Számítson vagy ne számítson? Eddigis tudtam ezt, de most felteszem. (beszélgetős fórum)

Köszi:).

Sztem még egyszer nem fogom ugyanazt leírni...csak látom azokat a jeleket, mint, amikor a sérült fiatalokkal dolgoztam.

20 éves...

Jó, ez nekem így nem jön le, ahogy Ti látjátok.

Most akkor tudod, hogy mit szeretnél? Egyik hsz-edben el akarod ahgyni, a másikban megmenteni, mert csak ő ért meg...Ketten vagytok a csoda, de mégis besokaltál, mert nem úgy foglalkozik veled, ahogy szeretnéd. Neki meg depressziója van, mert mindjárt vége 2012-nek. Atyaég.

Hány éves vagy?

Ja, és a memória-baj. Most veszem csak észre, mert most visszaolvastam. Szóval magamtól le nem esett volna, hogy kb naponta vitázunk valamin.... Minden veszekvés úgy tűnik, mintha az lenne már jóideje az első. Erre most olvasok, és kiderül hogy mégse. Ezzel is tele van már a töke.

Monduk most olyan szinten vagyok, hogy elegem van és el akarom hagyni őt... Mert már szánalmasnak gondolom... Hónapok óta csak fúj rám... Meg se érdemli, hogy valaki törődjön vele... Ja, és közben ő kedvére kihasználhatja, hogy kb az eltelt 2 hónapban nem emlékszek mi történt. És szenveleg, hogy neki milyen szar ajjaj jaj, és nekem áll, hogy gondolkozzak el azon hogy nekem semmi bajom az életben, mégis hisztizek, neki meg mekkora problémái vannak.... Hát képzelje nekem is van elég bajom. Mondjuk itt kicsit csalódtam benne, mert mindent de mindent elmondtam neki, szóval nagyonis tudhatná mik az én problémáim.

Ezek komoly dolgok, mindketten ilyenek vagyunk... :/ De na haragudj, lehet hogy nem vettem észre amire válaszolnom kéne.

De am úgy meg mi úgy is ismerkedtünk össze, hogy ez a srác könnyekig hatódott attól hogy küldtem neki "Hiányzol" sms-t, és hogy valaki azt írja imádja. :D Szóval mindketten ilyenek vagyunk... De nekem EZZEL az érzékenységgel nincs bajom... lehet nektek igen.... Szerintem Mi ketten egy csoda vagyunk. Ő pedig nem viccel, ha ilyenekről beszél, hogy elválás fájdalma stb.

Ahogy olvaslak, azt érzem, én már az életben nem fogom tudni eldönteni, hogy komolyan bezsélsz-e vagy sem. Egy darabig hihető a történet, és akkor a végén jön egy ilyen: a borotválkozás felér egy gyilkossággal.

Ha egyszer válaszolnál a hsz-omra, megtisztelnél, és őszintén: ezek ugye poénok? Mert én el nem hiszem, hogy egy 20 év körüli lány, akármilyen hiperérzékeny, komolyan aggódik egy ilyen lüke miatt. NEki is elkelne a pszichiáter... hát finoman szólva igen. De te nem vagy az, és ha mégis tévedek, és komolyan gondolja ő is te is, amiket írkáltok egymásnak, abból nem sok jó sülhet ki a végén.

Neki is elkellene pszichológus... Csak én vagyok neki. Olyan fura... Néha olyan szinten taszítjuk egymást, hogy az förtelmes. És mégis az ellenségeskedések ellenére - komolyan - csak mi vagyunk egymásnak, mert legalább meghallgatjuk egymást és mindetten a legtöbbet tudjuk egymásról, és kitaláljuk már a másik reakciót is előre. Néha úgy veszekedünk, mint a házaspárok. Ma is veszekedtünk. Apróságból indult ki, belőle egyszer csak kijöttek az indulatok és gyötrödései. Mert ma épp 5 embert ölt meg gondolatban... És csak azt akarja mindenki hagyja békén, de én ráakaszkodok a lelkizős kérdéseimmel... Azt mondta, ő mondta: sz*rnak tartom én. Sz*rnak tartja saját magát is. És hogy minden sz*r.

Ma beszéltem Róla haverommal, aki meg csak fújt rá, hogy "ez a srác szánalmas, ez a srác uninteligens, így meg úgy"... Nem tudtam meggyőzni, hogy nem primitív bunkó - csak épp szenved... Szóval úgy döntöttem nem mesélek a haveromnak többet Róla. Nem tetszik, hogy még ő is bántja. :( Olyan érzés, mintha csak én tudnám megérteni őt... Túlérzékeny, mint én... És én vagyok az egyetlen aki nem röhögi ki, ha arról beszél milyen szomorú, mert a borotválkozás felér egy gyilkossággal, és a 2012-es év is meg fog halni.

Ma is sírtam. Azért sírtam, mert neki rossz. És nem akarom.

Figyelj! Rossz gyerekkorod volt, említetted, hogy még most is bántalmaznak(??). Ezért ragaszkodsz foggal-körömmel ahhoz, aki megértő, aki figyel rád. Viszont ez sem neked, sem másik félnek nem jó. Nagyon komolyan: keress föl egy pszichológust, ne szégyeld magad, nem vagy hibás, de kérj segítséget, mert így rámegy az egész életed.

Azért ilyen a pasi is, mert látja, hogy szép szóval, kedveskedéssel nem tud segíteni...

Ne akaszkodj rá ilyen nagyon senkire se, inkább fordulj szakemberhez, mert nagyon komoly bajban vagy!

És amikor nekiszegeztem, hogy milenne ha nem játszaná az érzéketlent? - akkor ő visszakérdezett, mi lenne ha felfognám hogy nem játszik? Amire megmondtam neki, hogy oké, de akkor ne mutogass fényképeket, ne beszélj rólam másoknak, ne meséld el hogy mi borított ki aznap!

Ezután, plusz a blog-megmutatása után aggódtam, hogy esetleg most magam alatt vágtam a fát... De nem, nem történt semmi, ugyanúgy jófejeskedik, és ugyanúgy elmond, és megmutat nekem mindent.

most kezdelek érteni.

neked egy bajod van. hogy rossz gyerekkorod volt, és ez rányomta a bélyegét az életedre. azért ragaszkodsz a fiúhoz, mert ő legalább törődik veled, nem rúg beléd, és neked ez fontos.és ez így is marad, amíg világ a világ.neked nem kell szex, nem kell semmi, csakhogy törődjenek veled, hogy valakinek te is fontos légy, nem úgymint a szüleidnek.

most már értelek. nem könnyű eset, és nem könnyű ilyen helyzetből talpraállni.

ezért vársz minden pillanatban öniigazolást itt.

Nem tudom. Lehet. Vagyis abban biztos vagyok, hogy a sok idegbeteg családtagom miatt lettem ilyenné. Nem akarok arra gondolni, hogy esetleg én is olyan ronda gonosz önző banya vagyok mint anyám... Na, nem hogy én olyan legyek azt nem viselném el.

De én akartam változni. Mondjuk azt is csak ez a fiú miatt, hálából, hogy vele ha már ennyit fáradozik ne csesszek ki.

Mostmár nem is akarok változni, csak annyit szeretnék tudni, hogy ha alkalom adódik rá átölelhetem e, hogy ő ölelne e...

A gond itt, hogy olyan sok ebbe a történetben a szál, hogy még mindig nem értek mindent, hogy mi miért van, és hogyan. Néha bízok, máskor nem. Mivel pár héttel ezelőtt megláttam egy tavalyi blogot Tőle, amiben arról ír hogy nem akar tönkretenni semmilyen kapcsolatot, csak nagyon fáj (ilyenkor mondogatta, hogy nem szeret és leértékelődtem számára), ez az alap amiből rájöttem, hogy a tavalyi "érzéketlensége" csak színjáték volt.

Szóval tegnap bemásoltam neki egy kis szövegrészletet, ebből a blogból. Rájött, hogy olvastam és kiderült ez az egész... Először kiakadt, de utána megnyugodott. Én elkezdtem neki mesélni. De nem tudtunk erről bővebben beszélgetni, mert mással volt elfoglalva... Én szeretnék mindent megbeszélni vele.

mostmár értem. az első fiú belemegy a játékaidba, ő partner a hisztikre, és te hogy úgy mondjam kapsz az alkalmon. a másik fiúval nem lehet veszekedni, hisztizni, és szerintem ezért , mivel nem veszi a lapot, maradsz olyannak amilyen vagy..és most jön a meglátás, neked kell egy partner akinek tudsz hisztizni, és ezért ragaszkodsz az egyes számú jelölthöz.

azt írtad sokat vertek gyereknek. nem lehet hogy rányomja a bélyegét az életedre a gyerekkori agresszivitás?

Sokmindenben kell javulnom, és ez mi közös "döntésünk" volt, hogy megjavítunk engem. Vagyis a lelkemet, és hogy ne viselkedjek úgy mint egy bolond, legyek nyugodtabb. Mindig mondta, hogy mi a helyes, most senki nem mondja.

Azt hiszem, jelenleg úgy áll hozzám, hogy semmilyen módon nem akar partner lenni a random kiakadásaimban. Azt is mondta, hogy nem akarja elhitetni velem, hogy minden rendben, amikor egyáltalán nincs. Mert úgy vette észre, hogy ha épp "rosszul viselkedem" és olyankor ő gyöngéd, nyugtatgat, stb - akkor elhiszem hogy ez így jó, és ezért nem változok. De ha magamra hagy ilyen helyzetben, akkor meg azért nem változok, mert elhagyom magam. És ő ezzel már nem tudott mit kezdeni. De nem tudom, hogy helyesen gondolja e ezeket...

A másikkal minden oké, ő egyáltalán nem partner a feszültségben, pedig volt már hogy feszült voltam és nekiugrottam, de ő meg ott ült nyugodtan és ennyi. Mintha ezzel az emberrel képtelenség lenne veszekedni! Egyébként nagyon bír engem, szerinte olyan vagyok mint egy gyerek, de ezt úgy mondja, hogy aranyos, kis bolond, közvetlen, játékos. Elfogad úgy ahogy vagyok. Egyelőre.

Meg van egy harmadik fiú is, akinél anno. sokat aludtam ott, de most munkája lett és barátnője... nem ér rá velem foglalkozni, néha msn-en beszélünk, de mindent meg lehet vele beszélni amit csak akarok.

de miben kéne javulnod?miért érzed hogy rossz vagy? és kinek? lehet, neki rossz vagy, de lehet hogy másnak nem

és mi van a másik fickóval?