Parkinson-kór(-os betegek, családtagjaik) (beszélgetés)
Sziasztok !
Valaki , akinek szintén fiatal parkinson kóros a férje beszélgessen velem . Nem tudom elfogadni az elutasító magatartását . Szeretném tudni más is így viselkedik-e ebben a betegségben ???????
Az orvos azt mondta, hogy ha időben kezdi szedni a gyógyszereket, akkor lassúbb a betegség rosszabbodása. A kézremegést be tudják állítani gyógyszerekkel, de elég nehéz, sokáig kísérleteznek vele. Egyéb tünetekre is adnak valamit.
Amit írtam (ha lentebb olvasgatsz), az mind használ valamit..pl. a férjemnek a lába is nagyon remegett már, aztán javult a tapasztól, amit most írtak fel.
Azt mondja felnevelte a gyerekeket , s most élni akarja az életét egyedül , amíg lehet .
Nekem pedig , hogy jól nézek ki és keressek magamnak egy jobb férfit mint ő .
Nem érti meg , hogy bárhogy fog kinézni én most is és ezután is szeretni fogom . Nem tudom elfogadni az elutasító magatartását . Folyamatosan hazudik és megbánt , hátha végre eléri , hogy én küldöm el .A gyerekekkel együtt csak nyelünk és várjuk a csodát , mikor fogadja el a betegségét .
Ez tényleg rossz, főleg neki lesz az, mert nem fog tudni meglenni segítség nélkül..
el kellene hogy fogadja a segítséget...
de egy felnőtt embert nem lehet kényszeríteni semmire, hiszen van szabad akarata...
talán ha az orvosa rábeszélné...
Kellene szobabiciklit használni, tornázni, és még egyéb tanácsokat is adnak...
most van egy új tapasz, most kezdtük el
Az is baj, hogy sehol nincs idő (szakrendelés, házi orvos) megbeszélni a gondjainkat...
minden betegséget nehéz elfogadni, mert ez pl. gyógyíthatatlan és egyre rosszab lesz, még ha szedi is a gyógyszert a beteg...
A szakorvos szerint: sérült az agya... és ezt fogadjuk el.
Köszönöm a kedves szavaid!
Üdv.
Szia!
A depressziós tünetek nem tudom, mitől lehetnek, mert a férjem egész jókedvű, ilyennek született, pedig sok más baja is van a Parkinson mellett.
Nehéz lesz nyilván később ápolni az ilyen beteget, még én eddig jól bírom, hiszen nem kell még ápolni, csak segíteni neki bizonyos dolgokban, meg többet kell takarítani. Nem szép dolog cserbenhagyni egy ilyen beteget, ahogy azt a fiad felesége tette, hanem éppen szeretni kell, és azt olvastam, hogy próbálni kell jó hangulatot teremteni, ha tudunk, vagyis van hozzá türelmünk és humorosan felfogni a kézremegést, vagy a lassúságot... ezt próbálom én is...)
Az én fiam csak 37 éves és már 5 éve parkinsonos.
Neki is vannak depressziós tünetei.Hol egészen jól tud sétálni, hol meg fel sem tud kelni.
Viszont a felesége azonnal elvált tőle, ahogy
diagnosztizálták a betegségét.Így most velünk él, bár a házuk közös tulajdon, de egy szál ruhában hoztuk haza. Mi a véleményetek erről?
Sziasztok.
Az egyik kolléganőm Apukája is Parkinson kórban szenved.
Neki nagyon súlyos székrekedése van és vizelet visszatartással küzd!(nem pisil, dagad a keze-lába)
Tudna nekem valaki abbban segíteni, hogy milyen módon segíthetnénk neki ezeken a problémákban.
Köszönöm a segítséget!
Ildi
Szia!
Itt egy fórumon azt olvastam, hogy a háziorvosnál lehet kérni az ápoláshoz segítséget. Valaki pl. a fürdetést nem bírta megcsinálni (anyukájánál). Mindig jobb, ha otthon gondozzák, a betegnek is, meg az államnak is, mert olcsóbb, mintha elfekvőben lenne.
Hogy mitől olyan agresszív, azt nem lehet tudni? Azelőtt nyilván nem volt olyan... Nem lehetne neki több nyugtatót adni ? (az orvosát kérni, hogy írjon fel többet)
Lehet, hogy butaságot írtam, de lehet, hogy próbálkozni kellene és segítenének az orvosok ebben.
