Képzeld, egy kislányt látott utoljára, kb. 40 éve.
Most a hölgy 80 körüli, vagy 80 plusz lehet. Eltiltották tőled. Elképzelhető tényleg beteges, esetleg szellemi leépülés is elkezdődhetett.
Megismerted, közölte, hogy szeret, lehet nem érzi a viszont szeretetet, vagy annak az igényét, hogy szeretnéd.
Van családja?
Ha szimpatikus számodra, keresd többször, ismerd meg, csak most dőlt le a fal köztetek, lehet egy kincset találtál a személyében. Lehet nem. De, amennyiben nem nyitsz felé jobban, megértéssel, türelemnel, nem is tudod meg sosem.
Semmi közötök egymáshoz. Ha kérdez, elég ha tőmondatokban válaszolsz lehetőleg úgy hogy ne akarjon a nyakadon lógni. Ha csak nem te vagy az egyetlen rokona, akire hagyna is valamit.
Ha 32 évig megvoltál nélküle,ő is nélküled,szerintem ezután is meglesztek egymás nélkül. Apukád nem véletlenül nem engedte a közeledbe. Ő ismerte. Hagyd ,hogy Apukád vigyázzon rád. Kerüld a rokonokat. Ha keresne ne én nem reagálnék. Vagy finoman el is küldeném.
Van egy idős rokonom apai részről akivel 32 évesen találkoztam először az apám hagyatéki tárgyalásán (az apám nagynénje ő egyébként) akkor azt mondta azért nem keresett addig sose mert apám nem engedte neki,akkor azt mondta így meg úgy szeret és hogy többet nem szabadulok tőle de után is ritkán keresett telefonon ha még én hívtam sokszor nem vette fel amikor meg írtam neki arra hivatkozott hogy azért nem vette fel mert rosszul volt amikor úgy volt hogy találkozunk akkor meg mindig közbe jött neki valami így elmaradt a találkozó, aztán lassan egy éve telefonon is megszakadt a kapcsolat ő nem hívott és èn se őt mert állandóan csak sírt a telefonba hogy így úgy szeret meg ilyen meg olyan fontos vagyok neki de csak ebből állt neki a szeretet negbyílvánulás, ti keresnétek még a helyembe? Illetve adtatok volna neki egyáltalán esélyt arra hogy az életetek része legyen? Hogy reagálnátok ha mèg is keresne titeket akár csak lapot küldene?