Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Pesszimista a férjem. Adjatok tanácsot légyszi! fórum

Pesszimista a férjem. Adjatok tanácsot légyszi! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
41. Zamila (válaszként erre: 36. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:46

Én is örülök,hogy ide találtam,mert igazából rég gondolkodtam ilyeneken,és most amikor olvastam,és belegondoltam az egészbe,akkor vettem észre,hogy mennyit is változtam azóta(persze,amit írtál:" A negatív szemléletemből adódik, hogy a (azt mondják szép vagyok) de én mégis a nem olyan szép dolgokat látom magamon, ebből egyenes arányban következik az önbizalom hiány, abból a féltékenység...és még sorolhatnám"ezek még működnek nálam is,de remélem idővel ez is változik majd)

Drukkolok Neked,hogy sikerűljön a változás,csak egy tanácsot tudok adni,figyelj a párodra,és halld is meg amit mond,ha valami letör az ő szavai jussanak eszedbe,csukd be a szemed,és idézd fel a helyzetet,az arcát amikor mondta,ez sokat segít.

40. MissHeart (válaszként erre: 37. - Zamila)
2011. okt. 6. 16:45
Most pl. ami nekem problémát okoz, hogy van egy 21 éves lány, aki hogy is mondjam, nekem úgy tűnik rá szállt a páromra. Vagyis én így látom, párom hiába mondja, hogy nem akar tőle semmit, hisz engem imád, a csaj nem kellene neki. Csak hát ott a tény, hogy mindig egy műszakban dolgoznak, és hazafelé egy busszal járnak haza, mert a lány a szomszéd faluban lakik. És ettől nagyon ideges vagyok. Mert magam előtt látom a negatív filmet, mi történhet ha a lány csak egy kicsit is akar valamit. :( Na persze majd pont ezzel vonzom be.
39. livv (válaszként erre: 35. - 59491e8f67)
2011. okt. 6. 16:45

Nagyon jókat írsz.

Remélem tud átvenni a boldogságomból. És, hogy tudok ráhatni egy kicsit.

Mert én nagyon szeretem, és rossz így látni őt.

38. 59491e8f67 (válaszként erre: 36. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:44

figyelj csak..a párod Téged úgy szeret ahogyan vagy..


de engedd,hogy magával ragadjon a pozitív hozzáállása,meg úgyse fogsz tudni változni,de nem is kell..Te így vagy jó..!


az ember ,ha felismeri a hibáit,tud rajtuk korrigálni..)

37. Zamila (válaszként erre: 32. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:40
A párom ugyanezt csinálja velem:)Néha már sajnáltam szegényt,meg attól féltem,hogy átragasztom rá ezt a gondolkodás módot :))
2011. okt. 6. 16:37
Én is örülök, hogy be tévedtem ide, mert ahogy ti optimisták megismertétek a pesszimista oldalt, én is megismertem a ti oldalatokat. Belém hasított a tudat, hogy a páromnak mit kell kiállnia velem, és nem csak a pesszimizmusommal, hanem a pesszimizmushoz kapcsolódik egy csomó tulajdonság, ami valaminek a következménye. A negatív szemléletemből adódik, hogy a (azt mondják szép vagyok) de én mégis a nem olyan szép dolgokat látom magamon, ebből egyenes arányban következik az önbizalom hiány, abból a féltékenység...és még sorolhatnám. Borzalmas bele gondolni, hogy a veszekedéseink java részt az én pesszimizmusomból erednek. Tényleg változnom kell. Ez rettenet! Köszönöm, hogy rávilágítottatok nekem a dolgokra.
35. 59491e8f67 (válaszként erre: 30. - Livv)
2011. okt. 6. 16:36

hát ,hogy ne szenvedne attól,hisz tudatában van annak,hogy minden szép és jó..csak Ő nem tudja ezt az egészet élvezni,,mert másképp látja a helyzetet..


ez pont olyan dolog,hogy valaki a palotában se tud boldog lenni,valaki meg szegénységben ,csóróként is a mennyországban érzi magát.


meg mit mondjak..az egyik félnek mindíg fel kell húzni a másikat..így kerek a világ,így egészülnek ki a párok egymás által..


Ő tud a Te boldogságodból átvenni.

