Szülés utáni depresszió, de még sem szülés miatt.. (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Élesszük újjá ezt a fórumot kérek mindenkit!
Az Én depresszióm már 11 hónapja tart és egyre erőssebb....
A kapcsolatom,a nagyobbik fiam vissza akarja végre kapni a régi Ént"......
És ÉN IS!!!!!!!!!!!!!!!
Sziasztok!
Amina, nagyon megértelek. Ugyanabban a helyzetben vagyunk mindketten.
Az én kisfiam 9 hónapos (első baba), és az én depresszióm a szülés óta tart! Nagyon nehezen viselem az anyaságot, nem voltam rá felkészülve, mivel jár, teljesen megváltozott az életem.
Hárman élünk a párommal, de ő rengeteget dolgozik, szó szerint aludni jár haza. Így minden nap egyedül vagyok a fiammal, és néha beleőrülök egy-egy napba... A családom többi tagja vidéken él, így ők nem tudnak nekem segíteni. Egyedül kínlódom, néha úgy érzem, megfulladok.
Mit szólt a váláshoz gyermeked?
Ez aranyos kérdés volt.Ez nem ilyen egyszerű.Hidd el,semmi nem olyan tragikus mint gondoljuk...amint benne vagyunk máris megéljük,hogy nem szörnyű,és mindig van másik megoldás,döntés,lépés...
Az én lányomat mindig foglalkoztatja apa,anya viszonya,hogy szeretik-e egymást..stb! De azt gondolom ez a családban élő gyerekekkel is így van.Én mindig őszinte voltam hozzá,és mindenről mesélek neki.Abszolút biztonságban érzi magát mellettem és nagyon szereti az apját is.A gyermekek feldolgozási képessége sokkal jobb mint a felnőtteké.Én úgy látom és a pedagógusai is és a barátaim is hogy egy kiegyensúlyozott gyermek,én úgy érzem megfelelő szeretet kap,és hidd el ez a legfontosabb.Sokkal nehezebb azt megélni egy gyermeknek hogy ott van apu mellette de mégis távol.Még egy tanács! A külvilággal soha,de soha nem foglalkozz,hogy ki mit szólna..stb.Ez legyen minden döntésednél a legutolsó gondolat!Nem is kell elválni,ha erre nem vagy felkészülve érzelmileg,akkor fölösleges evvel dobáloznod:-)Hiteltelen leszel felé,és azért evvel szeretnek az emberek visszaélni....(ő se kivétel).Légy türelmes...? Nem is tudom mi a jó tanács,de mindenesetre légy kicsit határozottabb és hatékonyabb felé,mert ez így hosszú távon tényleg nem működő képes!
Evvel a hozzáállással csak egy gond van.Amire a gyerek abba a korba ér,amikor apuka úgy gondolja tud vele foglalkozni,addigra a gyermek nem fog rá igényt tartani.Pont ezért amit írtál,nem lesz olyan szintű a kötődés.Ahogy nőnek a kortárs csoportok lesznek az elsődlegesek és nem apuka...
A férfiak a szavakból nem sokat értenek,mindig akkor tesznek érdembe,amikor esetleg az asszonynak elege lesz és lép...sokszor már az is késő.Vagyis ezt látom a környezetemben élő családoknál.A közelmúltban 3 ismerősöméknél lett babuska,mindhárom helyen a válás zajlik:S...abszolút hasonló problémák miatt.Egyik helyen 3 éves a másik helyen 2 éves a harmadik helyen 5 éves a gyermek.
Én is elváltam,de más okból kifolyólag,azonban sokat foglalkozik a gyermekünkkel,így nekem jut idő más jellegű élményekre is az anyaságon kívül...
Szia,
hát nem csodálom, hogy így érzel. Nekem is volt depresszióm szülés után 2 hónappal, és nálam is úgy volt, hogy túl sok minden jött össze. Én másik országban élek, így igazándiból senki nem tudott segíteni a családomból a baba körül semilyen téren, anyagilag rosszul áltunk, a kislányom koraszülött volt két hónappal, a párom meg egész nap melózott :( Nekem 2 hónap volt, mire kilábaltam belőle, de végül minden rendeződött, és ebben hatalmas szerepe volt a kedvesnek, aki tudja, hogy kell velem "bánni", és még mindig nagyon szerelmesek vagyunk, így 4 év után is. Ha viszont a párod nem tud ebben támogatni, akkor szerintem érdemes szakember segítségét kérni, mert később sokkal rosszabra fordulhat a depid, és az senkinek se jó.