Színház az egész világ (beszélgetés)

Színházi gyermekként nőttem fel. Egy vidéki nagy városban, ahol a 60-as években olyan színészgárda volt, mint Szendrő József igazgató, Márkus László, később Haumann Péter, Cs.Németh Lajos feleségével Tóth judittal, Sinkó László és még sorolhatnám. Szüleim mindketten a színházban dolgoztak. Gimnáziumi éveim alatt végig statisztáltam. Így alakultak ki nagyon jó kapcsolataim pl. Hofi Gézával (aki ott volt kezdő színész) és sok ma már híres szinésszel. Akkor még volt pénz díszletre, jelmezekre, melyek ámulatba ejtették a nézőket. Sajnos ma egyre szegényesebbek, modernebbek a díszletek, jelmezek. (vagy üres színpadon játszanak) Ezért, bár ma is gyakran megyünk színházba, már közel sem gyakrol rám olyan hatást, mint akkor , abban az időben. Erről egyébként nagyon sokat tudnék mesélni.

Életem első(és remélem nem utolsó)szinházi előadását tavaly decemberben láttam,Debrecenben a Főnix csarnokban.A Budapesti Operettszinház előadásában,a Rómeó és Júliát!!Csodálatos volt!Agyerekeimnek a mai napig mesélek róla!Vasárnap a kislányomat vittem fel Bpestre,a Disney hercegnők jégrevüre.Mondanom sem kell,tátott szájjal nézte!:))

Imádok színházba járni. Meg van a varázsa. Sajnos nem mindig engedhetem meg magamnak, de a fiamnak és a lányomnak is van színház bérlete, és Őket is elvarázsolja ez az egész.Jobb mint bármelyik mozifilm.