Szülés közben meghalt a kislányom... (beszélgetés)

Öszinte részvétem :(

Nem lehet beletörődni, sose lehet.

Ez a seb egy idő után elhalványodik a szíveden, de eltűnni sosem fog.

Ha nem túl kényes, mi volt a zárójelentésen? mi a hivatalos történet?

Nagyon hosszú idő...

Őszintén sajnálom.:((

Szegénykém, fogadd őszinte részvétem! :((

Lehet tudni az okot?

Azt gondoltam szeptember 14. életem életünk legboldogabb napja lesz. Minden félelem nélkül indultunk a kórházba. Útközben már 2 perces fájásaim voltak. De csak arra gondoltam, hogy végre a karomban tarthatom nemsokára a kislányom. Ctg-n hallhattam, ahogy dobog a pici szíve, megnyugodtam, hogy minden rendben. Nehezen tágultam, de mikor 3 ujjnyira voltam nyitva, a szülésznő burkot repesztett. Sűrű, fekete volt a magzatvizem. Megijedtem, de a szülésznő megnyugtatott, hogy ez nem veszélyes a babára. Elküldött tovább vajúdni a szülőszobába, ahol a párom várt. 20 perc múlva jött be újra, rámrakták a Ctg-t, de nem találták a kicsikém szívhangját. Rémület fogott el, de még nem tudtam felfogni, hoztak másik gépet, uh-ot, hívták az ügyeletes orvost. Uhon láttam a picikém, a kis szívét, ami már nem dobogott akkor. A párommal mindketten zokogásban törtünk ki, kértük tegyenek vmit, ez nem lehet, de már nem tehettek semmit... Bekötötték az oxit, és mondták egy óra alatt megszülöm a halott kisbabám... Végül 3 lett belőle, ami gyötrelemmel telt, csak zokogtunk végig... Amikor megszületett, magamhoz öleltem a kis élettelen testét, kicsi kezét, lábát simogattam, és csak zokogtunk... Fél órát lehetett velünk, amikor el kellett engednem örökre...

Mintha én is vele haltam volna, a szívemben olyan nagy fájdalom van, amit elviselni nem lehet. Próbálom tartani magam, tovább élni, de úgy érzem lehetetlen...

Hétfőn lesz drága kicsiként temetése... Bár én is vele mentem volna...

Túl lehet ezt élni vhogy??