34. Zamila (válaszként erre: 25. - Livv)
2011. okt. 6. 16:34
A párom talán nem is tudja,hogy segít,egyszerűen nagyon lelkesen beszél a dolgokról a terveinkről,talán kivetíti rám ezt a pozitív gondolkodást,ha épp rosszabb passzban voltam,felsorolta mind azt a jót,ami körűl vesz,és aztán elmondta,hogyan is történhetett volna másként,és,hogy akkor mennyire rossz lenne(ezt részletekbe menően ecseteli),és,hogy ugye látom,hogy mégiscsak úgy történtek a dolgok,ahogy történtek,és ,hogy van okunk az örömre,a bizakodásra,meg általában a másik,hogy megkérdezte mi az ami rosszul sülhet el,és mondjam el,hogy annak mi a következménye,erre felsoroltam,és ő pontról pontra elmondta,hogy azt,hogy oldaná meg,és egy idő után kezdtem azt érezni,hogy lám tényleg,semmi nem megoldhatatlan,bármi is történik,mi megmaradunk egymásnak,ketten pedig mindent megoldunk,mégha néha nehezen is :)
33. livv (válaszként erre: 32. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:34
Igen ezt én is szoktam így, de sajnos nem mindig vagyok résen, vagy nem mindig jön be a másik szemléleten való bemutatás.
32. MissHeart (válaszként erre: 29. - Livv)
2011. okt. 6. 16:31
Örülök, ha kicsit hozzásegítettelek, hogy megértsd a férjedet. Nekem bizony az szokott segíteni, mikor a párom látja rajtam, hogy mindjárt elszakad a cérna, (mert én ilyenkor képes vagyok bőgni is) odajön, megölelget, megszeretget, na ettől már alapból jobban érzem magam, és elmagyarázza, hogy tulajdonképpen ez nem akkora tragédia, mint amilyennek én látom. Bemutatja a dolgot az ő szemléletén keresztül, és legtöbb esetben ez beválik. De tudom mekkora türelemre van szüksége hozzám. :)
31. livv
2011. okt. 6. 16:29

Nagyon jó, hogy beszélgettek velem. Köszönöm.

Olyan dolgokra világítottok rá, amit nem is gondoltam eddig.

30. livv (válaszként erre: 23. - 59491e8f67)
2011. okt. 6. 16:28

Na eddig ezt se gondoltam így.

Hogy szenved saját maga attól hogy ilyen.

29. livv (válaszként erre: 24. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:27

Áhh most megvilágítottál nekem valamit.Jó a példa. Nagyon köszönöm.

Én eddig még soha nem gondoltam bele így ebbe.

Ez valami fura így számomra.

Azon gondolkodok, ilyen esetben ,mert ilyen nálunk előfordul, hogy tudom nyugtatni.Mert én hiába mondom , hogy " ne aggódj nem számít". Ő is aggódik mégis.

28. 59491e8f67 (válaszként erre: 22. - Livv)
2011. okt. 6. 16:26

tudom.. értelek és gondoltam is ,hogy ezt fogod írni.


az embernek tudnia kell mit is vállal...bár előre semmire se lehet felkészülni.

nagy teher ez és elég elviselni,de csak annyit tehetsz,hogy nem veszed figyelembe azokat ,amiket mond,elengeded a füled mellett.

én úgy tapasztaltam idáig,hogy olyan,hogy kicsit pesszimista nem létezik..csak.olyan van,hogy pesszimista...


kitartás!

gondolj arra,hogy Ő van neked..szereted..és hogy milyen a felfogása..huszadrangú..)olyan amilyen...

27. Zamila (válaszként erre: 14. - Livv)
2011. okt. 6. 16:26

A párom nagyon rosszul viselte a pesszimista gondolkodásomat,ő is azon az elven volt,hogy ha így gondolkodom,bevonzom.Aztán azt csináltam,hogy nem mondtam ki,amikor valamiben nem hittem,és tényleg mostanában veszem észre azt,hogy nem is nagyon vannak már ilyen gondolataim,persze akadnak,de lényegesen kevesebb.

Pocsék dolog a pesszimizmus,megtudja az ember életét keseríteni,volt egy barátnőm,aki mindig azt mondta:Te olyan vagy,mint a nyuszika,hagyd már abba!Ismeritek a viccet nem?


Nyuszika takarítani akar,és úgy dönt kölcsönkéri a róka porszívóját,el is indul a rókához.Útközben gondolkodik:Á,a róka nem fogja oda adni a porszívóját,mert írígy...de-de biztos odaadja.Megy tovább és tovább gondolkodik:És mi van,ha tényleg nem adja oda?Miért is adná oda?Biztos ,hogy nem adja oda.És végig ilyen gondolatokkal megy.Odaér a rókához,benyit az ajtón,és rákiabál:Tudod mit róka? B...zd meg a porszívódat.


Sztem ez nagyon jellemző volt rám.

26. MissHeart (válaszként erre: 23. - 59491e8f67)
2011. okt. 6. 16:25
Komolyan mondom a vesémbe láttok! :) Mindent olyan jól megfogalmaztok, amit érzek, és talán szavakba sem tudom foglalni. Én is pontosan ezt érzem...boldog lehetnék, de nem tudok. Mert valami hiányzik BELŐLEM. Csak arra nem tudok rájönni mi az.
25. livv (válaszként erre: 21. - Zamila)
2011. okt. 6. 16:22

Ezek tényleg szerencsés dolgok. Értelek.


És még ezek mellett is vannak negatív gondolataid.

A párod , hogyan próbál segíteni?

Én nem is tudom mondjak e valamit már neki.

Beszélgettünk vele már sokat. Ismerem a gyerekkorát már, ami miatt ilyen lett. De hiába próbálom vigasztalni, világossá tenni neki, hogy milyen jó is az életünk, nem sokat érek el vele.

Egészen kis szimpla rossz dolgok ki tudják zökkenteni a rendes kerékvágásból. És ilyenkor nem tudom mit is mondjak neki már.

24. MissHeart (válaszként erre: 18. - Livv)
2011. okt. 6. 16:21
Hogy konkrét példával éljek: ha főzés közben kiöntök valamit a padlóra, nagyon ideges tudok lenni, mert kevés az időm, állandóan rohanás van, és utálom ha ilyen nem várt dolgok rabolják az időmet. Párom nem érti miért leszek tiszta ideg beteg, mert kiömlött valami, hiszen csak fel kell törölni és kész. De én előttem lepereg, hogy most az alatt az idő alatt amíg feltörlöm, a másik dolgom tolódik későbbre, és akkor a többi dolog is. Még kevesebb időm marad más dolgokra. Ez nagyon hülye példa, lehet nem is megfelelő, de most ez jutott eszembe. Így visszaolvasva ez tényleg beteges. :P A lényeg, hogy előttem mindig lepereg a lehetséges rossz dolog filmje.
23. 59491e8f67 (válaszként erre: 19. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:21

én az optimista táborba tartozom ,de tudom,hogy aki pesszimista az szeretne változtatni,de nem tud vagy csak kis mértékben.

borzasztó dolog lehet azt megélni,hogy felhőtlenül boldog lehetnél és egyszerűen nem tudsz..van egy ismerősöm..nő és mindíg várja,hogy majd én feldobom..meg is kapja tőlem ezt,de néha nekem is sok az elvárás,nekem se mindig fenékig tejföl az élet,de akármi is van,nincsen lehetetlenség..)


szóval egy a lényeg,hogy tudom,hogy mikor elégedett lehetne mindennel..szenved,mert nem tud,azt várja mindíg,hogy mikor mennek csődbe,a gyerekei boldogtalanok lesznek.meg minden ilyesmi...na..pesszimista.

22. livv (válaszként erre: 17. - 59491e8f67)
2011. okt. 6. 16:17

Az egy dolog , hogy tudtam mikor hozzámentem, csak nem értettem a mélységét.

Mint az optimista viselkedésnél vannak fokozatok, gondolom a pesszimistánál is vannak.

:-)

Hát igen . Én nem túl sűrűn találkoztam ilyen emberrel addig. Együtt élni meg mindig csak optimista emberekkel sikerült.

Így mikor összekerültünk nem éreztem olyan súlyosnak a helyzetet. Még nevetni tudtam rajta-vele együtt. De mivel már telnek az évek felettünk, már egyre kevésbé tudok nevetni, és már egyre jobban, hát hmm idegesít. Pedig próbálom a jó oldalát nézni. Pedig nem akarom magam idegesíteni rajta. De nem megy már néha.

21. Zamila (válaszként erre: 13. - Livv)
2011. okt. 6. 16:16
A szerencsét úgy értettem,hogy mostanában csak pozitív dolgok történtek velünk,nyáron költöztünk össze,400 km-el arrébb a korábbi lakóhelyemtől,a költözés simán lezajlott,holott én rengeteg buktatót láttam benne,a gyerekeim 100%-ban elfogadták a páromat,a mitől én megint csak nagyon féltem,és úgy gondoltam sokat fogunk ezzel a problémával küszködni,de mégis simán ment minden.Aztán vissza kellett adni a kölcsön autót,amivel a munkája forgott veszélyben,és így a megélhetésünk,lett kocsi ,saját,ismerős által,teljesen véletlenül.A munkája olyan,hogy előfordulhat,hogy hetekig nem kell mennie,és így fizetés sincs,most kapott egy két évre szólómunkát.Amikor költöztünk összeírtuk miket kell venni a lakásba,bútorokat,nagyon elkeseredtem mert nagyon sok mindenre szükség lett volna,aztán annyi felől kaptunk segítséget,hogy az alapbútorzatra költenünk sem kellet.És ezek csak a nagyobb dolgok,de közben történtek kisebb,pozitív események is :O
20. Szilvita (válaszként erre: 15. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:13
Én tininek éreztem így, hogy bevonzom a rosszat, és ezt sokszor alá is támasztották a történtek. Úgy védekeztem, hogy ha eszembe jutott valami rossz dolog, akkor arra gondoltam, hogy ááá, ilyen nem történik, hanem inkább ... és elképzeltem azt, ami sokkal jobb az adott szituban. Na, nem tudom, érthető-e amit írtam:)
19. MissHeart (válaszként erre: 17. - 59491e8f67)
2011. okt. 6. 16:12
Na igen, ezt akartam még én is mondani, hogy mi pesszimisták is nagyon szenvedünk...saját magunktól. Abszolút meg tudom érteni a páromat.
18. livv (válaszként erre: 15. - MissHeart)
2011. okt. 6. 16:12

Hát igen . Elég jól látod a helyzetet.

Én is hiszek abban, hogy be tudjuk vonzani magunknak a dolgokat. :-)


Remélem nem romlik a helyzet tovább nálad.


Meséljetek nekem erről a negatív gondolkodásról, hogy jobban megértsem a folyamatot. A férjem nem akarja részletezni.

2011. okt. 6. 16:10

sziasztok..


szerintem maradj meg optimistának...ne hagyd magadat lehúzatni.

Ő ilyen ,ilyen gondolom az alaptermészete és bizonyára tudtad,mikor hozzámentél.ez nekik is rossz,de változtatni..nem tud senki kibújni a bőréből.

16. MissHeart (válaszként erre: 14. - Livv)
2011. okt. 6. 16:10
Ő igyekszik a pozitív síkra terelni, de van amikor nem sikerül úrrá lennie rajta, és nagyon mérges rám. Olyankor jól megmondja a véleményét, általában összeveszünk, aztán elsírom magam, és akkor megvigasztal. :)
15. MissHeart (válaszként erre: 11. - Livv)
2011. okt. 6. 16:09
Ez nagyon ismerős. Én is a jóban ott látom a rosszat sajnos. De ez nagyon romboló hatású. Tényleg változtatni kellene ezen. (Most magamról beszéltem, nincs jogom másokról véleményt nyilvánítani). És sajnos azt tapasztalom, hogy sokszor én magam vonzom be a rosszat. Ráhangolódom a rossz dolgokra, akkor biztos, hogy bekövetkezik amitől félek. Épp most vagyok ilyen helyzetben megint, és érzem, ahogy a pánik uralkodik el rajtam, a helyzet is napról napra romlik, Magam alatt vágom a fát.
14. livv
2011. okt. 6. 16:08

Hát igen , egy teljesen pesszimista pár az elég katasztrofális lenne.

:-)

Egyébként a párotok hogyan viseli a pesszimista hozzáállásotokat?

13. livv (válaszként erre: 9. - Zamila)
2011. okt. 6. 16:06

Gratulálok neked, hogy sikerült úrrá lenni rajta.


Azt megkérdezhetem, hogy milyen szerencse kellett hozzá? Hátha nálunk is segítene.

2011. okt. 6. 16:05
Azon gondolkodtam, miközben olvaslak titeket, hogy általában szerencsére egyik fél pozitív szemléletű. Képzeljétek el, mi történne, ha két pesszimista lenne egy pár?
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook