csak 5 éve vagyunk házasok, de lettek volna jelentkezők, akik el akartak csábítani. Nem hagytam magam odáig sem, hogy elgondolkodjak rajta.

Mármint milyen cipőben? ;)

A mostani helyzetem: a párom imád (legalábbis úgy tűnik ;), elhalmoz a figyelmességével, kedvességével, törődésével... Én is ilyen vagyok alapból, és ez régen is így volt. Aztán volt az a közjáték, amikor szeretője volt. Nos akkor is millió jelét adta a szeretetének, éppen ezért nem értettem az egészet, pl. hogy miért jár mobiltelefonnal a wc-re és hasonlók.

Ha most változna.... és érezném, hogy nem olyan a hozzállása az életünkhöz, mint most és mint amilyen régen volt, azonnal befejezném a kapcsolatot, és újra kezdeném az életem nélküle. Nem vacilálnák, nem beszélgetném át újra és újra, hogy miért... meg hogyan... meg mi legyen.... meg ki legyen. Ez az ÉN életem, és 60 évesen is képes lennék egyedül, újra indítani! :D

Ne vedd a szívedre!:)))

Kit érdekel ki mit gondol!?. Lazíts! Rövid az élet ahhoz, hogy idegeld magad olyanon, ami nem számít. Az, hogy más másként gondolja az természetes...különbözőek vagyunk...és ez így van jól!:)

Ajjaj!

Akkor hiába áltatom magam, hogy én nem vagyok az? Ezek szerint vagy már szerető vagyok, vagy egy "tyúklépés" választ el ettől a státusztól. Bevallom, ez a "tyúklépés" jelenleg egy "hétmérföldesnek" látszik, de "doxikri" és "tütüke" szerint ezt már át is léptem. Köszönöm a véleményeteket. Ezek szerint én nem voltam magamhoz ennyire szigorú. Camea - csak jelzem, hogy én is jártam abban a cipőben, amiben te (csak 20 évvel ezelőtt).

Szerintem amikor már készülsz rá, amikor már megálmodod, esetleg már kóstolgatod is és ő jár a fejedben állandóan, nem a párod, akkor az már szerintem az. Mert onnan már csak időbeli és helyrajzi kérdés a beteljesült szeretői státusz.

Ha már ebben az állapotban is megbuksz esetleg, akkor már magyarázhatod a másiknak, hogy - de nem volt köztünk semmi - mert gondolatban már megtetted és nem szakítottad meg az éppen induló kapcsolatot.

Ha a párod, férjed, szeret, akkor már ebben az állapotban meg fogja érezni, hogy valami nem stimmel. És nyilván a másik félnél is ugyanígy zajlik a dolog.

Nem, ez nem szeretőség... ez van abban a bizonyos filmben, amiről már írtam itt a fórumban. Ebből fog (valószínűleg) kialakulni a szeretőség, monthatnám, ez az előszobája. :o) Beszélgettek, bátorítgatjátok egymást... simogatja a lelketek, hogy valaki törődik feletek...

Azt hiszem a párom is így indult valamikor a szeretőjével... csak ott gyorsabb volt a lefolyás.

Én most már ezt se tűrném, hogy bármilyen bizalmasabb kapcsolatban legyen egy nővel... nem csinálnék cirkuszt... csak azonnal adaadnám. :) A franc, aki még egyszer kivárná, hogy mi a fene lesz belőle. :o)

Értettem és értem a két szó közti különbséget. :)

....De még mindig nem tudom a véleményed. Hol kezdődik a szeretői státusz? Nekem van véleményem erről, csak kíváncsi lennék máséra is.

Általában írtam a szeretőkről! :o)

Amúgy nálam a hülék nem egyenlő a hülyékkel. ;)

Na, ezért kérdeztem, hogy akkor most mi vagyok? Hol kezdődik a szeretőség? Már az érzelmek megjelenésénél, vagy más is kell ahhoz?

Azt írtad, hogy hülyék vagyunk. Akkor csak hülyék, vagy már szeretők? A hülyeség ebben az esetben válóok?

Igazad van, de most jön a DE: Az érzelmi kikacsintás sosem a legnagyobb boldogság időszakában történik. Legalábbis nem nálam. Kb. 5 éve próbálom rendbe hozni a házasságom. Már az összes létező utat végig jártam. A házasság rendbe hozatalához nagyon kevés, ha csak az egyik fél küzd érte. Hol a határ, ahol azt mondjuk, hogy "Jó, innen már én sem akarom!"? Sokszor a szeretőket szólják meg, hogy nem küzdöttek a házasságukért....és hol a másik fél? Ő miért hagyja, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Ő miért nem küzd a házasságért?

Utána könnyű mondani, hogy "Mosom kezeimet, nem én csaltam meg őt!". Jaj, szegény, hiszen milyen szépen éltek!

Megmondom: "... igen, én se vágyom semmi másra. Veled szeretnék élni, örökre, DEEEEEEEEEE még kicsit várni kell, amíg ... elrendezem ezt meg azt.. meg kell várni a kedvező alkalmat, amikor a legkevesebb sérüléssel tudok kiszállni a házasságomból." És Te meghatódsz, hogy nem akar otthon se nagy zűrt, nagy fájdalmat okozni.... és milyen rendes ember, és neked mennyire szükséged van rá.

.... éééééés az a kedvező alkalom soha nem fog eljönni! ... és Te egyszercsak rájössz, hogy minek néznek, és kinyílsz másfelé, és - ha szerencséd van - találsz egy normális, független embert.

(... ez az esetek 98 %-a... de hátha Te a 2 % leszel... ;))

Hülék.... egymásnak! :) Bocs!

Azt szoktam mondani, hogy ha az ember azt a figyelmet, energiát az otthoni kapcsolatára, házasságára, családjára fordítaná, amit energiát a szeretőjére ("külsős" barátnőjére, barátjára) fordít, akkor otthon is minden rendben lenne. A szeretet, hogy kit szeretek következetesen, a hűség egy DÖNTÉS... szerintem.

Szia!

Ezen sokszor elgondolkodtam már én is, hogy mi lenne jobb?

Hagyjam az egészet, és maradjunk barátok (ez olyan hülyén hangzik, és nem tudom egyáltalán van e ilyen), vagy próbáljak megbarátkozni a gondolattal, hogy nem én vagyok az első.

De végül arra jutottam, hogy azt ki se bírnám, ha ő nem lenne nekem. Szeretem, minden gondolatomban ott van, nem tudnám elképzelni nélküle.

Az én helyzetem annyiban más, hogy nekem nem mondta, hogy nem hajlandó kilépni a kapcsolatából, viszont azt sem, hogy igen.

Lehet, hogy ma lesz a nagy nap, amikor erre választ kapok, egyszerűen muszáj tudnom. Rá kell kérdeznem. És fogalmam nincs, milyen válaszra számíthatok... :(

Sziasztok!

Kérdésem lenne. Azt mondják, hogy ha valaki egy házasságban érzelmileg kikacsintgat, az már megcsalás. Ha csók is történik a két fél között, annál inkább. Ha hónapokig csak telefonbeszélgetés zajlik két ember között és csak egy alkalommal volt csók, de akkor sorozatban, akkor az már szeretői státusz? Mikortól szerető valaki? Ha nem vagyok szerető és ő sem, de megcsaltuk a párjainkat (hiszen az érzelmeink és a csók erről szólnak,), akkor mik vagyunk egymásnak?