Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Suttogó - Ti hogy bírtátok ki? fórum

Suttogó - Ti hogy bírtátok ki? (beszélgetős fórum)


1 2
2009. aug. 8. 22:28

Sziasztok!

Két lányom van. Sára 18hós, Maja 2hós. A két gyerek mint Ég és Föld!!! Majával semmi "módszert" nem kell alkalmaznunk. Születésétől fogva eszik-alszik. Kérdeztem is a doktornőnket, hogy ez normális???? Nem hittem volna, hogy lehet valakinek ennyire nyugodt gyereke.

Sárával órákig sétálgattunk. Hol az apja, hol én. Hasfájós volt. Szinte állandóan fájt a pocija. Sokszor még éjszaka is a bébihordóban aludt.

Olvastuk a suttogót -férjem is és én is- még szülés előtt. Akkor elhatároztuk, hogy mindent aszerint fogunk csinálni. Megszületett a lányunk... használtuk amit olvastunk, azaz egy részét. Kialakult a napirend. Ezenkívül volt ami bevált, volt, ami nem. A "bugyolálás" szerintem nagyon jó ötlet. Sokszor így aludt el Sára. Imádtam a könyvet (bár volt, amivel nem értettem egyet, azt nem is használtuk).

Én javaslom mindenkinek, hogy olvassa el és mazsolázza ki, mit használ és mit nem!!!!

2009. aug. 8. 21:04

Sziasztok!


Az én Mukim még odabenn rugdos épp, 26 hetes múlt.


Nagyon jónak tartom a könyvet, szinte le sem bírom tenni, próbálom majd én is eszerint gondozni, nevelni. Apukájának is felolvasom a legfontosabb részeket:D


Remélem be tudjuk majd tartani a 4É-t!!:)

48. orsi23
2009. máj. 21. 14:43

Sziasztok!

Az én kislányom 2 hónapos volt,amikor megvetttem a könyvet.Szerencsés vagyok,mert olyan jó babám van,amit kérni se lehetne.Azóta átalussza az éjszakát.Most 10 hónapos.Mivel nálunk a családban nincs nálam fiatalabb,Adri volt az első(!) baba,akit a kezemben tartottam.Semmit nem tudtam a kisbabák gondozásáról,a barátnőm segített sokat.Nekem jól jött a könyv segítsége.Az esti rituálét,a napirendet,az altatást a könyből "tanultam".Persze sírni nem hagytam(ezt a könyv is hangsúlyozza).Nekem nagy segítség volt,bár már legalább fél éve nem volt a kezemben,kezdeti löketnek jó volt.Most már én is inkább az ösztöneimre hallgatok.Tudom hogy mi a jó a babámnak.Ami nekem nem jó,a lányomnak igen az az,hogy ő soha nem tudott kézben elaludni,még a köny olvasása elött sem.Hiába ringattam,énekeltem.Csak fekve tud elaludni vagy a kiságyba,vagy babakocsiban vagy mellettünk.De hosszan pihentetőt csak a szobájában ,csukott ajtónál,félig leengedett redőnnyel.Néha jó lenne ha eltudnám altatni a karomban,nekem lenne rá szükségem.De tudom hogy hosszú távon,később még meg fogom magamnak köszönni hogy így csináltam.Egyébként fél éves kora óta külön szobában alszik.Miatta csináltuk,mert apa nagyon horkol,(én is),este sokáig nézünk tévét,és ő zavartalanul tud pihenni.

Nagyon barátságos,mosolygós baba.Alig hallani sírni.Mindenkivel kedves.Én csak dícsérni és ajánlani tudom a könyvet.

47. Gligi
2009. máj. 21. 04:55

Sziasztok lányok :-)

Végig olvastam a levelezéseteket , mert én ajánlottam ramoonának a suttogó című könyvet :-)

Amit samsam leírt minden szavával egyetértek!!!!!!!!

Én is alkalmaztam ami számomra szimpatikus volt a könyvből! A 4É módszer remekül bevált!!!!!

De tény, hogy én a várandósság alatt olvastam el a könyvet és már a korházban elkezdtem figyelni pl. a sírást.

