Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Parkinson-kór(-os betegek, családtagjaik) fórum

Parkinson-kór(-os betegek, családtagjaik) (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8
105. zsivett (válaszként erre: 104. - Biztosen)
2012. nov. 7. 11:39

Szia, lehet hogy hüjeséget mondok de vannak ingyen hirdetős oldalak és lehet hogy ott tudnál valami, praktikát ki találni. nem biztos hogy ágyat kellene cserélni, lehet hogy egy rács is elég lenne. Itt a mit elküldtem, az oldal alján van egy ágyhoz tehető rács. Nézd meg hátha jó lenne.

[link]

2012. nov. 7. 10:21

Sziasztok!


Nem tudtok véletlenül MEGFIZETHETŐ áron eladó rácsos ágyat,amiről nem esik le az ember?

Ilyen kórházi kiszuperált is megtenné,vagy nemtudom csak ágyrács amit majd valami mesterrel felpreparáltatok az ágyra.

103. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 102. - Rozmars)
2012. nov. 6. 14:02

Kedves rozmars! Nemrégen írtam neked privit, kérdeztem, hogy vagy? A műtét nagyon érdekel engem is, hogy mi lett az eredmény? Mert a férjem érintett, és Ő már eleve elzárkózott ettől, mondta, hogy nem tudná elviselni, hogy valamit a fejébe tettek. Másrészt hallotta, hogy csak a kézremegést szünteti meg.Egyéb tüneteket nem. Mint írtam is, most ha el kell indulni valahová, az nem megy neki, csak áll, és nem mozdul a lába. A tartása is rossz.

De tényleg nem mindenkinek egyformák a tünetei. Ahány ember, annyi eset.

Aki hamar elkezdte a gyógyszeres kezelést, annak jobb az állapota.

102. rozmars (válaszként erre: 100. - Viki49)
2012. nov. 6. 11:32

A parkinson-kor nem egyenlö az agyvérzéssel, s az alzheimerrel, csak 80 éves korban már társulhatnak. Nagyon komisz betegség a tudat tiszta, a mozgás nehezített.

16 év után rászántam magam áprilisban egy mélyagyi stimulátor beültetésére. Azt hittem többet javulok, bár tudtam, hogy tökéletes nem leszek már sose. / órás műtét éber állapotban./ Megpróbáltam, de még remélem talán lehet állítani rajta.

Sajnos nem vagyok tisztában mi vár még rám, mennyi időm van még. Viszont annál azért jobb, mint teljesen lebénulva lenni agyvérzés után.

Azért ne keverjük a kettőt.

Én ebben a 16 évben sok-sok festményt készítettem ikonokat, üvegképeket. Ezt mind remegő kézzel festettem, s büszke is vagyok rá. Ma már nem remeg a kezem, de nincs úgy hangulatom az alkotáshoz, mint azelőtt.

101. zsivett
2012. nov. 6. 11:13

Kedves Viki!

Elnézést hogy letámadtalak, de amit írtál úgy értelmeztem, hogy nem eléggé látjuk el a szüleinket, hanem inkább eldobjuk magunktól. Én úgy érzem a magam nevében mondom hogy maximálisan ellátom és gondozom az anyukámat, a tőlem telhetőt meg teszem, sőt már oda lukadok ki hogy már attól is többet vállalok, mert teljesen ki vagyok idegileg, és valóban már én megyek be a dili házba. Elhiszem hogy Te is át élted a szenvedések legnagyobb fokát, csak ezt eddig nem írtad le, hanem csak azt a számomra vélt kritikát, amit én félre értettem. Így most már mindent értek, és még egyszer elnézést kérek tőled, és maradj velünk, és ha tudsz akkor légyszíves és segítsél abban ha valaki nem tud valamit. Köszönöm!

100. Viki49 (válaszként erre: 95. - Zsivett)
2012. nov. 5. 23:56
Sajnos tudom, hogy mit jelent egy ilyen beteget ápolni. A nagypapám hétszer kapott gutaütést anno, és a végén már felkelni se tudott, csak feküdt, mint egy báb. A nagymamám 10 évig élt arzheimerrel, a végén már azt se tudta hogy ki kicsoda. Viszont sz édesanyám és az édesapám 30 éves koromban meghalt, egy éven belül. Mindkettő pár óra alatt. Látod ugye, hogy hogyan élek, folyton irigykedek arra, akinek megadatott, hogy szüleit ápolni és gondozni tudja, mert vannak neki.Hát kérlek, ne ítélj el!
99. biztosen (válaszként erre: 96. - Rochlitz Szilveszterné)
2012. nov. 5. 17:30

"AZ is igaz, hogy más egy pici baba ellátása, mert: sok öröm van vele (míg itt ugye csak a folyton romló állapotot látjuk), másrészt könnyebb az öltöztetése, tisztába tevése, mert kisebb a súlya. "


Most vettem észre ezt a hozzászólást:-)

Igen.Egyre gondoltunk,egyformán látjuk.

98. biztosen (válaszként erre: 96. - Rozmars)
2012. nov. 5. 17:22

Nem tudod a határt,ez a baj az egésszel...

Az amit mondtam hogy az ész tudja mit szabad és mit nem de mivel nem csak esze van egy normális embernek,így marad az örökös lelki kínlódás.Látod hogy honnan hiányzol( a saját életedből lényegében),miket szalasztassz el,és miylen szinten lesz a te életed az ápolt személyé.

Ha munkahely lenne,akkor ok,hazamész munkaidő után és kész.Itt egyfolytában itthon vagy,és nem fogod nem tisztába tenni ha látod hogy baj sikeredett,stb.

Talán ahhoz tudom hasonlítani ezt az állapotot,mikor pici gyereke van az embernek(bár ezt az érzést én még nem ismerem,ezen okból kifolyólag)

97. zsivett (válaszként erre: 96. - Rozmars)
2012. nov. 5. 10:21

Kedves Mindenki!


Szeretnék rozmarsnak válaszolni, én 57 éves vagyok hálistennek nem vagyok érintett a betegségben csak az anyukám. Ezért sajnos benne van a pakliban hogy netalántán én is valamilyen szinten bele eshetek a betegségbe. És ezért egyet értek vele. Én a gyerekemmel leültem, és elmondtam neki, ha egyedül maradnék és ilyen állapotba kerülnék mint az édesanyám, gondolkodás nélkül intézkedjen és adjon be egy otthonba, mert ezt nem engedhetem meg neki, hogy végig vigye ezt az állapotot amit én csinálok az anyukámmal. Ez nagyon csúnyán hangzik, de valóban nekünk kell előre ezt meg beszélni a gyerekkel. Persze amíg lehet és agyilag úgy állok, ezt én is meg tervezhetem, de ha csak úgy állok, Igaz az lenne jó ha a szülő, és a társ egy családban marad, de nem minden áron. A gyerek életét nem szabad lekötni, mert csak egy életünk van, és amúgy is nagyon nehéz manapság élni, ezért legalább azt a kicsit ne azzal tölcse el a gyerekem hogy engem ápol. Ha tudna ápolni,az igen, de ha dolgozni kell neki, és azért adja fel a munka helyet hogy ápoljon, az már nagyon nem jó. Rozmars! nagyon sajnállak hogy Te is már hasonló betegségben szenvedsz, reméljük hogy azért Te még sokáig a családban maradsz. Maradj itt velünk, és mi nagyon sok erőt szeretnénk adni neked. Sajnos én sem vagyok egészséges, daganatos beteg vagyok, gerinc műtött is, és ezért is nagyon nehéz nekem az ápolás. Pedig az anyukámnak igen is 24 órai felügyelet, és ápolás szükséges. Ezért valóban rozmars nagyon egyet értek veled, és tisztelek a meg fontolásid miatt. én szintén így érzek, persze amit tudunk azt meg tesszük, de az idegeim már a

végén van, egy óra hosszát nem alszom éjszaka, már alva járok a lakásban, és érzem már kicsit nem úgy válaszolok vissza a családnak. Ez már nagyon fáj amikor vissza gondolok arra hogy hogy is válaszoltam nekik, pedig Ők nem tehetnek róla hogy én ideges vagyok. Ma remélem hogy tudok valamit intézni az otthonnal kapcsolatba. Most hogy így írok, érzem hogy remeg a kezem is, lehet hogy kimerült vagyok? valóban az vagyok. A mamika meg nyugodtam alszik, mint egy kis gyerek, nagyon aranyos, ilyenkor nagyon sajnálom hogy ide jutottunk. Ezt szeretném én is elkerülni a család felé, hogy ki bukjanak miattam. Na megint jó ki panaszkodtam magam!!!!!!!!!!!ez nagyon kellet!!!!!!!!!!

96. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 96. - Rozmars)
2012. nov. 5. 09:02

Ha nem várod el a férjedtől és gyermekeidtől, hogy ápoljanak - akkor mit szeretnél tenni? Valakinek csak kell ápolni a beteget?

Nagyon ügyes vagy, hogy ellátod magad, ezek szerint jó állapotban vagy.Hála Istennek!

Nálunk az a baj - azt mondták - hogy nem kezdte el rögtön a férjem a gyógyszer szedését, azért van elég rossz állapotban. Ma éjjel felkeltem kétszer is, járkált, én meg nem vagyok jó alvó. Szerencsére este 9-kor már lefekszem, mert a férjem is elalszik. Így reggel 5-kor vagy 6-kor fel tudok kelni és dolgozom.

AZ is igaz, hogy más egy pici baba ellátása, mert: sok öröm van vele (míg itt ugye csak a folyton romló állapotot látjuk), másrészt könnyebb az öltöztetése, tisztába tevése, mert kisebb a súlya.

Én (talán írtam is) 69 éves vagyok, tele betegséggel, nekem kell ellátni magunkat, még akkor is, ha az orvos azt mondta, hogy feküdjek ( a lumbágóval nem lehet ugrálni).

Én is kímélni szeretném a gyerekeimet, ezért gondolkoztam már mindenféle megoldáson.

2012. nov. 4. 20:10

Kedves Viki!

Valóban nem tudni hogy meddig lehet látni a szüleinket, de nem kívánjuk senkinek ezeket az érzéseket amiket mi átélünk. Nekünk is jobb lenne ha nyugodt, békés öreg kort kellene inkább megérniük, mint így szenvedni a betegséggel, nem csak Ők szenvednek, hanem mi is. Nem tudom hogy Te át élted e ezt az érzést amit mi a nap 24 órájában élünk át. Ha nem akkor nem is tudod hogy mi a szenvedés. Nem tudom hogy miért kell meg szólni bennünket, ha nem tetszik a topik akkor nem kell ide jönni, főleg ha nem is vagy érintet. De azért neked is van éppen elég bajod az élettel, meg a családdal, ahogy utána olvastam a beírásaidnak. Elnézést de nagyon feldühítettél, így is ideges vagyok, és még ilyen megjegyzéseket is kell olvasni, ez már csúcs.

94. Viki49
2012. nov. 4. 19:45
És itt mindenki az édesapjáról és/vagy az édesapjáról beszél, akiket lehet, hogy ma látnak utoljára. Akik világra hozták és felnevelték őket és nem mérlegeltek bírják-e vagy sem.
93. zsivett (válaszként erre: 91. - Biztosen)
2012. nov. 4. 13:24
sajnos erre a betegségre nem lehet fel készülni, az én anyukám 2 éve fejtette a rejtvényeket, olyan agyi állapotba volt, és még én magam sem hittem el hogy ilyen gyorsan leromlott, olyannyira hogy azt nem tudja hogy hány éves és mikor született, A neurológus bármit kérdezett tőle semmire nem tudott válaszolni, valóban mindegy hogy most milyen nevet adunk a betegségnek, a végeredmény a lényeg az hogy leépülés, agyi keringési zavarok. Sajnos ez gyógyíthatatlan betegség mind a kettő, legalább is az idősebb embereknél, főleg 82 évesnél. Én is azért vagyok itt mert egymásnak tudunk adni egy kis tanácsot, és főleg lelki erőt adni, ami nekem is szerintem mindenkinek nagyon jól esik. Sőt ha kibeszéljük magunkból akkor egy kicsit meg is nyugszunk, legalább is én. Örülök hogy elmondhattam!!!!!!!
2012. nov. 4. 13:12

Kedves Mindenki!

Nagyon de nagyon elvagyok szomorodva, mert az idegeim a csőd szélén áll, szinte egy hónapja nem aludtam semmit, az éjszaka óránként hívott, hogy pisilni kell neki, amikor rá ültettem a wc-re cseppek jöttek, azt hittem hogy el fakadok, mondtam neki mire jó ez hogy nem enged aludni, azt válaszolta Ő nem álmos. na ekkor aztán nagyon pipa lettem, kivagyok iszom a kávékat, ami nem igazán jó, és ezt én is tudom. Holnap el kezdek intézkedni, az intézetekbe hogy mi a megoldás, nagyom sajnálom de nem tudok mit tenni, lépni kell valamit. Mert a család is rá megy, mert nagyon ideges vagyok és ez kihat mindenkire. Ezt nem lehet sokáig bírni, beszéltem egy ismerősömmel, és Ő is beadta intézetbe az apukáját, és azt mondta hogy hamarább kelet volna, mert nagyon jó érzi magát elbeszélgetnek ott bent és eltelik az idő felettük. Csak jókat mondott, és én is így gondolom hogy jobb lenne egy otthon, az első lépést meg teszem, és meg látom hogy mi lesz. Már éjszaka nővérkének hív, nem akar meg ismerni, vannak tiszta pillanatai is, de azért az is zavarossá válik. Amikor eszik, akkor már az ereje is elmegy, alig bírom az asztaltól az ágyig elhúzni, mert ájulási érzete van, ez állítólag azért van mert nem kap elég vért az agy. Tv sem néz, mert egy perc múlva elalszik rajta. csak nézi a földet, és beszél neki, a parkettát mindig fel akarja szedni azt hiszi hogy az valami, és az neki mindig kell. a gyűrűjét állandóan tépkedi, azt hiszi hogy bogár. Na nagyon nehéz, a délutánom azzal telik hogy fürdés, öltözés ágynemű csere, olyan vagyok mint egy mosó medve, de muszáj mert hiába van neki betét, mindig becsurog neki a pisi, és olyan szagos, hogy már rosszul vagyok tőle. Vagy csak én érzem ezt, mert a családtagjaim azt mondják hogy én csak kitalálom. Attól félek ha valaki jön hozzánk, akkor Ő is érzi azt a szagot amit én. Lehet hogy én is dilis vagyok már? nem csodálkoznék.

2012. nov. 4. 13:02

Még: Gondoskodni nem könnyű dolog,főleg EGYEDÜL egy betegről,legyen a betegsége bármilyen nevű.

Én erre a fórumra azért jöttem,hogy tanácsokat kapjak,esetleg lássak hozzám hasonló gondokkal küzdő emberek hozzászólásait.(és nekem aztán teljesen mindegy parkinson vagy alzheimer,esetleg egy sima idős kori demencia a hozzátartozója betegsége,az ápolás az ugyanaz mindegyik esetben))

Szerintem(én ezt láttam,és még egyszer elmondom nem új fruska vagyok ebben a témában,és apai ágon az összes fiútestvér ebben a betegségben szenved,az én apám a leghosszabb ideje és legjobban előrehaladott állapotú közülük)nem egyforma ez a betegség egy fiatalabb szervezetben,de végülis ember és ember között is különbség van.


Mellesleg szerintem az alzheimer rosszabb,és minden tiszteletem azé aki ezt vállalja mint amit a Zsivett.


Időben készülni a betegnek...hm...nemtudom.megint saját példával tudok itt érvelni.Amikor az én apámnak megmutatkozott ez a betegsége még nem én "felügyeltem".Amikor édesanyám meghalt,és rámbízta még utolsó modnatával is apámat,akkor néztem át egyáltalán miylen gyógyszerei vannak.Hát sokkot kaptam a Jumextől,és a hozzá tartozó betegtájékoztatótól.Meg kérdeztem őt,hogy tudja-e mi ez a gyógyszer,csak annyit felelt,írta a doktornő,hogy szedjem.

