Régebben egy középkorú nő 2-3 gyerek után nem hízott el, most meg a tizen-huszonéves lányok úgy néznek ki, mint a disznó! (beszélgetés)

Csak az a baj, h a legtöbb ember kérdez, de a válasz nem tetszik neki. Szerintem meg ekkor van a gond. És persze jön: az én végülis nem így és nem úgy gondoltam kezdetű mondatsor..

Bár tényleg mindegy.

:)))))

Na, én pont az a kategória vagyok, aki hízékony is, enni is bír, sőt! Imád! Csak éppen többet mozog, és ha elérek egy bizonyos súlyt, vaskosságot, ami nekem már nem tetszik, akkor ésszel, és nem koplalással diétázik.

Most éppen beiktattam a bicajt a mindennapjaimba, és csak azzal közlekedek. pénztárca kímélő is (nem kell 10e Ft-ért BKV bérletet vennem), meg zsírégetésnek sem rossz, és máris nagyobb lelki nyugalommal eszek meg egy Sport szeletet, sültkrumplit, vagy bmit (sőt! Konkrétan rohadtul nem foglalkoztatja a lelkemet), mintha csak ülnék, és várnám, h kössön a hájam. Voltam én is 90 kg körül, de megtaláltam a számomra megfelelő módot, h megszabaduljak attól a súlytól (52-ről híztam el annyira). És sztem ez mindenkinek menne, csak akarni kellene.

persze, h az, mert vhol senki nem akarja elfogadni, h ilyen irányba megy a dolog, és szerencsére sokan vagyunk, akik változtatni akartunk az elhízáson, és bebizonyítottuk, h ez meg is valósítható! Kifogások pedig feleslegesek, mert azokkal önmagát is áltatja csak az ember!

Ha azt látod egy ismerősödön, h elhagyja magát, akár csak öltözködésben, ne mond nekem, h pozitív gondolatok futnak át az agyadon. Az első döbbenet, sokk, szörnyűlködés után, mindenképpen negatív kritikával illetjük az ilyet, mégha kimondatlanul is.

A depi miatt zabálók pedig, tudnának olyat is nasizni, ami egészséges (mert az iylennek csak a nasi a lényeg), mindemellett pedig az ember ismerje fel saját korlátait, és ha másképp nem megy, akkor kérjen segítséget.

Önmagunk elfogadása a legfontosabb. Amikor 42 kg voltam, csúfoltak, hogy vaságyastól vagyok annyi...

A szülés után lefogytam 33-ra, sajnálkoztak felettem... Valóban borzalmasan néztem ki, de nem tehettem róla. Aztán nagyon beteg lettem, és késő ősztől tavaszig hirtelen feljött 20 kg úgy, hogy észre se vettem. Erre a "de jól nézel ki" volt a megjegyzés... Később ugyanerre a súlyra a "jól összeszedted magad" megjegyzés hangzott el. Aztán egy fogsor csináltatása során 12 kg simán lejött, 57 kilósan szinte vonszoltam magam. Sajnálkozó megjegyzés sorozat, hogy de rosszul nézel ki.

Na neeeeeeeeee! Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy nem érdekel mások megjegyzése. Akinek nem tetszem, szabad kikerülni. Ez kb. olyan, mint a nagypapa-unoka-szamár tanmese.

ja, és én magamra se szégyenlem azt mondani, h "fúúúú, de dsznó vagy, bmeg!", ha nem tetszik, amit a tükörben látok.

Mindamellett, legtöbben, ugyan nem a másik szemébe, de gyakram mondják egy-egy megrökönyítően kövér emberre a társaságban, h úgy néz ki, mint a disznó.... Azt hiszem, ez mindennapos dolog, tetszik, nem tetszik.

Egyébként a pajzsmirigy betegnek sem kell kövérnek lennie.

Ha időben észreveszik a bajt, akkor a gyógyszerrel elérik a normál anyagcserét és igaz, hogy nehezebben, de le tudják adni a felesleget.

Szerinted így majd bárki a fejéhez kap, egy noname fórumozó topicjától?

Mondjuk az is hülye aki magára veszi...

nem kell ahhoz önsanyargató diéta, és kökemény sport, h vki ne legyen szétfolyva. És ahhoz sem kell iylesmi, h feltűnjön, mennyi igazán elhízott ember van (nők is és ffiak is egyaránt).

A fórum felvetése maximálisan jogos! Vhogy helyre kellene már rázni a társadalom agyát, külömben egy maximálisan beteg társadalmat fogunk felnevelni. Manapság is statisztikailag robbanásszerűen nő a diabéteszesek száma, viszont a mi unokáink generációjában, ha ezek a dolgok így maradnak, már minden 2. gyerek obes, és diabos is lesz! Azért elgondolkodtatónak kellene lenni annak a ténynek, h gyermek szakrendelőkben obesitas szakrendelések működnek, ezzel egy mondhatni új szakterület alakult ki, és nem kevesen fordulnak meg ott. Fogyókúrás, életmód táborokat indítanak gyerekeknek szakemberek, ahová szintén nagy számú a jelentkezés......

Könyörgöm! Ha mi felnőttek nem mutatunk példát annak a nemzedéknek, akik tőlünk tanulnak, akkor mi lesz a gyerekeinkből, unokáinkból?! Elhiszem, h kevesebb energiát vesz igénybe, ha homokba dugom a fejem, de tényleg az a célravezető????? És arról már ne is beszéljünk, h mennyi testi (lelkiről már nem is beszélek) betegséget vonz magával a kóros elhízás..... Aztán meg jön a siránkozás..... Mert azt is egyzserűbb....

Hivatkoznak hormonzavarra, és társaira sokan. Persze, van olyan, pld. elég a pajzsmirígy betegeket nézni. Ők maximálisan önhibájukon kívül híznak. Viszont a zsírszövet hormontermelő szövet. Csoda hát, ha egy extrém obes hormonháztartása megborul???? Le kellene faragni a zsírréteget, és magától helyrerázódna sokuknak a hormonbaja is.