Szülnétek csak azért, mert korban vagytok? (beszélgetés)

Akik itt (is) ismernek tudják, hogy sokszor nyers vagyok, senki kedvéért nem fogom a véleményem színes papírba csomagolni. Nem tetszik? Az a te egyéni problémád. Nem kell kedvelni, sem osztani véleményem.

Tele a hócipőm a muszájból szülő eszetlenekből, akik utána azt se tudják hány helyen picsogják el mennyire bánták meg a gyereküket.. Szóval nem, nem fogom cukormáza mártani a véleményem. Degradáló? Nem baj, talán elgondolkozik.

Ja és akkor ezzel el van intézve, hogy te szóltál?

Mindenki más meg így járt. Miért nem lehetne az, hogy esetleg te gondolkozol mielőtt elküldesz 1 ilyen hsz-t, hogy hogyan fogalmazd meg, ahelyett, hogy szándékosan bántanád a másikat.

Mindegy, feltételezem, hogy a lustaság vezérelt, nem a rosszindulat.

Visszatérve a témához, FI azóta nem nyilatkozott és a gyerekvállalás 1 felelősségteljes felnőtt esetében igen is nagyon nagy kérdés, és sztem először a nőnél az, mert az ő testéről beszélünk, utána jön a pasi.

Sehol nem írtam, hogy fogadd el a véleményem.

Azt tettem szóvá, hogy a sajátodat hangoztasd kulturáltan, ahogy előttem többen is...nem véletlenül.

🤷‍♀️ Engem meg - bocs - hidegen hagy mit kedvelsz és mit nem.

Elfogadom a véleményed,mert az is egy másik nézőpont,de ennyi.

Nem kell egy véleményen lennünk.

Nem kedvelem, ha vki sarkosan kijelenti a véleményét, és a saját tapasztalatai alapján azt mondja egy totál ismeretlennek, akiből 1 mondatot látott, hogy a "MAGADFAJTÁK bánják meg ha szülnek. Tele a hozzád hasonló megkeseredett friss anyukával"...

Azzal én is egyetértek, hogy az már lehet görény dolog, ha ezt vki nem közli a másikkal, hogy min és hogyan gondolkozik. Bár mindennek min. 2 oldala van.

Meséld el hol gondolkozik rajta?

Így kezdi "nem vágyok gyerekre.. De illene szülnőm..

Ne keverd a gyerekre vágyó nőt, aki felelősségteljesen vállal, a naív buta nővel, akinek rózsaszín csillámpóni meg babaillatú tévképzetei vannak a gyereknevelésről. Az útobbi szokott hatalmasat koppanni.

Igen is jó, ha valaki tisztában van azzal ha nem akar gyermeket. Ezzel semmi probléma.

A probléma ott kezdődik, mikor ezt nem közli a párjával és évek telnek el,ezt nagyon önző dolognak tartom, mert nem adta meg a választási lehetőséget a másik félnek. Mikor a család, környezet nyaggatására adja be a derekát a nő, aki amúgy soha nem akarna gyereket. Aztán jön a szenvedés, nem tud kötődni gyerekhez, nem szereti. Keresi az útat, hogy meneküljön.. Tudod hány ilyen van?

Itt most nem azokról van szó akiknek vannak félelmei, kétségei. Hisz az mindenkinek van, aki gyereket vállal..

De olyanra erőltetni elvárásként a gyerekvállalást, aki nem érzi magában a késztetést az hatalmas hiba.

+ Kisarkítod 1 olyan álláspontra a helyzetet, amiről az FI nem írt.

Gondolkozik azon, hogy szeretne anya lenne, azt nem részletezte még, hogy neki személy szerint, mi a pro/kontra lista.

Nem lehet előre tudni, hogy ha most szül megbánja később vagy sem, valószínűleg igen, bár nem biztos. De akkor sem lehet így beszélni senkivel, hogy "magadfajták".

Ismerek olyat, aki soha nem akart anya lenni, és a legjobb anya lett, akit valaha is ismertem eddig az életemben.

Szerintem meg elég gáz megfogalmazás, hogy 'a magadfajták'. Miért kell idegen embereket degradálni, fel nem foghatom. Igen, előfordulhat, hogy megbánja, meg az is, hogy nem, és happy end lesz.

Ezt nem tudhatjuk. De talán jobb mindenkit felnőttnek tekinteni, és egy ilyen fontos kérdésben csak a saját, belső meggyőződésre szabad hallgatni szerintem.

ja, persze

szerintem pont az, aki fél tőle, azért fél, mert tudja, fel tudja mérni, mire vállalkozik, és ha úy dönt, akkor felelősséggel és alázattal vág bele

akit a hormonjai és rózsaszín elképzelései vezetnek, az szokott rácsodálkozni, ez mvel is jár...

Moat csúnyát fogok írni. De!

Pont a MAGADFAJTÁK bánják meg ha szülnek. Tele a hozzád hasonló megkeseredett friss anyukával a különböző platformok. Rémisztő mikor valaki azt írja, hogy örökbe adná a 1.5 éves gyerekét mert ő nem akarja ezt, a régi független élete hiányzik.. Stb.

Sose szüj társadalmi/családi elvárásból!

Ha nem vágysz rá ne szülj, de légy őszinte férjeddel, ha ő szeretne engedd el, de soha ne szülj más kedvéért, csak is akkor ha te magad akarod szívvel lélekkel.

En is hasonloan gondolkoztam mint a FI. Sosem vagytam babara, mas gyerekeit sem lattam cukinak, nem szerettem jatszani veluk, babusgatni oket. En 35 eves korig adtam idot magamnak gondolkozni hogy akarok e gyereket. Aztan 34 evesen leultunk a ferjemmel megbeszelni a dolgokat. Ekkor mar 11 eve hazasok voltunk, tobben hittek hogy meddok vagyunk mert ennyi ido alatt mar « illet volna » szulnom. Ekkor ugy dontottunk hogy nem erezzuk hogy kifejezetten hianyzik az eletunkbol egy baba, de nem szerettuk volna hogy 10 ev mulva azt erezzuk hogy megbantuk es akkor mar keso lesz. Az elso probalkozos honapunkban megkonnyebbules volt mikor megjott, aztan vmi bekattant nalam es nagyon akartam hogy a kovetkezo honap sikeruljon. Szerencsenk volt mert majdnem 35 evesen hamar teherbe estem, aztan gyorsan erkezett a teso, jovo heten leszek 38 es eletem legjobb dontosenek tartom hogy nem maradtunk gyerek nelkul. Boldog vagyok hogy anya lehetek minden nehezsegevel egyutt. Es igen, attol hogy mas gyerekevel nem tudtam/akartam kapcsolatot kialakitani az nem azt jelenti hogy a sajatommal sem tudok.

Manapsag konnyu azt mondani hogy van meg ido, sokan 40 felett szulnek. Termeszetesen van ilyen, de azt is be kell latni hogy ilyenkor mar sokkal nehezebb teherbe esni es komplikaciokra is nagyobb az esely.

Es persze gyerek nelkul is lehet boldog eletet elni.

Nem vagyunk egyformák. Az én szemem sosem lábadt könnybe, ha kisbabát láttam, ha vki a kezembe akarta adni, udvariasan elhárítottam, mert alul-felül folyik belőlük valami, sokkal több érzelmet váltott ki belőlem egy kiscica pl. De pont emiatt sejtetem, hogy azért nem reménytelen a dolog.

A férjem únszolására vágtunk bele, de nem bántam meg. :-) A saját gyerek más, ölni-halni tudsz érte. Én annyira belejöttem, hogy harmasikat is szerettem volna, de azt már a férjem nem akarta, így maradt két szörnyecske.

Szia!

Ha lenne 1 ferjem is; akivel szeretjuk egymast es az anyagi helyzetunk; egeszsegunk is engedi sztem en igen.

A ferjed szeretne gyereket?

Mire varnal?

Sztem mi gyerektelenek maskent kepzeljuk el ezt a dolgot, mint ahogy a valosagban tortenik. Azt gondolom a gyerekvallalas sokkal komplexebb feladat annal; semmint, hogy szules utan/elott jojjon 1 hatarozott erzes; hogy "na ezt en minden nap akarom; eletem vegeig; barmi lesz is."

35-40 alatt celszeru szulni a fizikai dolgok miatt. Rengeteg nem tervezett gyerek van; akik boldogan nonek fel. Dontsetek ugy, amivel hosszabb tavon ti elegedettebbek; boldogabbak tudtok lenni.

És az miféle "illem", hogy itt kérdezgeted a fórumozókat, hogy nekik mi a véleményük egy olyan - létfontosságú - kérdésben, ami CSAK Rád és a párodra tartozik?!

Szórakozol?!

Hát akkor nyilván ezt nem lehet visszacsinálni, igy járt de a sajátján kívül más életét nem tette ezzel tönkre.

Én személy szerint inkább vállalom,hogy esetleg később megbánom hogy nem vállaltam gyereket, mint hogy azt bánjam meg hogy szültem mert már "illett". Persze valszeg beindulna a biológia és a kötődés gondolom de ha egyszer nem vágyom rá, sőt..

Amúgy van egy 60 éves nagynénim akinek nincs gyereke szóval lehet azért is vagyok magabiztosabb ebben mert van előttem "példa" nem tudom.

Mindenesetre idegen emberek véleményét kérni szerintem a legrosszabb dolog amit tehet a fórumindító.

Szerintem ha elég nagy a nyomás akkor elgondolkodik olyanon is az ember amit nem akar..

Én sose akartam gyerekety de amikor egyszerre 10 volt osztálytársam lett terhes és a szülők is hetente felhozták az unoka témát én is elgondolkodtam.

Bár nekem nem kellett 1 napnál több és mások véleménye, hogy rájöjjek, ez csupán a megfelelési kényszeremből adódott.