Nemtudom így egy idős ember ha nem is tájékoztatják a betegségéről,hogyan készüljön fel bármire is.

Nekünk iylen orvosunk volt...

90. biztosen (válaszként erre: 88. - Rozmars)
2012. nov. 4. 12:39

Igen,ezen már én is gondolkodtam.

Hajlamosak az emberek ezt a 2 betegséget összekavarni.

Itt egy 80 éves idős néniről van szó,és lehet parkinsonos,ha vannak más kísérő betegségei(vagy csak szimplán egy időskori leépülés,demencia).Nálunk sem a motorikus tünetekkel mutatkozott meg ez a betegség,ellenben nagybátyámnál kapásból azzal indult.

89. biztosen (válaszként erre: 87. - Zsivett)
2012. nov. 4. 12:14

Itatás:nálunk már régóta a gyümölcslé,almalé,édes tea megy,sportkupakos üvegből.most már azt sem hajlandó meginni.2 hete jött haza a kórházból,ott feküdt mellette egy szellemileg leépült bácsi,totál átvette a trükkjeit.(mert erre csak ezt tudom már modnani,hogy LÁTOM hogy tudatosan csinálja a dolgait azóta)

Most nonszensz erre azt mondani,hogy "jólvan",de valahol megnyugodtam hogy nem én vagyok a hülye,undok,hálátlan a szülejével, és hogy másoknál is ugyanez megy.Egyébként én is épp ott tartok(persze bennem már tavaly megfogalmazódott ez a gondolat,azóta húzom),hogy vagy ő megy otthonba,vagy én a pszihiátriára.Amúgy a forgatókönyv ugyanaz mint nálatok,fordítva él,nappal alszik(aludna).Mondjuk nálunk az elején működött egy olyan módszer,hogy volt nála egy csengő,amit ha baja volt megnyomta.Na ezt mikor hajnal 2-kor álmomból ugrasztott(merthát ugrik az ember,mert mi baj lehet,rosszul van stb,és a gyomrában az embernek a görcs rögtön)és ő meg közölte velem hogy kapcsoljam le a villanyt(amihez neki csak ki kellett volna nyújtania a kezét,vagy kapcsoljam át a tévét,amihez a távirányító ott volt a kezében),na ekkor elvettem tőle a csengőt.Ez volt az első megvonás tőle,és az első saját magam védése vele szemben.nem gondoltam hogy valaha el fogok érni én is erre a pontra hogy fel kell ismernem, azt amit mondtam,nagyon sarkosan,hogy vagy ő,vagy én.(működik is ez a felismerés meg a dolgok tisztán látása az érzések nélkül,csak a megvalósítása nem megy nekem)

2012. nov. 4. 06:51

Kedves Zsivett!

Én így 16 év parkinson kóros multtal a hátam mögött

sejtem, hogy nem igazán a parkinson, hanem alzheimer kóros is az anyukád. Vannak ma már jó otthonok, akik ellátják az ilyen beteget. Azt hiszem ép ésszel senki nem vár el ilyen nagy áldozatot a hozzátartozójától. Talán időben kell készülnie a betegnek is, ha lehet.

87. zsivett (válaszként erre: 86. - Biztosen)
2012. nov. 3. 12:55

Kedves biztosen!