Az egyik legfontosabb tanácsa a könyvnek ami szerintem tökéletesen igaz, hogy az anyukának meg kell hallani a sírások közötti különbségeket! Ha ezt meghallod akkor érzékeled, hogy mikor éhes, álmos, nyügös, hasfájós, unatkozós vagy mikor vágyik játékra, vagy ölelgetésre :-)

A mi kisfiunk 4,5 hónapos és kiegyensúlyozott, nagyon nyugodt, állandóan vigyorgó, nagyon játékos baba.Rengeteget mondókázunk és játszunk: És ahogy samsam írta egyik levelében "közösen alakítjuk az életünket" és ez az egész családnak nagyon jó :-))))

46. dius81
2009. máj. 19. 18:49

az én fiam is pont ilyen,még csak kiscsoportos, de az oviban bebújik a takaró alá, hogy ne lássa az ovónéni. hogy nem alszik:)

itthon meg már nem is erőltetem.néha elpilled, ha nagyon fáradt, de ez van.

2009. máj. 19. 18:47
Az Én fiam nem aludt délután 10 hónapos kora óta. Amikor altattni akartam délután, üvöltés, hiszti..minden ami belefért. :) Úgy döntöttem, ha nincs ennyi alvásigénye...ne aludjon. Semmi kedvem nem volt a gyereket ezzel kínozni, és hogy Ő meg engem kínozzon az üvöltéssel. Nem aludt később az oviban sem. Ő rajzolt amíg a többiek aludtak. Rá kellett jönnöm, hogy kevés az alvásigénye. Persze ritka az ilyen gyerek, de nálunk így történt.
44. ramoona (válaszként erre: 42. - Bf310ae20b)
2009. máj. 19. 18:37
Szia! Nálunk is így van, sokkal nehezebben alszik el napközben, mnt este... Este én is leteszem, és elaltatja magát :-) Nappal viszont nekem is ringatnom kell kicsit :-)
43. samsam (válaszként erre: 42. - Bf310ae20b)
2009. máj. 19. 10:41
nem tudom, miért van... nálunk azért, mert még nem álmos akkor, amikor leteszem, hanem másra van szüksége. jó ideje - születése óta - figyelem, mikor alszik szivesen, meddig, stb. nem azt mondom, hogy szentírás a suttogó, csak azt mondom, hogy hatalmas segítség. én például az álometetéssel folyton ráfaragtam, szépen evett álmában is, de ugyan úgy felébredt és kérte az adagot éjjel... aztán magától elmaradtak ezek az éjszakázások, semmilyen trükköt nem kellett bevetni.
42. bf310ae20b (válaszként erre: 40. - Samsam)
2009. máj. 19. 10:33
látod ez a ringatás téma sem igaz így teljesen, mert a lányom este minden zokszó nélkül szépen elalszik magától a kiságyban, míg nappal kell neki előtte egy kis ölben ringatás, és csak félálomban tudom letenni. na akkor ez vajon miért van? még nem bírtam rájönni. ha nappal megpróbálom "csak úgy" letenni a kiságyba, ahogy este szoktam, azonnal elkezd sírni, mit sírni, üvölteni, toporzékolni, így a beteszem-kiveszem módszerrel sem jutok semmire, mert olyan szinten felhergeli magát, hogy utána kb 3x annyi idő alatt utdom csak megnyugtatni.
41. McKenzi (válaszként erre: 40. - Samsam)
2009. máj. 18. 21:02
a kisfiam két-három hónapos koráig mondhatni órákig szopizott, de olvastam, hogy ez csak eleinte van így, és így is lett, egyik napról a másikra lerövidült pár percre, meg is voltam lepődve.
40. samsam (válaszként erre: 39. - 73cdbfbb2c)
2009. máj. 18. 20:57

remélem valahogy így alakul nálunk is... eddig úgy fest, hogy Vince remekül elvan, elszórakozik, ha éppen főzök, takarítok, stb...

