Szeresd magad! (beszélgetős fórum)
ezt te sem hiszed el...
kicsit furcsa vagy te nekem...
mintha erőlködnél...
Akko' okosss vagy! :)
Valahol olvastam az előbb az írásod, asszema halálos fórumban, hogy meghalnál, mert vissza mehetnél oda... hm.. ahova akarsz. :)
Én az ellenkezője vagyok, én úgy érzem, hogy ide születtem, mert itt kell lennem... itt van dolgom... és jóóóóó isssss! :))
"...vagy levegőnek nézek..."
Akkor a "csak" szeretek nem igaz! Nem csak szeretsz, hanem sokszor levegőnek nézel embereket. ha ez így van, akkor a két állítás önmagának ellentmond. Ami feltételezi azt, hogy te sem vagy tisztába érzéseiddel.
Nem hiszem... tény, hogy megfoghatatlan.... de valami jó, ami terít... felszabadít, nyugodt és derűs vagy tőle (hja, néha fáj, de az nem attól van, hogy én szeretek vagy nem szeretek, hanem esetleg engem nem szeretnek... ()
... egyébként igen, így van, az egész élet szeretet... egy alap... szerintem. :)
... szerintem meg csak szeretik ezt hangoztatni... bár nem téma az ismerőseimmel ez a dolog, de ahogy így átgondolom sokukat... szeretik önmagukat... egyébként nem lehetnének, nyíltak, barátságosak, szerethetőek... szerintem. ;)
.... de én sooookat tévedek... túl sokat! :DDDD
én senkit nem szeretek. azt se tudom, mi a szeretet. ez most komoly. Számomra csak egy szó.
én inkább élvezem a létet. benne az embereket is, mint az evolúció angyalait.
... ez tény... ha szerencsénk van, akkor a másik által jobb emberek, tehát szerethetőek is leszünk magunk számára... és ez jó! :)
... vannak emberek akiket szeretek,...hm önzetlenül... néha nekem is tökfura. :)))
... ez nem igaz... szerintem. :)
Max nem az szeret bennünket, akinek legjobban vágyunk a szeretetére... de hááát az élet már csak ilyen kis játékos. :))
Köszönöm, elolvastam. Nem vagyok aktív hitgyakorló, tehát hiányosak az ezirányú ismereteim.
(Valamikor Padmaksi volt a nickem, ebből következtettem, hogy a Padrosa is nő. ::DD) ... hja, igen... szőke vagyok. :DD)
Az ember hol a kihívást választja, hol belenyugszik abba, ami van... ez sok mindentől függ. ... ha minél több kihívást állítasz magad elé, és mersz új utakra lépni, urambocsá be is járod őket... annál inkább tudod értékelni, szeretni magad. Célok kellenek, legalább azért, hogy legyen mitől eltérni... de egy darabig tuti haladsz felé, aztán jön valami, és kibillent más irányba, más cél, de megint haladsz valami felé.... így a jó ... szerintem. :)
Hogy a csudába ne lenne különbség a belenyugvás és a változtatás között.... a változtatás visz a fejlődéshez. :)