Szülés közben meghalt a kislányom... (beszélgetés)

Sajnálom,őszinte részvétem. :(

Erre nincsenek szavak ...........

lehet, hogy ez most kegyetlennek tűnik, de én nem akartam megnézni a "kislányomat", azért, mert én a tagadást választottam, mint "védekező funkció", és azt, hogy ne is legyen róla kép az agyamban

valahogy így akartam akkor hirtelen. nem is gondolkoztam, csak mondtam, hogy vigyék , mert nem akarom látni. ha láttam volna még jobban fájna, így nincs róla kép az agyamban, azt próbálom bebeszélni magamnak, hogy ő csak egy lehetőség volt, ami nem valósult meg. túl akartam lenni rajta és elfelejteni, ha már így alakult és nem tudok változtatni rajta.

tudom, hogy hülyeség, de nekem így jobb.

Engem is dühít, de a fájdalom most nagyobb... Lehet majd eljutok oda, hogy érzek elég erőt ahhoz, hogy a kislányomért ne hagyjam annyiban azokat, akik hozzájárultak a halálához... Ha egyszer tehettek volna ellene... Elvégre ezért megy az ember kórházba, és nem szül otthon...

Sajnálom, ami Veled történt, szörnyű lehet ezt kétszer is átélni. Megértem, hogy nagyon félsz...

Én is félek...

Köszönöm...

Részvétem :(

Bár lenne ilyenkor valami, ami segít.

Köszönöm..

Igen, olvastam és talán segít a beszélgetés. Lehet morbid, de egyedül ettől érzek kis enyhülést, ha olyanokkal beszélek, akik hasonlót éltek át. Mert úgy érzem, másnak fogalma sincs mit érzek most...

De nagyon köszönöm mindenkinek az együttérző szavakat...

30 éves vagyok, és azt mondták spontán nem lehet eshetek teherbe. Ő lett volna az első babánk...

Másik babára most gondolni se bírok, úgy érzem beleőrölnék 9 hónap aggódásba, és ha vmiért megint megtörténne... De még nem gondoltam igazán erre, csak őt látom magam előtt, a kicsi kezét, ujjait, ahogy ökölbe szorította, a kis apró lábujjait, mindent végigsimogattam, a kis fülét, haját... Gyönyörűszép kislány volt... Tiszta apja... megszakad a szívem...

Őszinte részvétem! Ez felfoghatatlan.

Már régóta olvasom a fórumokat , nekem "csak" két terhességem halt el, és "csak" 22. hétig jutottam, de én azt nem értem, hogy EGÉSZSÉGES, ÉLETKÉPES babákra miért nem figyelnek oda az orvosok ? Mire várnak a szüléskor ?

A másik fórumon Nikus a 41. héten járt ugyanígy. Miért nem lehet a 38. héten császározni, jó leletek mellett inkább "kivenni" ?

Szeretnék még gyereket, de ezt a részét nem értem és emiatt félek is.

Miért nem döntenek úgy az orvosok, hogy inkább jöjjön a világra ? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne kockáztassák mások gyerekeinek életét ?

Természetesen mély részvétet és gyászt vált ki belőlem egy ilyen tragédia - mivel én is átéltem hasonlót- , de egyben dühöt is érzek, mert nem feltétlenül kellene így végződnie egy terhességnek, ha az orvosok kicsit jobban odafigyelnének.

Pénz kell nekik vagy magánkórházba kell menni ahhoz hogy a szülő nő és a baba ne legyen életveszélyben ?

Számomra ez a kiszolgáltatottság borzalmas és tényleg felfoghatatlan.

Ezt nem lehet elfelejteni soha, nekem még a 22 hetes is óriási trauma volt, pedig ott nem az orvosokon múlt a tragédia.

Egyszerűen nem tudok receptet arra, hogy hogyan lehet "megmenekülni" az orvosok "szakértelmétől", ami ilyen esetekhez vezet.

Mindenki máshogyan dolgozza fel az ilyen veszteséget én próbáltam elterelni a gondolataimat és nem a múltra gondolni, hanem előre nézni a későbbi lehetőségek felé.

Sokszor sírtam, amikor más nem látott, mert mást nem akartam elkeseríteni, de próbálok arra koncentrálni, hogy hátha lesz még lehetőségem és hátha nem járok megint így...Magamat nem marcangolom tovább, mert azzal nem oldom meg a helyzetemet, sőt még nehezítem. Olvasom a fórumokat és reménykedem...

Remélem nem írtam semmi bántót, sértőt, tudom, hogy anno én is nagyon nehezen jutottam túl a reménytelenségen és nem voltam kíváncsi mások tanácsaira, mivel minden ember más. Én is csak a saját gondolataimat osztottam meg.

Nagyon sajnálom, őszinte részvétem..

Itt van a fórumon Nikus, neki ugyanígy halt meg a kisfia nemrégiben...Talán ha bezsélgettek jót tesz mindkettőtöknek..

Ez borzlamas dolog:-(

nem nagyon:(

Remélem fiatal vagy, meg azt is, hogy esetleg van már gyermeked, de legjobban azt remélem, hogy még akarsz gyereket.

Nagy közhely, de igaz: az idő gyógyít.

Kivánom, hogy nálad is igy legyen.

Most sirj és gyászolj.

Nem normális, mekóniumtól van, azt jelzi, hogy a baba belekakil a magzatvízbe, mert nem kap elég oxigént, és nem tudja tartani tovább a székletét. Persze ezt már csak utólag tudom. Előtte nem is hallottam róla. Amikor látta a szülésznő, megijedt, azt mondta még ilyen csúnyát nem látott, be is hívta a vezető szülésznőt, és ámuldoztak. Mire én ismegijedtem, kérdeztem baj van-e, lehet-e baja a babának, de csak nyugtattak, hogy nem. És nem értem, egy nem teljesen jó ctg, és ez után, miért hagytak ellenőrizetlenül még legalább 20 percig, orvost se hívtak. Ilyenkor egyből legalább a ctg-t rárakják a kismamára, hogy lássák nem-e esik le a szívhang, mert már nem védi a magzatvíz a babát az összehúzódásoktól. De ők nem tettek semmit. Csak amikor már nem találtak szívhangot hívták az orvost...

Most meg védik magukat, a ctg-met se adják ki.

És igen, ebből tudható, hogy hibáztak, mehetnék pereskedni stb, de az már nem hozza vissza a kislányom...

Nehéz elmesélni, nem velem, a családomban történt, nem idevaló, de kapaszkodónak talán jó lesz.

Fájdalom minden kicsi elvesztése, de amikor már több évet eltölt a szülőkkel, felnő, szép és okos lesz, gyönyörű kislány, akit szeret mindenki, a pici korában túlélt daganattal a hasában még felnőttként is, de elmeszesedve,

majd később, a legszebb pillanatok egyikében, amikor ott a gyűrű, a vékony, 25 kilóra lefogyott lánykán, aki feküdt az ágyon és a szülőknek annyi pénzük nem volt, hogy kimenjenek hozzá, mert Németországba vitte a vőlegénye, mivel ott vállalták a műtétet,

és csak a testét volt kényelen hazahozni már.

Az fájdalom, az a gyötrelem és a kín, hogy annyi mindent, átélt, annyi öröme volt és lett az életben, mégis 25 évesen mennie kellett, mert eddig adatott meg neki, hogy élhet.

A szülő, akár apa, akár anya, sosem feldheti a gyermekét, fáj, nem beszél már róla, hallgat, hiszen nem ez lett volna az élet sorrendje, a szokás, de mégis megtörtént.

De az élet olyan csodás, annyi szépséget tartogat mindenkinek, hogy élni kell és menni kell, mert a szívünkben élni fog örökké a lányka, ahogy bárki másnak az ő elvesztett kicsije.

Köszönöm, bár most ezek nem vigasztalnak...

De azt hiszem most semmi...

Fogadd részvétem, bár nem is tudom milyen lehet, amikor ott van a halott kisbabád, aki elszállt angyalkának közben, a kicsi kezedben.

Fájdalmas érzés, még így is, csak olvasni, nem átélni.

Kapaszkodj abba, hogy még szörnyűbb lenne, ha több év, évtized után vesztettétek volna el.

Ő még nem tudott annyira hozzátok nőni, veletek lenni, csak egy édes baba volt, akit egy idő után, örökre soha, megpróbáltok a szívetek legrejtettebb zúgába eltenni és megtartani.

Mert lesznek gyerekeitek, épek, egészségesek, szépek és aranyosak.

Lesztek még olyan boldogok és várni fogjátok a következő kis emberkét, nem feledve a fájdalmat, de túlélve és túllépve, mert ilyen az élet.

Megkaptuk Istentől a tulélés lehetőségét, a fájdalom elviselését és az újabb élet megkezdését.

Legyetek együtt a férjeddel,pároddal, sokat, öleljétek egymást mindig, sírjatok, hogy a lelketek fájdalma lassan múlni tudjon.

Szükségetek van egymásra és a családotokra is, fogadjátok el a felétek nyújtott szerető kezeket és engedjétek a segítségüket, szeretetüket kimutatni irántatok.

Kicsit hosszúra sikerült, de szerettelek volna megnyugtatni, és élni tovább, ahogy kell, mert másik baba fogja teljessé tenni az életeteket.

Én is csak részvétemet tudom kifejezni,és kívánok Nektek egy hatalmas adag erőt,amivel ezen valamelyest túl tudtok lépni.

Olvastam ilyen történeteket,és akikkel ilyen történt,azokon az segített,hogy lett egy babájuk,aki némileg ki tudta pótolni azt a hatalmas űrt,ami ilyenkor egy emberben/családban keletkezhet.

Próbáljatok meg majd az új kis jövevénynek örülni,ha újra próbálkoztok,és legyetek nagyon boldogok (még ha ez most távolinak is tűnik).

Mindenesetre nem biztos,hogy ez most pozitív volt elolvasnom,pár hét,és születik a babóm.Eddig is paráztam,de ilyenek után aztán meg....

Nagyon köszönöm..

Megsirattam a babád...

Én is arra gondolok, hogy most lenne 1 hetes, 2 hetes...elviselhetetlen...

Köszönöm, hogy írtál, gondoltam Rád most is többször, hogy érdeklődöm, hogy vagy, hogy sikerült túlélni, de nem akartam feltépni a sebeket...

De jó lenne beszélgetni majd...

Az, hogy teljesen egészséges volt. És, hogy a köldökzsinórral volt valami gond, de nem tudják pontosan... Ezért is volt már olyan a magzatvizem. Már akkor oxigénhiánya volt. A ctg eredményét nem akarják odaadni, írásban kell külön kérvényeznem, holott az összes többi leletet megkaptam kérés nélkül. A doki csak annyit mondott utána, hogy hát nem volt egy 100-os ctg, de az nem indokolta a sürgősségi császármetszést. Csak azt nem értjük, miért küldtek el egy nem teljesen jó ctg, és e sűrű mekóniumos víz után még 20 percig ellenőrizetlenül vajúdni, ami alatt megállt a picikém szíve...

Felfoghatatlan, hogy ott voltunk, kórházban, időben, és ez mégis megtörténhetett...

De hiába kutatjuk az okokat, akár a felelősöket, vissza már nem adhatja Őt senki...