Van egy 90 éves ismerősünk, hozzá ingyen kimennek infúziót adni - ezt sem tudtam, hogy van ilyen.Az ápolónő addig ott ül, míg leccsepeg.
Sziasztok!
72 éves apukám Parkinson-kóros, és most már abban a stádiumban van, hogy anyut féltjük. Egyrészt fizikailag sem bírja már nagyon a gondozását, másrészt apunál az utóbbi hetekben éjszakánként előjöttek agresszív pillanatok. Anyu már félt az éjszakáktól, többször kellett segítséget hívnia, majd a mentőket. bevitték a kórházba, a Bajcsyba, mert oda tartozunk. (Azóta is haragszik anyura, amiért kórházba vitette). De már ki is volt száradva, mert inni sem volt hajlandó. eldobta a poharat, durva volt. Ott azt mondták, el kell döntenünk, tudjuk-e vállalni az otthoni gondozását, mert gyakorlatilag magatehetetlen. Anyut nem akarjuk kitenni ennek. A kórházban azt mondták, elindítanák a Bajcsy két rehabilitációs részlegébe a felvételt, a Gizellába és a Paulába. Most attól félünk, ezek azok a tipikus elfekvő helyek, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a betegekkel, csak hagyják őket vegetálni. Viszont nem vagyunk gazdagok, így egy drága otthon sajnos szóba sem jöhet.
Segítséget szeretnék kérni, ki tudja, milyen ez a két otthon, a Paula és a Gizella? Illetve milyen otthonok vannak, ahol egy parkinson-kóros beteget fogadnak, és normálisan foglalkoznak vele, ahol rendszeresen lehet látogatni.
Hozzá teszem, bár az eszünk azt mondja, egy otthon a jó megoldás, főleg anyu egészsége miatt, a szívün egyelőre ódzkodik ez ellen. nem tudjuk, mit lehetne tenni!
Szerintem már arra sincs remény, hogy javuljon!
Köszönöm előre is a segítséget!
Amíg a férjem ( ő a parkinsonos) nem szedett gyógyszert, csak remegett a keze, de nem ment orvoshoz, akkor rá volt ez jellemző, hogy 1 pillanat alatt (pl. beszéd közben is) elaludt.
Mostanában nincs ilyen, pedig rengeteg gyógyszert szed, köztük nyugtatót is. Éjjel fenn van, nappal vagy alszik, vagy járkál, nem találja a helyét valahogy...Kb. 4 éve szed gyógyszereket.
Ez nem vígasztaló szerintem, mert milyen az életminősége ? Még emellett több más betegség is előjön, mint ahogy az öregeknél lenni szokott. Szép ez az élet? Előjönnek a gyógyszerek mellékhatásai, nem tud koncentrálni, mindene fáj, stb.
Régen a család nagy volt, vagyis több generáció élt együtt, legalább az unokák okoztak örömöt az öregeknek, meg a nők gondozták az apjukat, anyjukat. Ma erre nincs idő.
Férjem Parkinsonos, nekem rosszak az idegeim... de az orvosok egyik bajon sem tudnak segíteni. Csak kínlódunk nap mint nap.
Ha kicsi a nyugdíjunk, hogy tudjuk megoldani a házi betegápolást? Azt hiszem, sehogy...
Édesanyám évikekig szedte ezt a gyógyszert, de nála nem volt ilyen tünet...
Kívánok sok türelmet, egészséget a továbbiakhoz....
Én is így vagyok Édesanyámmal, bár amikor gondoztam, már az utolsó 3 hónapban nagyon nehéz volt....(6évig volt beteg)
legyen szép a napod, örülj a mának, az apró örömöknek...
Együtt érzek veletek...Édesanyám tavaly meghalt, de ő idős is volt már...
Szóval az első tüneteket nagyon nehéz felismerni, mert összetéveszthető az időskorú betegségekkel. édesanyámnak egyszerre a p. kórral a demencia is jött...agyi leépülés...
apukám volt az,de nagyon meg erősödött!
rendszeresen ahogy le volt írva a bérescseppet hozzá tartozó c-vitaminnal szedte,és tornáztatta a kezét saját maga!
persze szedte erre való gyógyszereket,de mellette sok sok gyümölcsöt evett!