Példamutatás gyerekeinknek (beszélgetős fórum)

Lehet kocogni, setalni, kerekparozni, lepcsozni a liftezes helyett meg a mozgolepcso helyett, segiteni a cekkert vinni, stb;

Nem punnyadni fel ejszaka a tv elott.

Fel orat nyugodtan setalhat a gyerek az iskolabol hazafele, de akar reggel is odafele.

Nem olvad el az esotol, nem viszi el a szel.

Lenyeg a rendszeres mozgas.

A cím jó.

Nem az edzőteremmel mutat példát egy szülő.

Az iskolatáska sokszor több, mint 15kg. A kisebb elsős simán leseggel tőle a lépcsőn lefelé, és ha edzőterembe járna, akkor sem lenne másképp.

Nekem három gyerekem van, a legkisebb most harmadik osztályos. És ma bizony vittem helyette a táskát, mert nagyon nehéz volt. 5 éves korától úszott két évig, azóta táncol és lovagol. Mindenki megjegyzi, aki csak látja, hogy milyen izmos. Kislányról beszélek, szembetűnő az izomzata. Én magam sajnos sosem sportoltam rendszeresen, volt ebben lustaság és volt ebben anyagi nehézség is (futni nem tudok, nem jók a légzőszerveim). De minden gyerekem megtanult úszni és aztán más sportra is jártak. Fontosnak találom, mert amikor jön a lónyál idő, és sehova sem lehet kimenni, akkor legalább azt a heti három alkalmat mozgással tölti a gyerek. DEEE és nagyon fontos DE.

Nagyon szereti ezeket csinálni. Ha nem szeretné, akkor keresnék neki mást. Nem hagynám - amit nemrég egy videón láttam - hogy a sport érdekében "kínozzák" és sírjon az edzésen.

Nekem a zumba tetszik leginkább, kikapcsol és egészen jól megy és arra gondoltam, ha épp nem tudnám megoldani a felügyeletét, akkor vinném magammal. Biztosan élvezné :)

Alapvetően egyetértek.

De egy belvárosi gyereknél teljesen reális, hogy néha délután lemegy a szülővel az edzőterembe a szüleivel, mert ez akár háromnegyed óra alatt is mozgás, intenzív, tervezhető, míg az erdőjárás azért kicsit összetettebb történet onnét. Még hétvégén is. A mai városi tempóban erre ritkán van idő, pont sokszor a suli elvárásai miatt.

Persze, egy bakonyjákói gyerek ne az edzőterembe menjen délután, ok..

A cikk valóban nem egy lackfijánosi írás, de az igaz benne, hogy bizony nyugodtan vigyük magunkkal edzeni a gyereket. Én egy nem várt segítségre leltem ebben. Nem túl rendszeresen járok futni, van, hogy két hétig nem, van, hogy egy héten többször is kijutunk, de az utóbbi időben jön velem az aspi fiam is. Elsőre nemigen akartam vinni, de meglepően jól fejlődik, jó neki, hogy velem van kettesben, és még a növekvő fenekének se árt..

Viszont az a kicsit lenézős hangnem, az nem tetszik ezekben, hogy aki meg nem megy, annál én meg különb vagyok ám...

"Manapság gyakori, hogy a gyerekek a saját iskolatáskájuk súlyát sem bírják el"

Ezen kiakadtam! Van a cikk írójának iskolás korú gyereke (felsős vagy középiskolás)? Emelte meg már az iskolatáskát??? Hát tegye meg! Aztán nem fog csodálkozni, hogy a gyerek nem bírja el. Felháborító, milyen súlyt kell cipelniük gyerek létükre! Nekem sem lenne kedvem az egész napi cipekedés után még ugra-bugrálnom, meg edzőterembe járnom!

A mi tesitanárunk a fára mászást ajánlja, mint a legjobb egyensúlyfejlesztő gyakorlatot. :)

Kár, hogy nem lehet itt lájkolni, mert a hozzászólásodat szívesen tetszikelném.

Az edzőterem helyett a természetet ajánlom.Például a futást, minden adott és díjtalan.Sok-sok minden

van és az egész család együtt van.