Szerelem, szeretet kimutatása (beszélgetés)

Megtaláltam ezt a fórumot, hozzászólnék pár szót.

Szóval, szerintem ha két ember nem passzol össze ilyen szempontból, mert az egyik igényli, a másik kevésbé, még nem jelenti azt, hogy kuka a kapcsolat... Az én párom is szeret sokszor "távolságot tartani", de ha szépen megkérem, akkor ugyanúgy kimutatja, hogy szeret, vagy csomószor magától is szeret bújni. Ugyanakkor én is elfogadom, ha most épp morci, vagy máson jár az agya, akkor nem bújik, ennyi. Ebből nem kell szerintem nagy ügyet csinálni, nem kell szakítani, csak picit alkalmazkodni a másikhoz...

Az az odafigyelés, hogy most más dolgod van? Nem akarlak kioktatni, csak ezek a te szavaid. Ha más dolgod van, az egyenlő azzal, hogy nem akarsz odafigyelni, ezért nincs szó odafigyelésről, nem? Szóval mi mással mutatható ki az odafigyelés? Biztos nem azzal, hogy azt mondod a másiknak, hogy hagyjon békén.

Amúgy meg mindegy, mert most úgy néz majd ki, hogy rád szálltak, stb. Ezért nem is folytatom ezt a vitát, csak mindössze megjegyeztem, hogy ellentmondásos ez nekem, amit írsz.

Nem látok bele és nem is akarok. Csak annyit mondtam, hogy majd ha neked szükséged lesz rá, lehet, hogy neki is más dolga lesz. Érzelmeket kierőltetni nem lehet, ahogy te sem erőltetheted magadra, hogy olyan legyél, amilyen valójában nem, csak ezért írtam, hogy jobb, ha ebben 2 ember hasonlóbb, mert akkor egyikük sem szenved hiányt.

Vannak párok, akik nagyszerűen olvasgatnak egymás mellett, ki-ki a saját könyvét, órákig nem szólnak egymáshoz és a végén elégedetten megjegyzik, hogy de jó kis közös program volt:) Így is lehet, és ha összeillenek, mert hasonlóak az igényeik, ők egy szép pár. De azt ne akard bemesélni, hogy valaki annyira élvezi, ha a másiknak más dolga van. Bár én már semmin sem lepődöm meg...

A szeretetet nem csak egymáson csüngéssel lehet kimutatni.

Az,hogy az ember mindent megtesz a párjának,odafigyel rá az sokmindent elmond.

De teljesen mindegy mit mondok,itt már elkönyvelték hogy el fog hagyni....

...voltam!

ááá!! ezt majd csak akkor mondja, ha rájön már mást ölelgetnek helyette :(

Ez aztán a szerelem.

Mit is mond a hozzád hasonló, mikor szembesül azzal hogy nem vagyunk egyformák? Várja csak...

Barom!

Nem tudom miből gondoljátok,hogy ezt csak én látom így.Azt hiszitek nem beszélgetünk?

Egy-két mondatból egy házasságba nem láttok bele.

Nálunk természetes hogy minden nap kimutatjuk az egymás iránt érzett szerelmünket, szeretetünket.

El sem tudom képzelni, hogy lehet másképp élni. Vagyis biztosan lehet, csak furcsa...

Nagyon testi kontaktus függő vagyok és ezt ki is mutatom. Nemcsak a férjem iránt, hanem majomszeretettel csüngök a gyerekeimen is, ezért már ők is ilyenek, fertőző:))))

Szerencsére erre mindkettőnknek igénye van, ezért nem ütközöm elutasításba, "hagyja magát", sőt igényli :) Egyébként én jól megvagyok azokkal is, akik feszengenek ilyen szituációban, tisztelem mások "biztonsági zónáját", ha észreveszem, hogy az illetőt zavarba ejti, feszeng, ha csak úgy hozzáérnek, vagy ha azt látja, hogy mások előtte bújnak egymás seggébe, visszafogott vagyok. Figyelni másokra azt is jelenti, hogy ilyesmiket is észrevesz az ember és tiszteletben tartja. Ha pedig 2 ember nem egyformán gondolkodik erről, na ott előbb-utóbb gondok lesznek. 2 távolságtartó ember vagy 2 testi kontaktot igénylő jobban passzol, mint 2 ellentétes.

Máshogy mondom. Ha ő ölelne, neked meg más dolgod van, akkor ő nem boldog.

De biztos tévedek.

De nyugodj meg, nem jelentem ki kategorikusan.

Mi a probléma?

Mások vagyunk!

Én ilyen és nem igénylem a folytonos rajtam lógást!

Ez van!

" Szeretem nagyon is,de ne kelljen egésznap ölelgetni meg csókolgatni,mert van más dolgom is! "

Ójajj...

Az én férjem is ilyen.ÉS bizony 15 év után idegesítő tud lenni egy-egy csók vagy ölelés amikor épp végre kajálsz,csinálnád a dolgod vagy futnál a gyerekhez,mert épp üvölt,mint a sakál.

Én nem ez a fajta vagyok.

Szeretem nagyon is,de ne kelljen egésznap ölelgetni meg csókolgatni,mert van más dolgom is!

Én is hozzászólok a témához, hátha valamennyire segítek nektek.

Nekem sokszor van olyan pillanatom, hogy odabújjak páromhoz, de nem vagyunk ilyenek, hogy bújunk egymáshoz, meg puszik, meg ilyesmik. Mostmár csak az a tipikus "szeretet" van szerintem köztünk, mint szerelem.

Pont ma beszélgettünk erről egy barátnőmmel, hogy az ő pasija nem mutatja ki, hogy mit érez...

Igazából nem tudom, mit is értett pont alatta, az enyém azt szereti, ha én bújok...

Lehet ez is egyfajta szeretet-kimutatás, nem, hogy

igényli a bújást...

Nincs okom panaszra. Szerintem egy nyelvet beszélünk ezen a téren is az emberemmel. Nem a "sok" vagy a "kevés" a lényeg, hanem, hogy azonosak legyenek az igények.

Én megfulladnék, ha folyton a nyakamba lihegne, és ő sem igényli, hogy bolygóként keringjek körülötte. De van ahol erre van igény. Ha mindkét félnek, akkor minden -oké:)

"az ember lányának muszáj szert tenni érzelmi biztonságra"

Erre válaszolnom kell.

Teljesen igazad van.

Tudod mi az Ember egyik legnagyobb gondja?

Az hogy nem tud "érzelmi biztonságra" szert tenni, mert nem hozta magával az erre való képességet - önhibáján kívül.

Na, inne jöhet a "pszichomókus", ahogy viccesen szokták mondani.

Azok a férfiak tudják jobban kimutatni, akikben kevesebb a büszkeség. Én szerencsés vagyok, ilyen szempontból - meg egyébként is - igen jó a párkapcsolatom.

Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az ember lányának muszáj szert tenni érzelmi biztonságra meg önbizalomra, hogy ne "lógjon" folyton a férfi nyakán. Magyarán egy hisztis, követelőző "kislány" nem vonzó senkinek. Szerintem értitek, mire gondolok. Én is voltam valaha ilyen, de ezen túl kell lépni és nem csak a férfitól várni, hogy folyton pátyolgasson meg megerősítsen.

Amúgy is: minél jobban AKAR az ember kapni, annál inkább nem kap. Mikor jól érzi magát, mikor nem szükséglet, akkor minden könnyen jön. Miden így működik az életben, ha belegondolsz.