Nagyon nehéz, most már főzöm a teát neki, így talán egy picit többet iszik, mert édesre csinálom, de noszogatni kell, és az ami nem tetszik neki. Az evés az is katasztrófa, reggel melegítek neki tejet, és bele aprítok kenyér belét, és az reggeli, délbe meg amit gondolok azt össze turmixszolom, mert nem bírja a darabosakat meg enni, mert alsó protézise van, és mindig kivette, és én már nagyon undorodtam neki mindig berakosgatni, (bocsi) de ez van. és inkább maradt a turmix. Ezt nagyon elfogadta, és mind megeszi amit elé rakok, de szerintem nem is fogja fel hogy miért ezt kapja, mert soha nem kérdez rá. A türelem az iszonyatos, én az éjszaka már azt mondtam hogy vége, nem bírom tovább. Bemegyek hozzá, mert az én szobám meg az Ő szobája szembe van, és át látok hozzá, bemegyek addigra tiszta pisi, pedig van alatta betét. át öltöztetem, lefektetem, megint látom hogy fel kelt, valahogy rá ült a szoba wc-re, pedig magától soha nem ül rá, mindig meg kérdezi hogy hova pisiljen, és rá ült a wc-re de a tetejét persze lehajtotta, és adj neki rá pisilt. Na akkor megont öltözés, takarítás. fél óra múlva szól hogy megint pisilni kell, de 2 csöpp ha jött, tehát semmi alvás,én is kivagyok mint a ...........! Nappalt nagyon szépen végig alussza mint aki jól végezte dolgát. Én megint nappal nem tudok lefeküdni, mert biztos ziher hogy elkezd sétálni, vagy akkor kell pisilni, és az alvásnak lőtek. már meg sem tudom mondani mikor aludtam egy órát egy folytában. Biztosen, nagyon veled vagyok hogy meddig bírom ezt nem tudom, de hétfőn elkezdek érdeklődni az otthonok iránt, és be adom a papírokat. az orvosit elintéztem, a kérelmet megírtam. És szépen megy az otthonba, addig amíg normális vagyok. Ezt nem lehet bírni épp ésszel. Nagyon sajnálom mert csak az anyukám aki fel nevelt, de aki jobban és odaadóbban tudná ellátni a szüleit mint én, az már festi magát. Lehet hogy ezért meg köveznek, de Te ezt meg érted, és átéled. Nagyon fáj, de ez a legjobb megoldás, a család is erre szavazott.

2012. nov. 2. 22:27

Zsivett!

Te hogy éred el azt hogy igyon?Nálunk ez az örök cirkusz tárgya hogy nem hajlandó inni(bár az utóbbi kórházi üdülése óta már enni sem)teljesen kiakaszt, a türelmem a végén már.

85. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 84. - Zsivett)
2012. okt. 31. 10:42

Kedves zsivett!

Szép, amit itt leírtál, kedves Tőled!

Én is abban bízom, hogy fejlődik az orvostudomány, és kapunk valami új gyógyszert, ami segít.

Az Anyukádat szépen ápolod, csak az a baj most már, hogy kiabálni kezd Rád. Nyilván ez is valamitől van, az emberek változnak életük folyamán.

Én csak azt tudom, hogy a nagyimat is beadták ápolásra a kórházba, mikor már pelenkázni kellett.

Apukámat is kezdtük pelenkázni, de le akarta venni néha magáról, nem tudta, minek az. Mondjuk Ő tudta, hogy menni kell, de nem ért el néha a WC-ig (inkontinencia).

84. zsivett (válaszként erre: 81. - Rozmars)
2012. okt. 30. 19:37

Kedves rozmars!


Ne vedd magadra ezeket a dolgokat amit írunk, azért mert a mi betegünk ilyen, az nem azt jelenti hogy Te is ilyen leszel. Ha már 16 éve kezelnek, akkor biztos hogy jó kezekbe vagy, és a tudomány fejlődik, és még nagyon fiatal vagy tehát tudnak rajtad segíteni. Ne csüggedj, kívánom hogy legyél optimista, és gyógyulj meg. MEGÉRDEMLED!!!

2012. okt. 30. 17:57

Szerbusztok!

Nagyon ki vagyok mint a liba, az éjszaka nagyon hosszú volt, az anyukám csinálta egyfolytában a kis műsort. A pufra rá pisilt, azt hitte az a wc, azt kitakarítottuk, utána a szobába szét pisilt, mint aki jól végezte dolgát. akkor megint át öltöztettem és ment aludni, kérdeztem hogy mit csináltál, semmire nem emlékszik, hajnalba rá ültettem a wc-re és mondtam neki jobban üljön rá mert mellé csorog, és segítettem volna neki, egyszer csak elkezdett ordítani, sikítani, hogy miért bántom én meg akarom verni. De nem az én nevem mondja hanem valamelyik szomszédét. ez már másodszorra fordult ez a kitörése. először az orvosnál voltunk, és mondtam neki hogy üljön le, nem akart és lehúztam a karját hogy leültetem, mert féltem hogy elesik. akkor is el kezdet így örjöngeni, még az orvos is kijött hogy mi történt. Nagyon el vagyok keseredve, mert nem ismer meg mindig mesél nekem minha én egy idegen volnék.

82. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 80. - Biztosen)
2012. okt. 29. 11:08

Sziasztok!

MA itt volt az ápolónő reggel fél 8-ra, mondta, hogy füröszteni jött.- Mondtuk, hogy ezt még nem kell, a férjem tud fürdeni egyedül, segíteni meg hajnalban én tudok csak, beadni a gyógyszerét, hogy el tudjon indulni. Más segítség kellene, pl. ha rosszabb idő lesz télen, akkor vért venni itthon, vagy szakorvoshoz elvinni autóval. Kiderült, hogy nem 10 alkalom van, hanem 56 alkalom évente - ezt a TB fizeti.

A szoc. gondozó nem kér olyan sokat, azt hallottam, de majd meglátom.-Mivel nekem csak kb. 2 hetente kellene porszívózni, és a fürdőt takarítani - ez nem olyan sokba kerül majd, de én nehezen tudom megcsinálni. Főleg mindezt akkor, ha előjönnek a bajaim, mikor feküdnöm kellene.

2012. okt. 29. 05:19
Csak beleolvastam, az írásokba. Kár volt. 56 éves vagyok, 16 éve beteg. Mi vár még ránk?
2012. okt. 28. 19:49

Sziasztok!


Azt hittem kapok valami visszajelzést emailon ha hozzászólnak itt ahhoz a témához,amiben én írtam:-)


Zsivett!Én is így vagyok,amit utálok magamban amikor előtte mondom,hogy "hát értsd már meg nem bírom tovább",ő meg néz rám és van amikor megkérdezi"akkor velem mi lesz?".na itt száll el minden dühöm,és tudom hogy de bírnom kell,mert muszáj.Jó sokat szoktam idegből bőgni,hála Istennek van egy ember mellettem aki megérti ezt az egészet,és nem problémázik azon hogy messze nem a velünk korúak életét tudjuk élni.

És hát igen,magától a parkinsontól nem fognak meghalni,ez tény.Amit hasonló betegeket gondozókkal beszéltem,abban az tűnt fel,hogy akik nő parkinsonos betegeket gondoztak,ők többet panaszkodtak a pszihés tünetekről.Nálunk is vannak,nem is kicsik,és egyre több.

No most ennyit írok,majd jövök gyakrabban,de holnap jön az új orvosunk reggel.Én ezt a 10 alkalmas gondozói segítséget amit az orvos írhat ki,nem is hallottam.A másik verziót meg nem bírom el úgysem anyagilag,szóval nem is gondolkodtam még soha azon a lehetőségen.

79. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 78. - Zsivett)
2012. okt. 28. 15:05

Szia!

Itt ketten levelezünk,úgy látom.

Eszembe jut a nagymamám (agyérelmeszesedése volt), és Anyuka akkor nem dolgozott, de Apuka azt mondta, hogy Ő ne ápolja - adják be intézetbe. Apukámnak is végül agyérelmeszesedése lett, de a szívével is baj volt - végül Ő is kórházba került, ápolták, vért adtak neki, mert nagyon vérszegény volt, meghalt. -Én látogattam szinte minden nap. Szerintem is elég lesz neki ( anyukádnak), ha látogatod, úgysem sokat fog fel már a világból, egy intézetben vagy kórházban is rendbe teszik, megetetik.

Még jó, hogy eddig volt türelmed! Nagyon sok türelem kell hozzájuk, mert szokatlan, hogy ilyenek lettek, és nem tudjuk, mit miért mondanak. Pl. megbántanak, pedig nem akarnak.

2012. okt. 27. 15:22

sziasztok!

Nem úgy hiányol hogy a nevemen szólít, vagy keres van amikor nővérnek hív, főleg éjszaka, ma éjszaka minden órahosszába fent volt hogy pisilni kell neki, de a nagy frászt (bocsi) nem kelet neki csak egy pár csepp, csak nem látott és azt mondta hogy kell neki. semmit nem aludtam, Ö viszont egész nap bóbiskol és el van. Nagyon fárasztó, most már össze ül a család és valamit kell tenni mert ez így nem mehet sokáig. teljesen kivagyok. hogy mi lesz még azt nem tudom, de azt hogy egy percre sem tudom a lakást el hagyni ez már nagyon durva, és pihenni sem tudok, és az a baj hogy azt veszem észere hogy már türelmem sincs annyi mint eddig volt. Valóban nálatok a segítség az el kelne, mert csak segíteni kellene, de nálunk 24 órás felügyelet kellene, az meg nincs.

77. Rochlitz Szilveszterné (válaszként erre: 74. - Zsivett)
2012. okt. 27. 14:42

A nővérnek mennyit adjunk? A nyugdíjból ugyan nem sokat lehet, mert gondolom, a gyógyszerszámla nálatok is kb. 30.000.-, és a rezsi, kaja jó ha kitelik belőle. -Nálunk múlt télen kb. 18 fok volt, néhol annyi sem, fáztam is, de én mindig fázom, csak hőségben nem.

A Te Édesanyád már nagyon leépült, ha azt sem tudja, ki vagy.., igaz, máskor meg ha nem lát téged, akkor sír utánad. Nem tudom, mit tennék a Te helyzetedben...

Most nekem kellett volna feküdni (mozgásszervi betegség miatt), de nem nagyon tudtam, mert a házi munkát meg kellett csinálni. Beszedtem a gyógyszert, és elmúlt végre. Mondjuk, lumbágóm is van, néha előjön, de van, mikor 1 nap alatt elmúlik, ilyenkor eszünk maradékot vagy valami gyors ételt.

Én reménykedek a segítségben, ha néha porszívóz valaki, vagy a fürdőt kisúrolja - az is nagy segítség. A bevásárlást még bírjuk, a fiam is segít nagyobb kaja vásárlásra. A férjem veszi meg a kenyeret, máshol a zöldséget, de néha én. Felváltva megyünk patikába is.

Hogy később mi lesz, nem tudom - bele sem merek gondolni.

2012. okt. 26. 17:27

Sziasztok!

Igen nagyon szeretnék nappal aludni, de sajnos azt sem lehet mert ha nem lát akkor már el kezd sírni, sőt zokogni, és alig lehet meg vigasztalni, azt szeretné ha mindig a szobájába lennék. meg az a borzasztó hogy alig mozog, meg keveset sétál. ha a gyógyszert beveszi akkor vége, bemegyünk a nappaliba hogy egy kicsit tv nézzen, de nem nézi hanem a földet figyeli, meg elalszik. oldalra dől és kész alszik, de úgy mint aki nincs észnél. amikor mondom hogy gyerünk a szobájába, a szoba 2 méterre van, már odáig nem tud bemenni, hanem ki kapcsol az agya és úgy kell bevonszolni. nekem a gerincemet is műtötték, és ez nagyon nem jó, de ösztönösen utána kapok hogy nehogy beüsse a fejét, nem gondolkozok én sem, mint hogy elengedném és majd felébred, és amikor az ágyra húzom, pár perc és észhez tér, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyog. és ez mindig a gyógyszer után van. amikor eszik akkor szintén rögtön le kell fektetni, mert az agy olyankor nem kap elég vért. Nagyon csúcs egy mamika, a beszéde csak úgy működik, hogy többször neki fog,de nem biztos hogy el is tudja mondani, valóban ki kell találni hogy mit mond, de amikor mesél szegénykém, akkor mindig mondom neki, úgy van úgy lesz még ha nem is értem hogy nyugodjon meg. hogy meddig bírom még ezt az alvatlanságot nem tudom. de már nagyon ki vagyok. A család mondta hogy miért nem adjuk be otthonba, nagyon erősen gondolkozok rajta, mert sokáig nem fogom bírni idegileg. Hogy mosolyogjak? az nekem nem igazán megy, de néha azért teszem azt is, mert meg puszilgatom, ölelgetem nagyon nehéz, mert ki is vagyok de imádom is. De valamit tenni kellene.

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook