Szülés utáni történet, avagy mi történt velünk a kórházban (beszélgetős fórum)

szia! én is át tudom érezni a probléma súlyát... szörnyű hogy Magyarországon mindenhol ilyen állapotok uralkodnak...én 2010.11.02.én éjszaka szültem császárral,mentő vitt/1 órát vártunk a mentőre, én meg véreztem közben/ ügyeletes orvosnál, jelzem ő egy nagyon lelkiismeretes tuti jó orvos!!! de ami a kórházban volt!!!!

amikor felvittek az őrzőbe, nagyon kiabáltam hogy fáj, mire rám szóltak hogy felkeltem a többieket! utána másnap fürdés, de senki nem segített volna lekászálódni az ágyról ami jó magasra van rakva.... nem kerültem le az osztályra mert nem volt hely. A babámat a Pic-en csak este 9 után láthattam először... ahol leszúrtak miért most jövök... az osztályra másnap mentem, ahol közölték nem húznak ágyat, vigyázzunk rá... 14 napig ugyanabban az ágyneműben aludtam.. összeraktak a normál szüléses anyákkal, én meg 2 hétig mászkáltam a Pic-re ahol mindíg eszembe jutott, itt kell hagynom a fiamat, a szobában meg ott vannak a többi gyerekek... felületi trómbózist kaptam, arra nekem kellett bevinni kenőcsöt/szüleim hozták/,mert a kórházban nincs.. a kajától 2 napos hasmenéses rohamom volt,a férjem hozott be rá gyógyszereket.. tejem nem volt, azóta sincs.. attól az 1 joghurt-5db háztartási keksztől persze hogyan legyen, amikor ennyit adtak reggelire és vacsorára.. egyszóval nekem ez olyan "élmény"volt,nem tudom valaha átakarom-e még élni...

én is császáral szültem alig 8 hete, igaz természetes szülésnek indult, d efájásgyengeség miatt mégis császsár lett, de én cak pozitiv élményeket tudok mondani, annak ellenére hogy sokan előre rémisztgettek hogy nehogy császár legyen mert az nagyon fájdalmas utánna, hát én nem igy éltem meg..,

amúgy nekem a cscsemősökkkel a nővérekkel is csak pozitiv tapasztalatom volt, pedig a karaácsont is bent töltöttem, és mégis mindenki kedvs segitőkész és mosolygós volt.. a nevünkön szólitottak mindünket a babáinka becézgették... ja és nem is bababarát korházról van szó...

Sziasztok!!!!!

Szerintem mind1 hová megy az ember szülni vagy éppen csak gyógyíttatni magát mert sajnos mindenhol ez van!!!! Ha ad pénzt az ember ha nem!!!!! Tisztelet a kivételnek ha van ilyen!!!!

És sajnálom hogy így bántak veletek!!!!!!

Remélem minden rendben lesz a picivel!

Megkérdezhetem, hogy melyik kórházban voltál és hogy melyik orvos volt?

De csak, ha nem probléma.

Szegénykém....nem tudom hol szültél, de én pesten a MÁV-ban, nyugi itt is a fele nővér paraszt...főleg a PIC-en, ahol korababák vannak és azok,akikkel történt valami szülésnél...hát mi az utóbbiba tartoztunk, az ügyeletes orvos jóvoltából...

Szóval nekem az az 1hét kb olyan volt mint neked....én is sírtam,igaz ahol én voltam osztályon, egész normálisak voltak a nővérek,nekem inkább a PIC-en voltak unszimpik...

Sok boldogságot a babához!

Megértelek. Nekem is életem legborzasztóbb 2*5 napja volt, amit a szülés után a kórházban töltöttünk. Nálunk a városban 1 szülészet van, tehát másodjára is oda mentem, akkor max. tudtam mit várhatok, és nem bőgtem minden nap, mint az elsővel, hanem próbáltam a többi mamát vígasztalni, hogy egyszer kijutunk innen. Sajnos azóta láttam, hogy egy felháborodott apuka próbált a helyi újságnál és internetes portálon zajt csapni, de csak az lett , hogy a főorvos állította, neki még egy kismama se panaszkodott és szülés után az anyukák érzékenyek.

Mindenki aki átélte már tudja mi folyik a hivatalosan bababarát kórházunkban de tenni nem lehet semmit.

Bár nem ismerem a történeted, de megértem a te oladalad is, hogy császárt akarsz. Én az elsőt császárral sültem, és a második is az lesz, programozott. Aminek nagyon nem örülök, de beletörődtem. A mi érdekünk.

Nekem azt volt nehéz kiheverni, hogy képtelen voltam megszülni simán a gyerekem. Nem fog fájni a császár. Mert ha programozott(többnyire egyéb esetben is) akkor úgy érzéstelenítenek vagy altatnak, hogy nem érzed. Nekem viszont nem így sikerült, de egy programozottnál ez nem fordul elő. A felépülés fájdalmaira meg nem is emlékszem, pedig nem volt olyan rég, szóval az szerintem hanyagolható.

Sajnos 7 evvel ezelött kb en is ugyanezt eltem at. borzalmas volt, a szüles sem kutya, de ahogyan megalaztak az embert, soha, mig elek nem fogom, es sajnos nem tudom elfelejteni.

Akkor es ott, eldöntöttem, soha többe nem szülök. Se ott, se sehol.A baba, amikor hazamentünk orditott, semmi nem volt jo neki. Hiszen en is ejjel nappal bögtem. 2 evig pszihiaterhez jartam, sokat beszelgettünk. A gyerek 4 eves koraig egyetlen ejszakat sem aludtam at. Nagyon nehez volt, se en sem a gyerek nem volt jol.

Na most, 6 honapos terhes vagyok. DE, hozzateszem mar 1200 km-re, Nemetorszagban elek, itt varom a babat. Az elsö harom honapot vegigsirtam, mert annyira akartam a babat,amennyire feltem..

Csak ugy tudok, a mai napig elaludni, hogy mondom magamnak: minden jo lesz. Tervezett csaszart akarok, mert nem hiszem hogy kibirnek, meg egy ilyen testi es lelki megrazkodtatast. Aki ismer, vagy elmondom a törtenetet, senki nem akar lebeszelni a csaszarrol, de a többiek mind csak nevetnek, meg hogy ez milyen kenyelmes igy stb stb. Meg jaj de fog fajni..

nem erdekel.

Legy erös, es ami a legfontosabb, nyugodj meg. ne hallgass senki tanacsara, erezd a babad jelzeseit.

Most mar en is varom a kistesot, es tudom minden mas lesz. Ilyen egy emberrel csak egyszer fordulhat elö.

Szoval en megertelek.

Szia! Ismerős volt a történet, olvasom a naplódat. :) Azt hiszem, egy helyen szültünk, s ugyanazokhoz a csecsemősökhöz volt szerencsétlenségünk... Az inkubátoros/kékfényes sztori nálunk is megvolt, bár az én Picikém 32 fokon volt, de minden csecsemős mást mondott... Az egyik szerint félidőben meg kell fordítani a gyereket, a másik szerint nem...

Hugom fél 10 körül mondta, hogy ez a gyerek sárga (nővér előtte volt bent, ő nem vett észre semmi különöset), aztán Anyu is megerősítette, s már én is láttam... Reggel és délelőtt szóltunk - szombat volt - fél 2-kor ért oda a dokinő, fél 5-kor szóltunk megint!!!, hogy akkor most mi lesz, a gyerek üvölt, pótlást nem kap - "Szoptasson Anyuka" , na de ha nincs még tejem??? - sárga, s felénk se néznek... 5 körül vérvétel, majd inkubátor és kékfény be a szobába, szemüveg fel, Baba bent, Anya kint sír...

Legszívesebben én is máshol szülném a következőt...

Nagyon sajnálom,ami veletek történt.Próbáld elfelejteni,csak a kisfiadra koncentrálj!Nekem a dokim elszúrta a császárt(2010 őszén szültem),mi 1 hónapot töltöttünk bent,a kisfiamnál és nálam is problémák lettek emiatt.Ráadásul a dokim hazudozott össze-vissza,2 kollégája világosított fel,mi is történt.Teljesen átérzem,amit írtál,nekem is volt pozitív és negatív élményem,mind orvosokkal,mind nővérekkel.Én is hibáztattam magam.Ne tedd!!!Annak örülök,hogy már minden rendben,s élvezem az anyaság minden percét.

Minden jót kívánok!

Én késő este szültem meg(ill császároztak) És reggel 5 kor zuhanyzás után még hozták is, aminek örültem és végig velem volt, amikor zuhanyoztam akkor a szobatárs vigyázott rá, én meg az övére.

Nekem is volt a fény alatt, a csecsemősöknél, sokszor megnéztem, nem sírt. A 3. éjszaka végig sírt, hajnal 4 kor kérdeztem a csecsemőst, mi lehet a baja, mert akár mit csinálok sír. Elvitte. Reggel kérdezem mi volt a baja, a válasz: " Nem tudom, nem mondta meg he-he-he"

Ez szörnyű és felháborító!

Nekem szerencsém volt, mert sok jó tapasztalatom volt, de voltak rosszak is. Példáúl nem ment a szoptatás, de még mielött megpróbálhattam volna, csak ránéztek a cicimre és azt mondták ezzel a mellel nem lehet szoptatni! Aztán mikor beindúlt a tej és hisztiztem, hogy segítsenek egy cigiszagú nő jött mellre ERŐLTETNI a gyereket és még aznap délután rámküldték a pszichológust! Szerencsére ő csak egyet értett a felháborodásomon, mikor elmeséltem a nővérek hozáállását!

Szörnyű, hogy anyukáknak ilyeneken kell átmenniük egy ilyen rémisztő és kiszolgáltatott helyzetben! Képzeletbeli ölelést küldök Neked és a hasonló cipőben járóknak!

velem is anno úgy beszéltek, mint akit a seggéből rángatott ki, majdnem elcserélte a fiam, és még neki állt feljebb, stb. De amikor mentünk akkor kedvesek voltak, hátha kapnak borítékot. Na várhatták!

Nem is megyek oda vissza.

Sajnálom ami veletek történt, ez azért tényleg túl megy minden határon.

Már csak a rossz emlékek miatt is én biztosan nem szűlnék itt újra, ha csak egy mód van rá, hogy máshová menjek.

Jó egészséget kívánok Nektek!