Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás? (beszélgetés)

Nekem inkább szorongásos tüneteim vannak, nem rohamom.A pszichiáter antidepresszánst írt fel rá. Ami a legjobban bevált az a Floxet volt. Évekig szedtem. Majd saját elhatározásomból egyedül szépen fokozatosan leszoktattam magam róla. Napi2 helyett,1, majd 2 naponta,heti 2, 1, majd semmi.

Amire vigyázni kell a rászokás miatt úgy tudom a Frontin és a Rivotril.Ezekre nagyon vigyázok, hogy csak alkalom adtán és csak feleket szedjek be.

Na jó otthon igen,de pl. járművön, ha rád jön?

Nekem az vált be, ha mérges leszek ("hagyd már abba!mi bajod, lenne,hisz az előbb még jól voltál"), és nem sajnálgatom magam.

Nekem sokféle tünetem van,de elsők között szerepel nekem is a szédülés.A szívdobogás érzése,nehézlégzés,zsibbadás.Én 0.25-ös Frontint szedek,bár mostanában szerencsére beérem heti 2-3 szemmel.

Én mára elköszönök!

Jó éjt Nektek!!!

Írjatok le Ti is nekem pár tüneteteket! Mi a legrosszabb? Gyógyszer?

Én szedtem hosszú éveken át. Minimális változást hozott. Abbahagytam. Most egy étrend -kiegészítőt szedek, ua. hatás, kicsit jobb vele.

Én sem szállok liftbe,és a fiamra is átragadt,Ő sem hajlandó liftezni.Akkor sem,ha én nem vagyok ott,csak az apjával van...

Megérezte rajtam,és átvette a félelmet,6 évesen...

Annyira össze vagyunk hangolva,hogy ő megérzi a legapróbb rezdüléseket is rajtam,nem tudom titkolni.

Engem bekényszeríteni egy liftbe, olyan, mint egy fél lábú embert indítani a maratoni futóversenyen.

Igen, azt megértik,hogy nem megy, mert látványos, de, hogy a mi lelkünkben, agyunkban mi zajlik le, azt nem látja senki.

Én azt hiszem,hogy ha igazán akarod,akkor jobban tudsz lenni.Amióta Én nem vagyok hajlandó a tüneteimen izgulni,nem hagyom el magam,nem hagyom hogy eluralkodjon rajtam a pánik.És amióta így fogom fel,sokkal jobban vagyok,és csak 1szer volt rohamom is.Az is úgy,hogy éjjel arra ébredtem,hogy rosszul vagyok.

Azelőtt,mindíg azon aggódtam,hogy melyik tünet miért/mitől lehet,hogy lehet másnap már nem leszek,totál negatív voltam.És nem hittem abban hogy pozitívan kell hozzáálni az egészhez,mert úgy voltam vele attól az még lesz,de bevált ez a pozitív gondolkodás.Igenis AKARNI KELL MEGGYÓGYULNI!!!Nem szabad beletörődni,hogy pánikbeteg vagy és nem tudsz továbblépni.Olyan nincs!!!!

Az utóbbi időben,Én is csendben szenvedek.Az Én lányom is 6 éves.:)De amikor elkezdődtek nálam a pánik rohamok,naponta volt 3-4 is belőle,akkor sokszor látta Eliza,a kislányom is,hogy min megyek keresztül.Nem akartam megrémíteni,de hírtelen jött a roham,és sokszor ketten voltunk csak itthon.:(

És akkor még nem tudtam,hogy pánikrohamom van,nem is hallottam erről a betegségről,csak azt tudtam hogy nagyon rosszul vagyok.Azt hittem sokszor végem van..:S

Üdvözöllek a fórumon!:)

Nekem csak fél éve van pánikbetegségem,és nagyon régóta közepes epizódú depresszióm.A pánikot Én már félig-meddig legyőztem.Egyre ritkábban van rohamom,de ha van is elterelem a figyelmemet és elmúlik a rosszullét.Ez a "taktika" nekem bevált.

Akkor rátaláltam azokra az emberekre, akik tudják mi az, hogy félsz beülni moziba, színházba. Félsz a fodrásznál, tömegben. Értekezleten az ajtóba ülsz.

A kolléganőim azt mondják, óóó, ez csak hiszti.

Ez így van. Én már el sem tudnám képzelni az életemet másként, bár nagyon-nagyon jó lenne.

S valóban ezt nem érti meg senki. Sokszor én sem értem magam.

Dolgozom 18 éves korom óta, nem hagyom el magam, de ez sokszor nagyon nehéz.

Persze,mert Ő nem tudja átérezni,milyen ez az érzés,látni meg nem látja rajtad,hogy "haldokolnál".

Ő csak azt veszi észre,ami vizuálisan is látható,átérezni nem tudják a nő helyzetét.

Én meg nem adhatom elő neki a "hattyú halálát" érzést amikor bepánikolok a 6 éves gyermekem előtt...

Szóval nekem marad a csendben szenvedés...

Sziasztok!

Én most találtam rá erre az oldalra.

Szorongásos tüneteim vannak immár 30 éve. Nem tudok tőle szabadulni, pedig ezeregy dolgot megtettem már érte. Van itt valaki, aki "győztes"?

Ez így igaz.:)Látnátok a páromat,ha csak egy picit is vérzik az ujja.:D Rosszabb mint a lányom,már az ájulás szélén van,és remeg,már a sírás kerülgeti.:)Nah,nekem meg ez vicces egy kicsit.:D

viccesebb mint a pánikroham.:(

Nálunk is hasonló a helyzet.:(Mindíg csak azt mondja,hogy Én csak azért pánikolok be mert magamba beszélem hogy rosszul vagyok.Ha meg rosszul vagyok,akkor letudja annyival hogy vegyek be egy gyógyszert...:(

És akkor ha mondom neki,hogy mennyire rosszul esik hogy nincs mellettem ebben a betegségben,nem segít kikecmeregni belőle,megvan sértődve.Mert szerinte Ő mindent megtesz..,szerintem meg nem.

Ő ezt nem érti meg,mert nem tudja milyen rossz 1-1 pánikroham.Nem tudja milyen a halálfélelem...,ai nekem minden rohamnál van.

Szerintem a legtöbb ember(főleg a férfiak)a lelki gondokat nem tekintik olyan komolynak a mint a testi betegségeket.

A férfiak meg különösen kényesek,sokan egy náthába bele akarnak halni...:D

Nekem ez a tapasztalatom.:o)

Mi nők mennyivel erősebbek vagyunk!