a baba diktál dolog: ő egy baba, nem tudja mi jó neki, nem irányíthatja a napunkat, a szüleire szorul, hogy megtanulja, pl. azt, hogy este aludni szokás. az alvás is tanult dolog, úgy alszik el, ahogy mi tanítjuk neki, ha ringatásra akkor, később is csak ez fog beválni. Az igényeit ki kell elégíteni, nem szabad sírni hagyni, de azt sem, hogy öt percet se bírjon ki nélkülünk, az etetések órákig tartsanak, az neki sem jó. igen, lehet, hogy erősen fogalmaztam, de ha az egész napirend úgy alakul, ahogy a baba alakítja, akkor ő osztja be az időnket, ezt közösen kell alakítani, úgy hogy egyikünknek se legyen rossz. sosem írnám le, hogy ez egy jó módszer, ha nem látnám Vincén, hogy elégedett, mosolyog, játszik, gügyög. öröm vele minden egyes nap, mert számíthatunk egymásra, bízom benne, és ő is bízik bennem. szeretem, hogy az életünk kiszámítható, és mindketten tudjuk, mikor mi következik.

2009. máj. 18. 20:26
Bár nekem már nagyok a gyerekeim...de most már nagyon okos vagyok a témában. A fiam volt az első. Hát...mit ne mondjak sikerült belőle hisztis kölyköt nevelni azzal, hogy egész nap vele volt foglalkozva és a feneke nyalva. Este csak kilóméterezős ringatással volt hajlandó elaludni....kijártuk körbe a szőnyeget és gazdagítottuk a csontkovácsot.:)Megszületett a lányom, és megfogadtam, mégegyszer nem követem el azt a hibát, hogy minden egyes nyafogásnál a rendelkezésére állok. Ahogy hazavittem, betetett a hálószobámtól leg távolabbi szobába , a saját ágyába. Pesze volt bébiörző, így hallottam ha gond van, vagy éhes. De ahogy evett, visszatettem aludni. Ha nyafogott, hagytam, hagy nyafogjon. Ha neki ez jó.....:)Már 5 hetesen végigaludta az éjszakát, és nem volt szükség ringatásra vagy egyéb módszerekre az altatáshoz. Tudta, ha beteszem a kiságyba, alvásidő következik. :) Sokat tettem őt járókába, hogy amíg a házimunkát csinálom, ellegyen egyedül is. Bevált. Mára 8 éves, nagyon önálló, jókedvű és talpraesett kislány. Amikor a lányomat hazavittem a kórházból, akkor kezdett a fiam lejjebb adni a követeléseiből ( 22 hónap van köztük ), mert látta, hogy időben és fizikálisan nem tudok neki eleget tenni. Most már 10 éves, és kb. 3 hónappal a húga születése után feladott a hisztikből és a követelőzéseiből, viszont Ő most nem annyira talpraesett és nem annyira önálló mint a lányom. Szóval meggyőződésem, hogy már baba korban el kell kezdeni a nevelést.
38. McKenzi (válaszként erre: 37. - Pici04)
2009. máj. 18. 20:24

az író is azt mondja, hogy nem egyformák a babák. Szerintem tényleg vannak mimóza, morcos, talpraesett stb gyerekek.

A fiam félénk, nem minden félénk gyerek egyformán félős és nem mind egyforma, de vannak tulajdonságok amik közösek bennük, például az, hogy idő kell nekik, hogy feloldódjanak.


Sokminden nekem sem tetszett a könyvben, nem is alkalmaztam a tanácsai jó részét, vagy olyanokat írt amit az elolvasás nélkül is úgy csináltam volna, mégis azt mondom, hogy jó volt elolvasni.


Hogy a baba diktál, ez valóban erős, egy kisbaba szerintem sem tud diktálni, viszont nagyobbacska korukban nem árt határt szabni, terelgetni kell őket.

37. Pici04 (válaszként erre: 36. - Samsam)
2009. máj. 18. 20:11

Szia!

Ne haragudj,de ez a "nem a baba diktal" nekem eleg erösnek hangzik.

Egy ujszülött Baba meg nem diktal szerintem.

En beleolvastam a könyvbe ,de szerintem tul altalanositva es kategorizalva van benne sokminden.

Szerintem a születestöl kezdve Baba es Mama alakitjak,formaljak es tanuljak egymast.Es ez igy jo.

Minden Baba mas es nincsenek "skatulyak" szerintem,amibe bele lehetne Öket dugni.

Az,hogy mindent el kell nekik mondani es megmagyarazni az szerintem is termeszetes,en mar a Kisfiam Pocaklako koraban ezt csinaltam:ha zuhanyoztam,mosogepet bekapcsoltam,orvoshoz mentem.Ugy vettem eszre,amikor megszületett,ezek a zajok pl.nem voltak idegenek Neki.:)

Ne vedd tamadasnak a leirtakat,nem annak szantam.

Amugy gratulalok a Kisfiadhoz!

36. samsam
2009. máj. 18. 13:48
sziasztok, elolvastam a hozzászólásokat, nálunk maximálisan hasznos volt a könyv. Nem a baba diktál, születése óta közösen alakítjuk az életünket. Mindenki figyelmébe ajánlanám azt a részt, ahol a tisztelet köréről ír, és arról, hogy mindent el kell magyarázni a babának nyugodtan. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én az első naptól kezdve mindent elmondok neki, ki kicsoda, mi hol van a lakásban, hova megyünk, mivel megyünk, miért kell aludni, stb. Ez az anyuka személyes tere dolog szerintem is túlzás, egy csecsemőnél természetes, hogy kapaszkodik, ez több ezer éves ösztön - kicsit régebbi mint a suttogó könyv - de az is tény, hogy megváltozott a világ, és a babának is rugalmasabbnak kell lenni, hogy könnyebben beilleszkedjen. sosem hagyom sírni, Tracy sem ezt mondja, de amikor sír igyekszem rájönni mi az oka, próbálok higgadt maradni, én is felveszem, rázogatom a fenekét, de közben nyugodt hangon kérdezgetem, mi a gond, hogyan segítsek... stb. lehet, hogy nem érti, de az, hogy nyugodt maradok őt is megnyugtatja, és ketten szépen rájövünk, hogy mi a megoldás a problémára. A kisfiam 3 hónapos képes egyedül elaludni, képes saját magát megnyugtatni, már nem kell a cumi, és nem kell az sem, hogy rajtam lógjon, csak ha nagyon nagy a baj. Elég neki annyi, hogy ott vagyok Vele egy szobában, kiegyensúlyozott, boldog baba - állandóan mosolyog. Nagyon sokat köszönhetek a könyvnek, aki olvasta az tudja, mit jelent, hogy a baba "talpraesett", hát Vince az a tipus. Megkönnyítette a dolgomat, hogy segítséget kaptam, hogyan is kell őt kezelni. Szerintem a könyv segít felismerni a babák igényeit, segít a kommunikációban, és megkönnyíti az első hónapokat. Napirendet nem írtam, 4É mégis tökéletesen működik.
35. v.kler (válaszként erre: 34. - Ramoona)
2009. máj. 18. 07:52

Szia!!


Semmi baj, tudom, hogy mit érezhetsz!!

Hát ez nekem sem szimpatikus..Az én kicsim is szokott kapaszkodni szopi közben..eszembe se jutnaa, hogy ekko levegyem a ciciről...Még hogy személyes tér! 9hónapig a szivem alatt hordtam, egyek voltunk, és még most is így érzem...

34. ramoona (válaszként erre: 27. - V.kler)
2009. máj. 16. 14:00

Szia! Ne haragudj, hogy csak most, de megmondom őszintén, kikészt mind lelkileg, mind fizikailag ez a "leszoktatás".

Szóval hogy mit ír az evséről, pontosan nem tudom, még gondolkodom rajta, hogy egyáltalán elolvassam-e azt a fejezetet, mert eddig csak beleolvastam. Szal a lényeg, amin én kiakadtam, és nem is olvastam tovább: a Pici, mikor szopizik, nem hadonászhat, mert a szopásnak van illemtana. Tehát ha esetleg a csöppség megfogja a pólódat (mint ahogy az én kisfiam szokott enni pl), akkor el kell Tőle venned a cicit, és azt mondani Neki: Ezt nem szabad! Ez anya személyes tere! Vagy a másik: nemtom, nálatok szokott-e ilyen lenni, nálunk igen: a Pici nem fordulhat el nézelődni a ciciddel a szájában, akkor is ki kell venni a cicid...

Hát ennyi ami most eszembe jut, nem tudom, Neked szimpatius-e, nekem nem.

De félreértés ne essék: csak nekem nem szimpi, attól lehet,hogy tényleg jó! Egy biztos: az altatásban nagyon sokat segített nekem a könyv, nagyon jól haladunk (lekopogom) :-)

33. bf310ae20b (válaszként erre: 20. - Katinkaboszi)
2009. máj. 15. 20:32
ugye nem gondolod, hogy akkor akarjuk elaltatni a gyerkőcöt, amikor szemmel láthatóan jól elvan? nyilván akkor akarom elaltatni, amikor már hótt nyűg, sír, szenved, dörzsöli a szemét, szemmel láthatóan álmos, csak éppen olyan babus, aki képtelen csak úgy elaludni, így kell neki egy kis babusgatás, segítség az elalváshoz. Az én gyermekem 2 órát bír fenn lenni nyűgösködés nélkül, magyarul minimum 3-szor alszik napközben, nem a délutáni alvás erőltetéséről beszéltünk szerintem itt.
32. ramoona (válaszként erre: 27. - V.kler)
2009. máj. 15. 17:14
Sajnos most el kell mennem, de válaszolok az est folyamán még... ne haragj!!!
31. v.kler (válaszként erre: 30. - Szofi28)
2009. máj. 15. 16:48

Biztos fél év múlva én is így leszek ezzel! :-) Persze több az öröm, mint az ilyen nehézség! :-) Tudom, sokan vannak olyanok, akik szeretnék átélni ezeket a nehézségeket is, de még sem lehet, így inkább nem panaszkodom annyit...És igazad van, félre minden könyvvel, az anyai szív sokkal többet mond! :-)

Köszönöm a biztatást!

30. szofi28 (válaszként erre: 26. - V.kler)
2009. máj. 15. 16:30
tudom, mit érzel, én is átéltem ugyanezt, volt, hogy éjszakánként csak 2 órát aludtam, de most már az is olyan távolinak tűnik, pedig csak alig több, mint fél éve volt... akkor én sem hittem, hogy vége lesz egyszer... amúgy most is vannak nehéz éjszakák és nehéz nappalok, de a sok öröm feledteti ezeket!:)
29. szofi28 (válaszként erre: 25. - Ramoona)
2009. máj. 15. 16:28
nekünk használt, bár néha előbb fogyott el az én türelmem... volt, hogy számoltam, de kb 30-nál abbahagytam... bár így utólag már rájöttem, nincs szükség semmiféle kézikönyvre, legjobb, ha az ösztöneire hallgat az ember, egy ilyen pici babát nem lehet "elrontani", főleg nem azzal, ha az nem hagyjuk sírni, és mindig ott vagyunk, ha szüksége van ránk...
28. v.kler (válaszként erre: 24. - Szofi28)
2009. máj. 15. 16:24
Jaj, most nézem, hogy milyen gyönyörű kislányod van! :-))))
27. v.kler (válaszként erre: 25. - Ramoona)
2009. máj. 15. 16:23

Szia!


És milyen dolgok vannak az etetésnél?? Én nem ismerem a könyvet...

26. v.kler (válaszként erre: 24. - Szofi28)
2009. máj. 15. 16:22

Szia!


Tudom, türelem kell hozzá. Csak néha már amikor annyia fáradt vagyok, főleg éjszaka, már nincs erőm a ringatáshoz se, és magam mellé veszem az ágyba, és így alszunk. Rz se túl jó, tudom!

Engem is érdekel, hogy ez a felvesz.letesz módzsre bejött-e??

25. ramoona (válaszként erre: 24. - Szofi28)
2009. máj. 15. 16:18

És használt nálatok ez a módszer?

Számomra is eddig ez az egyetlen dolog, ami nekem is tetszik, mert azért pl az etetésnél vannak olyan dolgok, hogy... nah! Azért mégiscsak egy kisgyermekről van szó :-)

24. szofi28 (válaszként erre: 23. - V.kler)
2009. máj. 15. 16:08
Szia, nálunk is így volt a kezdetekben, hasfájás, ringatás, stb... tudom, hogy most nehéz elhinni, de minden alakul majd, idő kell a babának és Neked is , ahogy alkalmazkodjatok ehhez a helyzethez. A kislányom soha nem szerette pl a kiságyban való alvást, most kezdi megszokni, eddig babakocsiban aludt szívesebben, de most már lent sétálni sokkal izgalmasabb számára, mint aludni. Régebben viszont, pár hónapos korában, amint betettem, rögtön felébredt. Akkor kezdtem a felvesz-letesz módszert használni a Suttogóból, ez az egy dolog volt, amit kipróbáltam...
23. v.kler
2009. máj. 15. 13:17

Sziasztok!


Sajnos érintett vagyok ebben a témában! 8 hetes babám van, és nagyon nehezen megy az alatatás. Azt tudni kell, hogy pár hétig hasfájós volt, ez szerencsére már múlóban van. Viszont amikor fájt a pocija, akkor nagyon sokat volt kézben(sokszor órákat), és amikor megnyugodott, mindig a vállamon aludt el. És még most is ezt igényli, de ez hosszabb távon nagyon nem lesz jó.

Én sem tudom megállni, hogy ha sír, felveszem...Megnyugszik, elszendereg a vállamon, aztán leteszem, de pár perc múlva újra ébred...Megszakad a szívem, úgy tud sírni utánnam...Most próbálkozok azzal, hogy bizoyos időközönként odamegyek hozzá, de nem veszem fel,és így próbálom megnyugtatni..így azért érzi, hogy mellette vagyok, és nem hagyom a sorsára. Most pl. ez sikerült, csk elég sokáig tartott. Most akkor aludt el, amikor szopcsi következne, de most már hagyom aludni...

Hálás lennék, ha írnátok még módszreket! Hátha valamelyik nekünk is bevállik!

2009. máj. 15. 12:05

Az altatási javaslatait én sem alkalmaztam, csak rövid ideig, de utána már könnyen el is aludt magától, az első három hónapban nálunk is a babakocsiban ringatva aludt el.

Nem tudom, hogy bírtam ki, de még három hós korában is pizsomában voltam szinte egész nap :)))

két és fél hónapos volt mikor először főztem - milánóit, nem nagy ügy mégis mire ettünk volna felébredt! :)))

Azért volt amit jónak találtam, például azt, hogy délutáni altatásnál is sötétítsünk be és ne a nagy zajban altassuk, neki ez kellett. meg az is megnyugtatott, hogy olvastam benne a mimózákról és jó volt olvasni, hogy nemcsak az én gyerekem ilyen, ugyanis a játszón még nem láttam ennyire félénk gyereket.

De végül nem olvastam el a második kötetet, csak beleolvastam - ráadásul utólag, ott írta, hogy ne vetkőztessük le meztelenre a gyereket a szobatisztaságra szoktatásnál, én meg ezt csináltam, most meg küzdünk vele, hogy megértse a gatya nem pelus és szólnia kell, ha pisilni megy, mert eddig csak odaszaladt a bilihez és elintézte szólás nélkül :))

2009. máj. 15. 11:49

Ami a könyvet illeti, minden kornak megvan a maga nevelő könyve, amit vagy lefogadsz, vagy nem.

Nekünk is volt egy ilyen csodakönyvünk.:(

Fél éves koráig néztem naponta, hogy most jól tettem amit éppen csináltam, vagy nem?

Kész idegbajos lettem tőle, hát úgy fél éves kora után, bedobtam a sarokba, *képletesen* és utána neveltem, ahogy gondoltam, az ösztöneimre hallgatva, ahogy itt többen is írták.


Egyet tudok, az anyaságot is ugyanúgy tanulni kell, mint minden mást a világo, együtt a kicsivel, hiszen ahány gyerek, annyi féle természettel lett megáldva, tehát nem lehet egy kaptafára húzni Őket.


Születésük pillanatában már egyéniségek, ezt ne felejtsétek el és akkor nem lesz gond soha.


Viszont az elkényeztetéssel vigyázzni kell, mert ilyenkor míg kicsi nem érti, később elvárja,utána kiköveteli, szóval csalóka dolog az is :)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook