Főoldal » Írások » Lélek & Szerelem témák » Szerelem után vágyódva...

Szerelem után vágyódva...


Miért olyan fontos a szerelem?

Miért nem lehet nélküle élni?

Lehet, de nem érdemes...

Túlzott bizalmatlanság meggátol abban, hogy nyissak.

Szerelem után vágyódva...
kép: Pixabay

Mindig nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, amikor szerelmes voltam. Igaz nem sokszor fordult elő.


Annyira hülye olyankor az ember.


Semmi nem baj, semmi nem zavar, de mégsem tudok odakoncentrálni a dolgaimra, mert csak az az egy ember létezik.

Bizonyosságot akarok, hogy csak én vagyok, nincs más. Máris beindul a birtoklás. Nálam legalábbis. Háromszor voltam menyasszony, de egy se olyan volt, akibe szerelmes voltam. Az valami teljesen más. És amúgy is a mondás szerint a szerelemnek csak rossz vége lehet: halál, de ami még ettől is rosszabb, a házasság.


Visszatérve, most is ugyanígy vagyok Vele. Állandóan Rá gondolok. Hogy milyen vonzó, milyen titokzatos, különleges, MÁS, mint a többi fiú. És ami a lényeg, hogy bejövök neki így, ahogyan vagyok.

Annyira kijöttem már a randiból és iszonyúan ki vagyok éhezve a szeretetre. Nagyon szégyellném, ha kiadnám magamból. Rossz színész vagyok, nem tudom a hidegvérem megőrizni, ha érzelmileg túlfűtött állapotba kerülök. Irigylem, aki tudja tartani magát. Örökösen vibrálok, ha nem akarok, akkor is, ezzel pedig szépen"lebuktatom"magam.

Mindig azt gondoltam, hogy ami túl egyértelmű az már nem is érdekes. Kell egy kis huzavona, de hát én sem fiatalodom.

Vagy tízzel fiatalabb ez a srác, igaz, hogy Ő nézett ki magának, de akkor is úgy érzem nem működne ez. Örök pesszimista.:/


Ami működik szerintem, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Pozitív a pozitív, vidámabb embert. A morózusabb, pedig a szintén olyat. Ellentét barátságban működik, vagy 10 kapcsolatból egyben, de szerintem hasonló rezgésű ember vonzza be a másikat.

Amikor először meglátott, megtorpant és úgy összevonta egy kicsit a szemöldökét. Azt hittem összekever valakivel, annyira megállt. Aztán kiment cigizni (nagyon menőn) és végig engem stírölt. Onnantól kezdve ment ez a"bámulás". Hm, de jó, hogy látom megint a hétvégén.


Ahogy Cipő azaz Bódi László énekelte:"hosszú az út, míg a kezed a kezemhez ér..." Tényleg hosszú, de már ideérhetne, mert halálomon vagyok. Úgy látom Te is. Csak nehogy feladd addig.




Írta: 270ab6ba7a, 2019. október 29. 09:10

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook