Szerelem, pénz, marketing (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat. sajnos egy kicsit lemaradtam a nagy ünnepi rendezvények alatt, de próbálok egy összegző választ adni.

Véleményem szerint, mindenkinek igaza van. Sajnos ez a dolog annyira összetett, hogy ez az egy oldal nem lett volna elegendő, hogy mindent leírjak. De azt is figyelembe kell vennetek, hogy akik ilyen oldalakat olvasnak általában érzelmileg fejlettebbek is, mint az átlag.

Igazatok van abban, hogy sok éhező gyerek van a fejlődő világban, de én is tudnék linkeket küldeni olyan gazdagokról, akik azért hisztiznek a plázákban, hogy nekik az egymilliós ruha kell. A világ színes és változatos. Vannak nagyon szegények és nagyon gazdagok. De azért azt megjegyezném továbbra is, hogy nem biztos, hogy az a legboldogabb aki a leggazdagabb. Bár az is igaz, hogy aki éhezik az is szenved. Én ezt a cikket nem a szegénységre, meg a gazdagságra akartam kiélezni. Mondanék egy példát. Nemrég olvastam, hogy régebben Nepál a világ legboldogabb országa volt. Mért, mert hetente csak kétszer néztek tv-t, természetes gyógymódokat használtak, és mindenki naponta kapott enni. Ez azonban megváltozott, amikor minden nap ment a tv és a „nyugati” reklámok elkezdték oltani az embereket. Most ott belviszályok vannak, mert többre vágynak. „Igen igazatok van, az nem megoldás, amiről nem tudunk az nem fáj”. Szóval csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy szerintetek hol a határ.

Igazatok van nem bűn a pénz és a karrier. Én is ezt az utat járom be. Én is felköltöztem pestre, hogy jó suliba járjak. Én is itt kezdtem el dolgozni. Én is csináltam munka mellett egy másoddiplomát, és én is keresem az utat, hogy előrébb jussak. Én is sokáig úgy gondoltam, hogy ha lesz házam, akkor jobb lesz az életem, ha lesz kocsim még jobb lesz, ha menő ruhákban járok már találhatok olyan társat aki megfelel az „elvárásaimnak”, és voltak is olyanok,de valami mindig hiányzott. Teljesen addig míg nem maradtam egyedül és nem kezdtem el figyelni a környezetem és leginkább önmagam. Igen én könnyen beszélek már az érzelmi részről, hisz van állásom, lakásom, kocsim, azaz egy biztos alapom. Remélem nektek is minél hamarabb összejön, és nem sátáni dolog a karrier. Mindenkinek joga van hozzá, akár nő akár férfi. Ez a cikk nem is erről szól…

Szóval fontos a karrier, fontos a pénz, de a legfontosabb, hogy ezt legyen kivel megosztani!

Ne azért vegyünk karácsonyra drága ajándékot, meg vigyük el világkörüli útra, mert egész évben nem volt hozzá egy kedves szavunk, vagy attól rettegünk, hogy nem leszünk neki elég jó, ha nem kapja meg a legmárkásabb dolgokat.

Köszönöm a hozzászólásokat, látom azért sokan megtaláltátok benne az általatok vélt gyenge pontokat. De egy jó tanács a tapasztalatom alapján, ami ellen lázadtok, attól rettegtek vagy arra vágytok a leginkább, és a pénz csak egy tárgy a vágyaitok elérésében és fontos, hogy ne arra vágyjatok, amit el akar veletek hitetni a marketing, hogy az a legfontosabb.Az csak egy iránymutatás, dönteni nektek kell.

jobbb esetben hasonló a hasonlót vonzza...ha túlvagyunk a kezdeti bukdácsoláson, amik persze szintén nagyon fontosak.

:)

Én pont erről beszéltem, nem hiszem, hogy egy jó karrier és életvezetés csúcsa a diploma és felsővezetői állás, ennél sokkal árnyaltabb a dolog, és hatalmas sikereket lehet elérni más jellegű munkákkal is.

Örülök, hogy Kira kiegészítette a mondandóm, mert valóban az ambíció nem feltétlen a több pénzt jelenti, hanem elvet, életvezetést, és gondolkodást.

gratulálok a férjedhez:)

mondjuk azt tudom, szerencse is kell ahhoz hogy két ilyen ember egymásra találjon :)

A helyeslésem mellé még annyit hozzátennék, hogy aki kényelmesen beletörődik az "ez jutottba", az általában érdektelenséget mutat a világ iránt. Ottthon besüpped a TV elé, és nézi válogatatlanul amit elé tárnak abban az időben, amikor lezuttyant. Na, nekem ez baromira nem szimpatikus hozzáállás.

A férjem szakmunkást végzett, és később munka mellett estin csinált érettségit. Elvégzett egy OKJ-s képzést. Tudta, hogy nem fog az új szakmára váltani, mert az eredtivel jól keres. Viszont a másik vonallal azóta is foglalkozik. Abban is szeretne babérokat gyűjteni magának még akkor is, ha csak hobbiként foglalkozik vele. Be van zsongva minden hónapban, hogy mikor jelenik meg az új IPM. Lehet, hogy nem fogja a világot megváltani a tudásával, sőt diplomát sem kap érte, de igénye van az új ismeretekre. Ill. ami még nem lehanyagolható új elemekkel bővül a folyamatosan a gondolat világa, ami ahhoz, hogy ne legyen unalmas a társasága, elengedhetetlen.

Ja, és a cikkíróval ellentétben én pont azt látom, hogy tönkreteszi a kapcsolatokat, családokat a pénztelenség...

Amúgy jó cikk, végre egy értelmes vita! még ha egyet nem is tudok érteni vele. Valóban nem lehet a pénz a legfontosabb, de szegényen meg nem lehet boldognak lenni. Ez tény.

Tökéletesen egyetértek veled! Sajnos a mai világban sokszor lesajnálják azt, aki vállalja, hogy neki fontos a karrier, pláne ha még nő is az illető, el is áshatja magát :P

Én is csak olyan férfit tudok magamnak elképzelni, akinek vannak ambíciói, aki nem elégszik meg soha azzal amilye van (nem csak anyagi dolgokra gondolok, pl. tudásra)hanem mindig többet és jobbat akar magából kihozni. Én is eszerint élek, el sem tudom képzelni, hogy a párom egy "minden mindegy" ember legyen, akinek jó a középszerű állás, a középszerű élet.

sok helyen elég sarkos a cikk...nem túl jó, ha egyes igények sátániként vannak feltüntetve, amivel az egyszeri pórnép azonosulni tud (bár maga sem így csinálja) a szerelem kéroldalú dolog, épeszű ember nem fog Quasimodoval összeállni, mert megfogta szép és jó lelke, ezt hagyjuk meg a tündérmeséknek, pénzre mindenki vágyik-az igények persze itt eltérőek lehetnek, nekem párválasztásnál nem az volt a fontos, hogy az illetőnek pénze legyen, inkább az, hogy legyen kitartása ne elégedjen meg egy nettó. 80.000-es fizetéssel, nekem enélkül nem is férfi a férfi.

A karrier szintén nem egy sátáni dolog, egyszerűen csak attól függ, hogy hogyan értelmezzük..karrier alatt nem feltétlen top menedzserre kell gondolni, lehet mindenki nagyon is céltudatos, és igyekvő, elismert kétkezi munkával is, a lényeg, hogy sikerélményt elégedettséget hozzon számára.

Dióhéjban ennyi.

Pedig van ilyen!!!

Az én 2 lányom ezt csinálta. Na nem bőgtek, de hangot adtak annak, hogy szeretnének tesót.

A legidősebb 3éves korától nyaggatott minket, hogy mikor lesz már kistesója. 6 évesen "kapta" meg. A kisebbik lányom 2évesen kezdte mondogatni, hogy örülne ha neki is lenne kistestvére. És lett is!

Na nem a gyerekek kívánságának köszönhetően, hanem amúgy is gy terveztük!

Amióta 3-an vannak, azóta vagyunk igazán boldogok!

En odairtam,hogy tisztelet a kivételnek.:)

Igen olyan is van,amiket te leirtàl, de sajnos,ha valaki elvàlik nem tudhatja elõre a sorsàt.Ha viszont az anyàk gyed-en vannak,azért nem felejtik el olyan hamar a munkàjukat sem.:)

Magyarországon nem ilyen súlyos a helyzet, bár én láttam olyan felvételeket magyar putri vidékről, hogy a nyugat-magyarországi állam leesett. Persze ez szélsőséges eset, de létezik.

"Míg a fejlődő országokban van öt testvér, ők hordják egymás ruháját és sokkal boldogabbak"

Az ilyen baromságoktól áll a hátamon a szőr. Talán nem a celeb műsorokat kellene bámulni, hanem ismeretterjesztő filmet nézni, és 1. nem írnának ilyen baromságokat, hogy milyen boldogok a tömegesen éhező gyerekek 2. nem irigykednének annyit a tehetősekre.

Attól is a hideg ráz, hogy fúúúúj, ő márkás cuccban járatja a gyereket. Ja, ocsmány szokás, csak végig kellene gondolni, hogy ha nem lenne, aki újonnan megveszi, aztán alig használtan kidobja, akkor hogy lehetne a turkálóban fillérekért megvenni.

Elolvastam többször és alapvetően nem értek egyet Veled. A Pénz, a SZerelem és a Karrier( igazán nem derült ki mit nevezel marketingnek )) nem zárják ki egymást. Sőt szükség van mind háromra. Ebből a kartrier, az, amit egy-egy kor eghatároz, a többi állandó fogalom. Három gyereket neveltem, közben estin végeztem a felsőfokú képzésemet ( a férjem nappali egyetemre járt ) vezető beosztásban, sokat,dolgoztam felelős munkát végeztem.Se a gyerekeim, se a házssságom nem sínylette meg, hogy karriert is építettem. Összefogtunk öten és a közös feledetokat együtt végeztük, örömmel, szeretettel, egymást segítve.

Ma is számíthatunk egymásra.

Nekünk BIZTOS munkánk volt ! Ha valaki dolgozott, az megélt belőle. Nem egyformán, de megélt. NO EZ NINCS meg ma.Az összes többi mellékes.

A mi korosztályunkban szerintem megvan az, hogy azt hitették el velünk, ha tanulunk és diplomát szerzünk, hamarabb jutunk előre, és jobban fogunk élni. Jelentem: ez általánosságban nem jött be. Állatira sok a diplomás munkanélküli, aki így tényleg eltékozolt sok-sok évet, ahelyett, hogy mondjuk 1 év alatt kitanult volna egy szakmát.

Pedig a szakmunkának is kellene hogy legyen becsülete.

Részben egyetértek veled, bár magam is agyontanult többdiplomás vagyok, és boldogan elmennék szakmunkásnak is ennek ellenére, ha lenne olyan, ahova felvennének. De péknek vagy hegesztőnek hiába jelentkeznék, ahhoz nem értek :D Egyébként évekig dolgoztam bolti eladóként, még a diploma után is.

Node visszatérve a gyerekvállaláshoz:mindegy, hogy mit dolgozol, kapj érte tisztességes fizetést. Ha nő létedre otthon maradsz babázni, akkor a férjed fizetése és a neked kiutalt GYED/GYES pl. nem biztos, hogy elég az alapvető létfenntartáshoz és minimális kényelemhez, ha előtte nem volt munkád/nem voltál bejelentve, csak 4 órában stb. Fél évig kapsz mondjuk 25 ezret havonta GYES-t, a férjed keres nettó 80at és albérletben laktok.. nem biztos, hogy nem lesz szűkös a keret... és itt most tökmindegy, diplomásról, vagy betanított munkásról beszélünk,mert lassan ott tartunk,hogy mindegyiknél esélyes ez is,az is :/

A szerelem nem minden. Ahogyan a pénz sem minden. Magában ezek a dolgok üresek. Én nem szerelemből házasodtam, nem is a pénzért, és boldog vagyok. Szeretem a férjem, a gyerekeim. És nem utolsó sorban szeretem Istent. A mi családunkat ő tartja egyben. Vagy ha nem hisztek Istenben, úgy tudnám mondani másképp, hogy közös a cél.

Én sem szívesen nevelnék 10 gyereket. Régen az volt az általános. És örülök hogy tudjuk fizetni a számlákat, úgy is 20 fok van a lakásban, és minden este meleg vízben fürdünk... Tíz gyerekkel ez aligha menne... Ne értsetek félre, szeretem a gyerekeket, meg minden, de én is szeretem a kényelmet. Két gyerekkel. Így nincs jogom elítélni azt, aki szereti a kényelmet, csak gyerek nélkül. Ilyen alapon én szüljek tízet. Ő meg legalább kettőt, és érezzük magunkat mind rosszul? Szóval itt a gondolkodás beteg. Mindenkié. Az enyém is. Hiába van két gyerekem, nem vagyok különb. Ugyan úgy önző vagyok. Ezzel csak azt akartam mondani, Hogy amellett, hogy a társadalom, a média, beteg, beteg az egyén is.

Szia :) igen igazad van, sok fiatal így él, és az is igaz, hogy sokan a karriert helyezik előtérbe a gyerekvállalás helyett. Valószínű, hogy befolyásolja az is, hogy ők milyen családi háttérrel rendelkeznek, honnan jönnek, és miért olyan nagy bennük a bizonyítási vágy akár anyagi, akár szakmai szempontból.

Szülőnek lenni, egészséges és intelligens gyermeket felnevelni - szerintem nagyon is szép karrier és az egyik legnagyobb kihívás, én inkább ezt választanám :)

Juj de szörnyű látni ezeket a képeket :(

Még ha Mo-on azért nem is ennyire súlyos a helyzet, bizony nem a marketingen múlik sokszor, ha nem merünk gyereket vállalni...nálam és a páromnál sem azon múlik alapvetően, de ha elveszted a munkádat és hónapokig tengődsz, ezerszer meggondolod, mikor mersz bevállalni egy babát. Én 30 leszek hamarosan, de emiatt még mindig várunk 1,5-2 évet :(