Számítson vagy ne számítson? Eddigis tudtam ezt, de most felteszem. (beszélgetős fórum)
Még a saját elhatározásaimat se tudom észben tartani....
2 napja döntöttem el, hogy szüneteltetem Vele a kapcsolatot, de már nem is emlékszek miért hoztam meg ezt a döntést. (és már másnap meg is szegtem)
Jó, azért tény, hogy van, aki még diplomával is évekig nem talál munkát a mai időkben, pedig trágyahordástól kezdve a mosogatáson át bármit elvállalna. EZt csak az nem hiszi el, aki nem volt ilyen helyzetben úgy, hogy nem volt ismerős, aki benoymja valahová. Az álláspályázatokkal nagyon kicsi az esély az elhelyezkedésre.
Itt az a nagyobb gáz, hogy ez a leányzó úg ytűnik, meg SEM PRÓBÁL a saját lábára állni. BÁntás nélkül mondom, szerintem ilyne pszichés kondícióban nem is lenne rá képes. Egyszerűen nem tudom, milyen munkát lehetne rábízni valakire, akinek az egész napja álmodozással és értelmetlen, önmagába tekeredő filozofálgatással telik:(
Így így!
Két hét a híd alatt, esetleg egy tél egy lyukban, aztán teszi össze a két kezét! :/
És Ő a jövő egyik darabja! :/
:DDD
Otthon se takarít, majd pont máshol fog! :DDDD
De igen,a lényeg mindig ugyanaz. Ha nekem a férjem minden mondatáról kéne nyitnom egy fórumot, mert egyedül nem tudom értelmezni, és ezzel közvetve már annyit elárultam volna róla és a kapcsolatunkról, mint amennyit te erről a netes paisról, hidd el, már te is végtelenül unnád, ha nyitnék egy újabbat. Tudom, akit zavar, ne olvassa. Bevallom, már rég nem is teszem. Csak átfutok a fórumoaidon, látom, hogy folyton idézel tőle valami egetverő ostobaságot, és úgy látszik, szerinted ezeken az elmés mondásain kéne itt vagy 100 nőnek még filozofálnia. Csináld egyedül, ha téged ez leköt, de azokra a baromságokra, amiket ő kitalál, itt ormális ember nem fog reagálni, csak újra és újra téged kérnek, hogy térj már észhez.
Rég nem a netes kapcsolatn van a lényeg, ha egymás mellett élnétek, ez a kapcsolat akkor is pont annyira beteg lenne.
Inkább válaszolhatnátok arra amiket leírok...
Pl most jöttem rá, hogy mit is jelent tavaszig nélkülözni valakit. Tulajdonképpen egy egész évszak kihagyás. KIb*szot elhamarkodott döntés volt. És nem tudom milyen lesz. De már tegnap megszegtem amit mondtam. És ő mondta, hogy "olvass vissza"
Erről is akartam indítani egy fórumot, hogy ki mennyi időt bír ki valakije nélkül. xD
hahaaaa, vannak élő kapcsolataim!
Meg még hobbim is. Meg a nagyim, akiért múltkor sírtam, mert ő is megríkatott.
Megint az van, hogy kitaláltál valamit Rólam, "ha nem látom, nincs" alapon.
Ha nem írtam volna le, hogy Őt a neten ismertem meg, akkor semmi bajotok nem lenne.
És nem is ugyanarról indítok újra meg újra fórumot.
Te nem vagy a szerettem, mert nem te hivogattál telefon, nem neked nézem végig nap-mint nap a lelki vívódásaid, nem veled beszélek napi szinten, nem ismerjük egymás múltját sem, és nem te öleltél a hajamat simogatva a hálószobámban, és mikor pánikrohamom volt nem te mondtad hogy az a legfontosabb, hogy megnyugodjak.
Jah, te csak egy nicknév vagy. (márbocs, ha durva a megfogalmazás, de tényleg)
Arra a (tudom, szemét) döntésre jutottam, hogy kicsit megzsarolom khmm... a kis barátunkat. (ezt a szót is utálom mert olyan durván hangzik, mintha bűnöző lennék) Választhat: vagy felmegyek hozzá vidékre, hogy együtt töltsünk egy kis időt, és megmutassam hogy jól is tudjuk érezni magunkat.... vaaaagy.... szólok az apjáéknak, hogy a fiuk totál kivan és öngyilkos akar lenni.
Belepusztulok a tudatba, (már depressziós zenéket hallgatva bőgöm el magam) hogy mikor öli meg magát, és nem akarok tétlenül itt ülni.
Jólvan. Egyébként gondoltam arra, hogy írok a bátyjának vagy apukájának. És minél előbb tudom, meglátogatom. De utána elbizonytalanodtam, hogy írjak e családtagjainak, ezzel belekontárkodva az életükbe... :/ Szóval nem tudom.
Tulajdonképpen még az anyukája telefonszáma is megvan.
Ha csak ijesztget a célját elérte... Kiborultam.