Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Így van.:))

Ettől válik az "ördögi kör" ,ha közelről szemléljük akkor spirálnak....azaz fejlődésnek generációkon keresztül ,folyamatosan.

Ez a reinkarnáció.:))

Jó, akkor tisztázzuk inkább.

Mit jelent számodra a lélek fejlődése? Mikor mondod, hogy valakinek fejlődött a lelke?

Konkrétan.

?Hol?Mi mond ellent minek?

Jajj doki nemááár?!:)))

Mert valamennyire mindenki elgondolkozik rajta :)

Ha nem tenné, akkor semmivel nem lenne előrébb:)

"Ami fejlődik ,az csupán az elméd.Persze az is számít,de a lelked ,te magad, nem leszel több általa. "

"Én azt gondolom a lelkünk fejlődése mindenképpen megtörténik az életünk során,akár akarjuk ,akár nem."

Már megint azok a fránya ellentmondások :))

"Tapasztalatainkból semmit sem tanulhatunk, csak abból, ha elgondolkozunk rajtuk"

Én is így gondolom. Különben az idős emberek automatikusan nagyon bölcsek lennének :)

Hehhe.Jó kérdés.:))

Én azt gondolom a lelkünk fejlődése mindenképpen megtörténik az életünk során,akár akarjuk ,akár nem.

Ettől még az életünk csupán egy porszem az éterben,egy falevél ,amit elsodor a szél...

Nem több.

Csakis önmagunknak a legdrágább kincsünk ,az életünk.A lényeg az életünk során,hogy bánjunk is aszerint vele.:))

Ez csak egy példa volt a dinamikus egyensúlyra.

A folyó a belső pálya, ami mutatja legbelül számodra, hogy merre kell menned. Ha arra mész, akkor vagy folyamatos egyensúlyban. Lehet, hogy a belső utad épp keresztül fog vinni a folyón és erőt kell majd kifejtened, hogy átérj, viszont ha az utad arra megy, akkor harmónikus lesz az út és kellemes a következmény.

Ha csak akarat volt benne és nem figyeltél a belső iránytűdre, akkor könnyen előfordulhat, hogy jön az ellenerő, ami próbál visszatéríteni az egyensúlyodba, azaz az utadra.

Hát tőled mást nem látok, mint

"ez nem így van, az nem úgy van"

De hogy hogyan is van, azt biza nem mondod :)

Ez elég egyoldalú társalgás, de sebaj, tudod felismerem azért, hogy kinek érdemes bármit is magyarázni és neked nem azért válaszolok, mert azt gondolom, hogy érdemes, csak a kérdéseid kapcsán lehet róla beszélni.

Ha lesz majd valami értelmes érved is, szívesen várom. A nem így van és nem úgy van elég gyengus érv:)

Az első két példád sem úgy igaz, ahogy itt tálalod...

DDD

Dinamikus egyensúlyra egy példa:

Ha folyóba lépsz, akkor a sodrás elvinné a lábadat, erőt kell kifejtened, hogy ne dőlj el.

Ha elengeded magad és felfekszel a folyó színére, akkor beáll a dinamikus egyensúly, mivel haladni fogsz, de mégis harmóniában a folyóval.

Így működik az univerzum. Halad, ha mi gyorsabban akarunk haladni, akkor nem leszünk harmóniában, ha lassabban, vagy egyáltalán nem, akkor sem.

Fel kell vennünk a saját fejlődési ütemünket, lehet, hogy már annyira lemaradtunk tőle, hogy egy ideig erőlködnünk is kell, hogy utólérjük. Azután meg (a holtpont átlépése után) elengedhetjük magunkat és sodródhatunk a fejlődésünk irányába.

Ehhez segít az intuiciónk, ami mutatja, hogy mi az erőltetés és mi a megfelelő irányú engedés. Egy optimális energiát bele kell tennünk, mert az van velünk harmóniában. Ha érezzük, hogy lépnünk kell, akkor engedjük, hogy lépjünk. És nem lecsücsülünk :)

Ez a kép már régóta érlelődik bennem (mármint a dinamikus egyensúly RÓLAD), csak mostanában a kezem nincs rendben...

Még szerencse, hogy 'öreganyámnak' szólítottál...

:))

Tapasztalataim szerint az emberek nagyjából 20%-a van már a holtponjuk másik oldalán, ahol már kellemesnek élik meg az életüket.

Az emberek nem hozzám mérik magukat, mivel nem is ismernek, hanem érzik, hogy kiegyensúlyozottak vagy nem. Mivel én sokáig nem voltam, így figyeltem azokat, akik annak tűntek és kerestem, hátha van rá megoldás, hogy azt érezhessem, hogy az élet szép.

Nem hozzám hasonlónak kell lenni, hanem hozzám hasonló módon megtalálni a saját útjukat és dolgozni a saját hibáikon. Akkor eljön a holtpont és élvezni kezdik az életet.

Ehhez első és legfontosabb lépés, megérteni ezt a két összefüggést, mint boldogság alapkövei.

Megígérem...utánanézek...

Vajon hány ember /csak%-ban kifejezve/ él manapság úgy, mint TE?

HMM?-miért is ne lehetnének elégedetlenek ilyenkor mások önmagukkal szemben, mikor HOZZÁD hasonlóak szeretnének lenni-?

:)) Úgy hívják, hogy dinamikus egyensúly. A harmónia pedig ebbe való beleilleszkedés.

Gondold át :)

Én is arra törekszem, de én nem csak törekszem, hanem egyre több ideig fent tartom.

És messze nem én vagyok ez egyetlen. Egyre több ember érti.

Bennem bezzeg ezek nincsenek folyamatosan jelen!...néha képes vagyok hasra esni is...

Az univerzum is egyensúlyra TÖREKSZIK, -mint rajtad kívül mindenki más-, csak az a bibi ebben, hogy ezt sohasem valósíthatjuk meg...a paradicsomi állapotra áhítozhatunk?...

Az univerzumban nincs egyensúly :)

Akkor szerintem ezen tényleg gondolkozz el :)

Ja és nem csak bennem léteznek. Ha viszont így tetted fel a kérdést, akkor benned valószínűleg nincs harmónia és boldogság. Különben nem csodálkoznál rajta :)

Még az un. univerzumban sincs egyensúly, meg boldogság, meg harmónia sem; csupán...

(lehetséges-e az, hogy Csak benned léteznek ezek a dolgok?)...

DDD

Igen, bár ezzel azért még érdemes óvatosan bánni.

Az univerzumban folyamatosan egyensúly van. Ez viszont még nem jelenti, hogy bennünk stabilitás lenne.

Az egyensúly ilyen szempontból annyit jelent, hogy ha kimozdítunk valamit, akkor ellen erő fog hatni, hogy visszaállítsa. Viszont így minden pillanatban egyensúly van.

Bennünk akkor lesz egyensúly, ha nem billentjük ki, mert ha igen, akkor jelentkezik egy ellenerő, ami feszültséget okoz.

Ha nem szeretnénk feszültséget érezni, akkor érdemes a harmóniának engedelmeskedni, amiben viszont ott van a fejlődésünk és a haladásunk az univerzum folyamatának megfelelően.

Ha ennek akarunk ellene menni, vagy erőltetni, vagy gyorsítani, akkor lépnek fel az ellenerők, azaz megszűnik a belső harmónia.

A stabilitás s az egyensúly pedig ez: a különböző erők eredője egyenlő a nullával!! -mert különben felborul-!

:))

Nem. A holtpont alatt azt értem, ameddig még a többlett tudás inkáb elbizonytalanít, mintsem biztossá tenne.

Pl. Ha rájössz, hogy nem szerencse és pech van, akkor megijedhetsz attól, hogy felelősséged van a dolgok alakulásában. Azaz kevésbé érzed magad biztonságban. Ha tovább mész a tudásban, akkor rájössz, hogy ehhez kapsz segítségeket és a cél az, hogy rágyere és ha nem jössz rá, akkor se tűnsz el a halál pillanatával. Tehát a többlettudás elkezd biztonságot adni.

A holtpont az, ami alatt bizonytalan vagy és ami felett már van egy alap ősbizalmad.

Tudod -e azt, hogy az a nagyszerű ebben a világunkban, hogy továbbgondoljuk még a leírt gondolatainkat is...

:)))