Szülő gondatlansága (beszélgetés)

Az ágyról való legurulást talán ki lehet védeni, ha nem hagyjuk egyedül a gyereket. De még így is előfordulhat, hogy baj történik.

Vajon nem szenvednek maradandó károsodást, amikor leesnek?

Tudom, hogy nem lehet mindent kivédeni, és tényleg olyan szörnyű, hogy nem tudunk mindig pont akkor ott lenni, amikor a baj történik.

Jesszus, tudom, hogy ilyenek vannak, és mi még előtte vagyunk a nagy baleseteknek.

Ez vár ránk is...??? :((((

Ha beteges, hát beteges.

Világ életemben ilyen voltam, sírtam, ha egy csirkét, vagy egy disznót levágtak, sírok, ha tragédiáról hallok a tévében.

Évekkel ezelőtt történt, hogy egy nő két pici gyerekkel leugrott a egy panel ház 9. emeletéről. A mai napig eszembe jut, el se tudom képzelni azt a rémületet, amit az a két kicsi érezhetett....

Sajnálom én a felnőttet is, de a gyerek sosem tehet semmiről, ezért őket sokkal jobban sajnálom.

Sziasztok!

Szerintem a gyerek vérmérsékletétől is függ,hogy mennyi baleset ér egy gyereket.

Az én fiam 6 éves ,1 percig nem bír megülni a seggén.

Minden érdekli,ami nem neki való.

Műszaki dolgok,ezt szétszedni,azt szétszedni.

A balesetin idáig 3-szor voltunk vele.(jó lenne,ha nem lenne több)

1:rohangálás közbe (rászóltam) nekiesett a szekrény szélének felrepedt a fejbőre,összeragasztották.

2:Apóséknál belenyúlt a kikapcsolt,de még forgó köszörűgépbe (én nem voltam ott)

Itt az egyik ujja bánta a dolgot.

Öszzeragasztották a sebet,hál istennek a csontja nem sérült

3:Játszótéren elesett egy játékon,lefejelte,fröcskölt az orrából a vér,hál istennek nem tört el az orra,de jó darabig be volt dagadva,zöldülve.

Nekem akarta megmutatnia játékot,ott álltam tőle nem messze ,de olyan hirtelen esett,hogy nem tudtam elkapni

Gondoltam, hogy nem azt fogod olvasni, amit írtam, de ehhez itt a hoxán teljesen hozzászoktam.

Túlzottan kisarkítottad, hogy azért nincs rajta egy folt sem, mert te mennyire vigyázol rá. Erre írtam, hogy akkor nem kell annyira vigyázni rájuk. És, hogy érthetőbb legyen: elvileg az ilyen kis gyerekek kiságyban, járókában vannak, ha nem akkor ott vagyunk mellettük, így a sérülések elkerülhetők, azaz nem kell rájuk annyira vigyázni és a dokinak nem kell szintén meglepődnie azon, hogy ha egy ilyen kis gyerek nem kék-zöld, hacsak a szülő nem felelőtlen vagy esetleg veri, akkor lehet rajta.

Később sincs rajtuk sok folt, csak egy-egy sérülés. Tehát a dokiknak nem kell ezen meglepődniük és mi pedig ne mondjuk, hogy azért, mert én vigyázok rá.

10hós babára nem vigyázni, mert nehezen üti meg magát?

mint írtam, leesett az ágyról... de rendszeres volt, hogy elborult ültéből :D csak hát csupa olyan sérülése volt, ami nem látszódott, mert a buksiját verte mindenhova...

öröm, ha nálatok 2évesen kezdődött... nálunk 10-11 hónaposan, ahogy elkezdett 2lábon közlekedni (ráadásul 1 évesen már teljesen egyedül ment... na, azóta meg tényleg esik-kel :))

Ez a doki nem lehetett a helyzet magaslatán.

Egy 10c hónapos babára nem kell vigyázni, úgy is nehezen üti meg magát.

Az én fiam 2 évesen kezdte, még monoklija is volt, mert az első szemöldökrepedés varrat kiszedése után, fejre esett és belilult a szeme.

És nekem egy roppant jó gyerekem van.

olyan 10hós körül volt a fiam, amikor mentünk tanácsadásra. a dr.nő meg meg is jegyezte, hogy ezen a gyereken még sosem látta a kék-zöld foltokat :)

mondtam, mert vigyázok rá...

hajaj! fog még esni!

és valóban 8hósan kezdett mászni, akkor még alig-alig volt baleset (előtte semmi!), amióta jár, esik kel. szoktam is mondani a napi 3-4. esés után (mivel az ekkorák fejnehezek, jellemzően azt éri), hogy "rád jár a rúd!"

de ha csak kicsit sír, és utána megy dolgára, akkor nem nagyon törődök a "balesettel".

ez azért kicsit beteges.

egyébiránt pl nem is értem, hogy miért kell külön kiemelni, ha egy gyereknek esik baja... menyivel ér kevesebbet egy felnőtt élete???

Azért elég nehéz megmondani, hogy a gyerekeket ért balesetek a szülő hibája volt e. Szerintem legtöbb esetben nem, de a híradóban szeretik kiszínezni az olyan baleseteket, ahol csak egy kicsit is szóba kerülhet a szülői gondatlanság.

Az én fiamnak volt egy pár balesete. Több szemhéj repedés, kéztörés, leszakadt az ujja. A legtöbb baleseténél ott voltam. Az első szemöldök repedése pl. azért történ, mert kanállal ette a párizsit, ahogy próbálta elvágni, elborult a székkel és a konyhapultba beütötte a szemöldökét. A kéztörésénél leugrott az ágyról és olyan szerencsétlenül tette le a kezét, hogy rögtön eltört. Az ujja pedig úgy szakadt le, hogy neki futott egy irodai forgós széknek, ami az esés után levágta az ujját. Ha tudom, hogy a párizsi evés ilyen veszélyes, akkor inkább etettem volna én, illetve ha tudom, hogy egy sima alacsony ágyról leugrástól ez lesz, akkor ezerszer elmondtam volna neki, hogy ezt ne tegye, illetve ha tudom, hogy ez a szék ilyen, akkor már sokkal előbb kidobom.

Igen, volt lelkiismeret furdalásom. Amikor az ujja leszakadt, akkor az orvosnak mondtam is, hogy mi tehetünk róla, mert az a szék és futott a fiam és nem szóltunk rá, stb. De mondta, hogy nem mondjak ilyet, mert nem mi vagyunk a hibásak! Van itt egy kisfiú, akinek a traktor levágott 3 ujját, na az viszont szerinte az, hiszen, hogy kerülhetett egy gyerek a traktor motorja közelébe.

Persze nagyon rosszul esik ha hallunk ilyet, főleg azért, mert elképzeljük, hogy velünk is megtörténhetne. Én ha ilyet hallok, akkor elkapcsolom a TV-t.

szerintem ez lópikula! :)

És nem lehetsz mellette mindig!

Nekem már egymást is agyalják néha!

Nekem első fiam 5 hónapos volt, amikor leesett az ágyról,nagyon alacsony ágy volt és szőnyegre esett, de a nózia így is prezúros lett. Azonnal hívtam a védőnőt, hogy ez történt, hova vigyen orvoshoz? A védőnő jót nevetett rajta. Közölte, hogy szokjam, mert sokat fog még esni, főleg, ha járni kezd. De engem majd megölt a bűntudat!

Második fiam 8 nónapos volt, amikor álmában lemászott az ágyról.

Nekem a a gyerekeim tudnak hajmeresztő dolgokat csinálni már most is! Mi lesz később, nem tudom!

De, ha én vétkes vagyok, az borzasztó érzés! Úgy érzem bele pusztulok, szerencsére semmi komoly nem történt még, remélem nem is fog, igyekszem nagyon figyleni rájuk. Hisz olyan kis bátrak! :)

Nem tudom, hogy én vagyok-e túl érzékeny, de ha a tévében hallok valami balesetről, ahol gyerek sérült, én teljesen padlót fogok. Sírok, éjjel nem tudok aludni stb.:( Azok a védtelen kis gyerekek, annyira sajnálom őket.

Nem is nagyon szeretem nézni a híradót, mert elég gyakran számolnak be ilyesmiről:((

És tényleg, szinte mindig a szülő hibája.

Belegondolni is eléggé szörnyű, hogy olyan családokban, ahol nem is nagyon törődnek a gyerekkel, milyen balesetek történhetnek...:(((

Az én kis manóm egyszer a fejét ütötte be az íróasztalba, amíg én valamit meg akartam nézni a neten. Nekem is iszonyú lelkiismeretfurdalásom volt.

Alig tudok olyan kisgyerekről, aki ne esett volna le az ágyról, az etetőszékből, ne szaltózott volna le a kismotorról ne csúszott volna el a kádban és ütötte volna be a fejét, száját stb. Előfordul, és persze ilyenkor mindenkinek lelkiismeret furdalása van, de szinte lehetetlen minden balesetet kivédeni, mégha nagyon körültekintőek vagyunk is.

De azért egy doki kukkra nem árt elvinni a gyerkőcöt biztos ami tuti ilyenkor.

ültem az ülőgarnitúrám, mellette a gyere (talán még a karján volt a kezem is).

leült, mellé... drága szívem elkapta tarkóval a dohányzóasztal alsó polcát... csakha vissza nem pattant :o

utólag már mosolygunk is rajta, de akkor borzasztó volt. vele sírtam... azóta az egyik hűtőrágókája a fagyóban lakik... azzal jegelünk :D

Az én kisfiam is most 7 hónapos, még eddig megúsztuk esés nélkül, de állandóan rettegek, hogy bekövetkezik. Nagyon vigyázok, körül van bástyázva állandóan, de ha ébren van, nem is hagyom egyedül az ágyon.

Lett valami baja a kisfiadnak?:(