Hogyan tegyem meg az első lépést?adjatok tanácsot légyszi:( (beszélgetős fórum)

jól teszed:)

Ezt már én is kipróbáltam de megvagyok nélküle és mivel a párom sem szereti a horrorfilmeket így inkább nem is nézünk :)

Inkább egy jó vígjáték vagy spongyabob:p

mindenkinek lehet rossz napja:p

írok mindenképpen

igen látod éppen ez az hogy így teljesen közvetlen tudok lenni és "normális"szerintem és egyszerűen nem értem élőben ez miért nem megy:S

Ja egyébként csak 1 fejem van :p úgyhogy ez nem probléma:D

bocsi de most mennem kell.

később még jövök vissza

köszönöm mindenkinek a jó tanácsokat:) nagyon jó érzés hogy vannak segítőkész emberek:)

oks, én drukkolok ám!!

amúgy meg a fene nagy optimizmusomról ennyit:

[link]

15728. hsz :D :D

szóval senkinek nem könnyű. majd írj, h mire haladtál!

ja és még egy gonosz eszmefuttatás: itt mindenkivel tök jól eldumálsz, kedvesnek tűnsz, stb. ha csak nincs két fejed, akkor ennek élőben is mennie kell...(bár engem a két fej se zavarna, csak egy kis ideig...:D

igen tudom hogy ők is csak emberek.

én nem szeretem a horrorfilmeket de ez a taktika nem is rossz:p

Ezek szerint teljesen más szemszögből kellene néznem a dolgokat:) tudom hogy nem szabadna mindig mindennek a rossz oldalát nézni mert annak csak rossz következményei vannak..

A Norbit én sem bírom a többi jól hangzik:9

Majd nézelődök :)

jól hagzik minden amit írsz:p

majd megpróbálom kivitelezni de csak szépen sorjában.

Tisztában vagyok vele hogy a változáshoz idő kell és rengeteg akaraterő mert semmi sem megy egyik napról as másikra..

ezt mind értem. de szted a többiek mind olyan magabiztosak, amilyennek látszanak?! francokat.

amúgy lehet, hatásos lenne az én horrorfilm-para elleni taktikám: ha nagyon beparázok, elképzelem, hogy a színész a gyilkolós jelenet után bemegy a lakókocsijába és egy jót pisil:D, vagy amikor elrontja a szöveget és röhög a stáb...képzeld el, ha olyan emberek közé mész, akik szted nem csípnek, hogy ők is sírnak, ha bajuk van, WC-znek (guszta lehet:P), bénáznak...képzeld el őket egy vicces, v kínos szituban, és meg fogsz nyugodni!:)

ha meg idegenek közé mész, akkor ne képzelj el semmit, csak azt, h tuti vagy, jó csaj és jó ember, olyan amilyen, akinek ezt tetszik azzal marha jól megleszel, akinek meg nem...az kapja be:P ki ő, hogy érdekeljen?! és ha beszól/csúnyán néz? azt te is tudsz ;)

na látod! a repertoár meg végtelen: alakformálásra R. Réka, zsírégetésre Béres A., de ott van a Czanik-féle has burning, Norbi (bár én őt utálom:)), meg még vagy ezer ilyesmi...és ha szereted a latin zenét/táncot, akkor nézd meg a zumbát feltétlen, ha meg az indiait, akkor a hastáncot;)

egyébként én mindkét helyzetben voltam már: voltam "tehetetlen fél" és "depressziós, menthetetlen nebántsvirág" is:) átérzem, hogy nehéznek érzed a változást, de kicsit próbáld meg tényleg felpörgetni magad! napközben is, ha otthon vagy, foglald el magad, és ne csak a házimunkával: olvasás, film, zenehallgatás, torna...ja és tarthatnál napi negyedórás "én-időt", amikor mondjuk egy arcmaszkot felteszel és heverészel, vagy kipróbálsz egy új lakkot, vagy veszel a boltban egy marék málnát és befalod...vagy uram bocsá' megkéred a párod, hogy ugyan, pattanjon már rád, és masszírozzon meg...vagy mást...;) :D

Bárcsak nekem is menne az hogy palástolni tudjam az idegességemet de valakinek ez nehezebben megy..

én pl megszólalni sem merek:S nemhogy viccelődni sőt még szinte megmozdulni sem..nagyon szörnyű érzés.

és egy egy ilyen alkalom után újra és újra azt mondom magamnak hogy :úristen hogy lettem már megint ilyen szerencsétlen:( mért nem tudtam normálisan viselkedni? egyszerűen nem tudok feloldódni társaságban

igen ez is igaz.

Nagyon kevés dolog elég ahhoz hogy padlóra kerűljek..

és az is igaz hogy annak aki nem érezte még az ok nélküli szorongást az nem tudja beleélni magát abba a helyzetbe..

Nem is gondoltam még erre:) a dvd-re tornázni nem is hagzik rosszul:) egy kis formálás meg rám is férne:p bár néha lusta vagyok

Azért vagyok itthon mert nincs munkám...Gyerkőc az nincs.

Beszerzek valami nyugtató zenét vagy hasonlót mindenképpen mert ez jól hangzik

nagyon jól esik ez a sok tanács köszi szépen.

Látod teljesen igazad van.

Sokszor látom rajta hogy bántja a dolog és tehetetlennek érzi magát..Igazából nem is értem mi bajom van mert tényleg nagyon rendes a párom és imád engem annak ellenére hogy ilyen vagyok és tényleg mindenben mellettem van..

huh, beletrafáltál :D én kisebbségi komplexusos vagyok kb. 15 éve (mi van, ha vki nem fog szeretni? ha beszólnak? stb.), de "legjobb védekezés a támadás"-alapon mióta az eszem tudom, ha egy új társaságba csöppentem, azonnal közvetlen voltam, viccelődtem, stb. így a felületesen ismerők inkább túl magabiztosnak gondolnak, mint félénknek :D

azért ma már nem akarom, h mindenki szeressen, mert 1. olyan nincs, 2. én se szeretek mindenkit :P

egyébként az máig megvan, h veszettül ver a szívem, ha idegenek közé megyek, de tudom palástolni:)

és én is ismerem a depressziót, az önostorozást, és ezeknek a tesóit...de nem hagyom magam többet belesüppedni!

1. tornázni DVD-re nem próbáltál? csomó fajta van, hastánc, aerobic, latinos (zumba), jóga, pilates, stb...tuti lenne, ami bejön neked, és akkor energiát és feszültséget vezetnél le, illetve még szebb lennél, ami ugye az önbizalomnak is jó;)

2. miért vagy otthon? gyerkőc, v nincs munkád? de mindegy is: kelj 10 perccel korábban, mint ahogy kellene a teendőid miatt, és csak élvezd, h fetrenghetsz. ha van magnód, legyen kéznél, benne egy kazival/CD-vel, amin mondjuk madárcsicsergés, v más természet-hang van, és akkor még könnyebb relaxálni kicsit.

3. mi lenne, ha - amennyiben tényleg felbukkan benned, h mi a fenének keltem fel? - meg is válaszolnád a kérdést, h pl. "azért mert este tök zsír lesz kutyusozni és közbe dumcsizni a kedvessel", stb.

még valami. ha nem szereted magad, és élni, azzal a párod is bántod. mert szegény hiába igyekszik, kedveskedik, bíztat, azt látja, hogy semmit sem ér. szörnyű dolog tehetetlennek érezni magunkat, hidd el. értékeld, hogy fiatal vagy, szép, előtted az élet, és van egy értékes párod. hidd el, mázlista vagy.

én június 24-én nagyon rosszul lettem. mentő, kórház, stb. kedvesem végig mellettem volt, és látni a kínlódó arcát rosszabb volt, mint a saját fájdalmaim. korábban gyakran nyűglődtem én is, meg depiztem, meg jött a duma, hogy "minek élek?", "meg akarok halni", de amikor tényleg szarul voltam, rájöttem, mekkora marha vagyok. nyilván ettől nem lettem tökéletes és megvilágosodott, és ugyanúgy rinyálok azóta is néha:), de azért igyekszem nem elfelejteni, hogy mim VAN, és nem azon sírni, hogy mim NINCS, vagy miben vagyok béna.