Pánikbeteg találkozót szerveznék Budapesten! (beszélgetős fórum)
Szia Csiby,
nem, még nem volt...
Hali!
Kivel mi újság? Meg volt már a találkozó?
Mi a dokinővel egymással szemben ültünk (ő is civilben volt), megkérdezte, mi történt az utolsó találkozásunk óta, majd onnan folytattuk, ahol az előző beszélgetést abbahagytuk.
--------------------------------
Most sajnos mennem kell dolgozni, de majd este jövök.
Addig is szép napot Mindenkinek!
Szia Csiby,
nálam a következő van:
ágyon fekszem, a dokinő a fejemnél hátul egy fotelben ül. Elmesélem az aktuális fejemben lévő dolgokat (akármiről beszélhetek, az a lényeg, hogy ne gondolkozzak, hogy mit akarok mondani), aztán ő kérdez vagy reagál arra, amit hallott...
Sziasztok!
Én sajnos 2,5 éve járok pszichológushoz. Ez idő alatt volt már sok minden. Alapvetően kognitív viselkedés terápiát alkalmazza, de alkalmanként eltérünk tőle, ha szükséges.
ugyanez volt nálam is, csak én akkor már gógyszert szedtem, így tünetmentes voltam. tehát negatív dolgokról nem igazán tudtam beszámolni.
Azt hozzá kell tennem, hogy teljesen leástunk a kiskoromba, beszélt a dokinő Anyummal és tesómmal is.
Ja, és azt tudni kell, hogy 8 éves voltam, amikor Apum meghalt. Erre vezették vissza a kórházban legalábbis.
A terápián már nem teljesen erre.
Stresszes időszakban volt az első pánikrohamom, így arra.
másfél éve, a szívműtétemkor pedig kiderült, hogy nem sorvadt el a csecsemőmirigyem. A kardiodokik szerint nem is voltam pánikbeteg sosem.
Úgyhogy nem értem ezeket a dolgokat.
Ja, én szerettem terápiára járni, pedig fél éven keresztül minden héten kellett mennem.
Örökké hálás leszek dr. Kondász Erzsébetnek!
szia Csiby!
Én eddig max. 5 alkalommal voltam pszichológusnál. Nálunk a következő volt a módszer: az elején mindig megkérdezte, hogy milyen jó dolgok történtek velem amióta nem találkoztunk. Általában negatív válaszokkal reagáltam, és ezt próbáltuk megfejteni, hogy mire hogy reagálok és hogyan kellene pozitívan látni a dolgokat. Megbeszéltük azokat a helyzeteket amik pánikot váltottak ki belőlem. Néha eljátszottuk azt a helyzetet, miközben csak pozitív gondolatokat mondhattam.
Ez a szorongás szerintem mindig bennünk lesz.
Bennem is mindig bennem van, hogy "mi van, ha rosszul leszek utazáskor?, ekkor, akkor", de olyankor én is elkezdek relaxálni, és elmúlik.
Ja, és nem azt szoktam magamban mondani, hogy NEM leszek rosszul, hanem az, hogy JÓL leszek.
Szia!
Mindegy az, hogyan múlt el, a lényeg, hogy elmúlt. a többivel meg ne foglalkozz!
Én gyógyszerrel vagyok tünetmentes 10 és fél éve! Igaz, ehhez kellett 2 hét kórház (pszichiátria), és fél év terápia. Egy fantasztikusan jó pszichiáternő kezelt, nagyon sokat köszönhetek neki.
Óriási nagy akaraterő kell a gyógyuláshoz, de megéri!
A gyógyszert most akarom abbahagyni (Fevarin és Frontin), mert 10 év alatt felcsúszott 15 kg tőlük.:S
És a dokinőm szerint csak a magam nyugalmáért szedem a bogyókat, mert már nem is hatnak.
Lekopogom, 10 éve nem volt pánikrohamom! Elvégeztem a fősulit, koleszos voltam, minden héten busszal jöttem-mentem.
Nekem a busz volt a "mumus", azon lettem először rosszul.
Úúúú, bocs, hogy hosszú lettem.
:)) Detto, én próbálom ráhárítani ezeket az ügyintézéseket, mindig találok vmi kifogást. De igaza van, így sosem tanulom meg. Így néha ő is "rákényszerít", hogy csináljam.
Amúgy sok sikert a vállalkozásodhoz!!!
Igen így van ahogy írod. Nekem is a sorban állás volt a másik mumus. Se postára, sem boltba nem voltam hajlandó elmenni. Még most sem szeretem őket, de el tudom intézni.
Persze, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra, de ha nem állsz pozitívan a dolgokhoz, akkor nem is tudsz változtatni. Tudom mennyire nehéz. Sokáig tartott mire tudatosult bennem és még most is sokszor emlékeztetnem kell magam.
Igen szedtem szorongásgátlót, meg gyomorvédőt kb. fél évig, mert folyton hánytam. De most nem ugrik be egyiknek sem a neve (kb. két éve hagytam abba)
A pszichológusom azt mondta, hogy a rohamot fogjam fel úgy, mint egy rosszul megtanult reakció egy váratlan vagy stresszhelyzetet okozó eseményre. Gondoljak arra, hogy ezen lehet változtatni, újra lehet "tanulni" csak nagyon kell akarni és tisztában kell lenni az okaival.
pl.: benzinkút, tankolás (egyik nagy mumusom) beszéljem meg magammal: oké most ideges vagyok, mert tankolnom kell és kellemetlen élményem van ezzel kapcsolatban. DE!!! erősnek kell lennem és ez az élet egy apró szelete csak. Öt perc alatt végzek és utána rettentő büszke leszek magamra. Addig sorolom az érveket, míg lenyugszom valamennyire. Utána megyek megcsinálom és büszke vagyok magamra. Minden egyes alkalommal jobb és jobb lesz. Elsőre nem sikerült, de lépésről lépésre haladva könnyebben ment. Fontos, hogy türelemmel és fokozatossággal kell csinálni. Ha először nem sikerül nem baj. Legközelebb jobb lesz. Azt mondta, hogy az egyik legrosszabb az mikor az ember azt mormolja, hogy: "nem is vagyok ideges, jól érzem magam". Ezzel csak elfojtod max. Tudatosítani kell hogy igen az vagyok, ezért és ezért, de semmi okom pánikra, mert le tudom győzni. Kb ennyi, nekem bevált kíváncsi lennék a véleményetekre. Hozzáteszem még most is ideges vagyok tankolás előtt, de rohamom a nyáron volt utoljára.