Szeresd magad! (beszélgetős fórum)
Mindegy, mnától megkaptam a képességet, hogy bármely ember energiájába beleléphetek. Pontosabban kialakítottam magamban ezt a mentális gyakorlatot.
Innentől kezdve nincs olyan, akit nem ismernék.
Ha beleéptem aurájukba, máris átvetztem tőle önmagam felőli hatalmát. Onnantól szerényen és menekülőn viselkedik, vagyis jócskán visszavesz az arcából.
Akkor azok a szerencsések, akikkel ezt nem teszed meg.
Ez visszaélés ...
Maradjunk annyiban, hogy vannak normális emberek, akik ismerik a szerénységet. Ők a valójában erős egyéniségek. Aztán vannak a jaszkarisok, akik csak fitogtatják magukat, és állandóan kényszeres kötözködés, magamutogatás, ill. támadó jellegű fellépésük van, ami a másik lenézésével párosul.
Sajnos ők vannak többségben.
De mi tudjuk, hogy csak az igazán erős emberek tudnak szerényen és barátságosan viselkedni.
Viszont, ha akarok símán belelépek az életükbe. Vagyis az energiájukba. Csak ez minimális koncentrációt is igényel, nem magától jön. De ha már beleléptem a személyiségükbe, onnantól uralom bármelyik embert...
Ma ezt gyakoroltam életemben először, és nagyon király volt...
Van egy Akela szám!
Abban van hogy:
"Bevenni, megrágni, lenyelni!"
Ez így van!
De a gondolatok nagyon kósza jószágok és mindent ők uralnak. Kérdés hogy te uralod -e őket!
Szerintem nagy tanár az, aki tudatosan bánik a gondolataival, mert ez korántsem egyszerű.
Még a nagy tanítók is arról számolnak be hogy olykor önkéntelenül belénkhatol a tisztátalanság.
Az ő tanácsuk az hogy ilyenkor mindig az ellenkező irányban kell haladni.
Jön egy rossz gondolat, akkor helyettesítsd valami jóval.
Így szépen medret adsz a dolgoknak, ami persze lassú folyamat.
A csapongás egy rákfene.
De még mindig jobb gondolatilag csapódni, mint érzelmileg, mert az érzelmi már a testre is komolyabb hatással van.
Véleményem szerint minél erősebb a lélekjelenlét (a jelen tudatossága), annál könnyebb uralni a belső folyamatokat!
Most már megmaradok. ;o))
Köszönöm! :o)
Igen, ha pl. nem jógázol és nem tudatosak a gondolataid.:)
Vannak óhatatlanul olyan tudat alatti gondolataink, amiket nem tudunk megregulázni.
De!
Sokkal tudatosabban is tudunk gondolkodni, ill. a gondolatainknak irányt szabni, mint "gondolnánk":)
Ezt a képességet nagyon komolyan lehet fejleszteni.
Igen!
Ez olyan mint amikor mész az utcán és egy kellemetlen figura jön veled szemben akit el akarsz kerülni, de mégis őrá fókuszálsz. Persze hogy belébotlasz!
Amikor viszont másfelé fordítjuk a figyelmet és nem görcsölünk akkor általában ki tudunk térni előle...
Tehát itt a koncentráció iránya a lényeg.
De az elménk hajlamos a kellemetlenre fókuszálni, megszállottan keresni ami nem jó nekünk...
"Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat. "
/Pascal Mercier/
És ez nem csak a bosszankodásra igaz, hanem minden negatív gondolatra is, velük kapcsolatban. Fordítsd a figyelmed másra.
Ezért mondja Sri Chinmoy hogy a legnagyobb szüksége a világnak a BÉKÉRE van!
Túl sok a harc, túl sok az erőszak, viszont kevés az elfogadás!
De mondok egy tippet:
Ne harcolj a gonosz ellen!
Hagyd őket békén!
Kerüld ki őket!
Ne foglalkozz velük!
Hadd rohanjanak a saját vesztükbe!
Ez a legtöbb amit tehetsz jelenleg!
minden nap belémtaposnak emberek...
minden nap ki kell találnom életreakciókat, melyek segítenek a negatív energiákban a túlélést..
Nem tudok csak egyszerűen létezni és élvezni.
Mindig van ember, ki rabol belőlem, ki belémköt, ki neklem akar menni.
Kicsit fársztó már.
Jó lenne már csak úgy egyszerűen létezni és csak egyszerűen szeretni.
De ezt sokan még nem tudják és a harc szelllemével közelítenek felém.
Nem akarok már harcolni velük, de még kénytelen vagyok minden nap felvenni egy álarcot, egy pajzsot ellenük.
Talán a múltunk fájdalmas emlékei tartanak vissza minket az egyensúlytól és a belső békétől...
Meg kell tanulni az elengedésüket, másszóval a bűntudatunk, a sérelmeink feldolgozását...