Óvodakezdés: vegyescsoportba vagy azonos korcsoportúak közé írassam gyermekem? (tudásbázis kérdés)
"A nemi különbség a gyerekeknek nem magától értetôdô. A felnôtt világ hatására rejtélyként éli meg. Kimondott, de gyakran rejtett félelmet, szorongást okoz a fiúk-lányok nemi különbsége. A kislányok olyasmiket képzelnek, hogy péniszük elveszett, vagy büntetésbôl elvették tôlük. A kisfiúk pedig azt az ijesztô következtetést vonják le, hogy ha a lányoknak elvették, levágták, akkor ez esetleg velük is megtörténhet."
pont ezzel. hogy nálunk nincs ilyen tapasztalat.nálunk természetes hogy apa fiú tehát van neki kukija, és robika is fiú neki is kukija van. mig mi lányok vagyunk és puncink van. a gyerek tudja, természetes nála ez természetesnek kezeli a testet és nem ijed meg saját magától. aztán van ott ovis társa aki függöny mögé rejtve vetkőzik mert fél hogy meglátják.ez jobb?
Hát ez hosszú történet és ha úgysem érdekel a pszicho-duma, akkor miért is mondanám. Ezt sem én szoptam ki az ujjamból, hogy a gyerek szexuális fejlődésének árt, ha a szülők nemiszervét premier plane-ba látja... Márpedig egy 6 éves gyerek kb 120-125 cm magas, szemmagassága pedig éppen apu kukijával van :-)
Szted? Te szeretnél úgy járni kelni, hogy valaki töke éppen a szemeid előtt lengedez ? :-))
Nem a meztelenkedés ellen vagyok, de van olyan életkor, amikor többet árt mint használ...
Én nem fogom végigolvasni, csak mondom...
Vajon miért foglalkoztad téged ilyen mélyen ez a kérdés? Szancsezék miért tennék rosszul, hogy nem prűdek?
Csak, hogy nehogy azt gondoljátok, hogy én találtam ki:
"A pszichoszexuális fejlôdés szakaszos folyamata, életkori sajátosságai
Az elsô teljeskörű magyarázatot a pszichoanalitikus elmélet próbálta adni, amelyben Freud úgy vélte, hogy a gyerek elsô öt évében olyan fejlôdési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak a személyisége alakulására. Ezeket a szakaszokat pszichoszexuális szakaszoknak nevezte. Megfigyelései, elmélete sokkal inkább az egyénre, annak belsô történéseire helyezte a hangsúlyt, és nem közvetlenül a kultúra befolyásoló szerepére.
Hogyan is történik a pszichoszexuális fejlôdés a mindennapokban? A gyerek születésétôl fogva rendelkezik a testi gyönyörök érzésének képességével, és így a szexuális attitűdök kialakulása már a születéssel megkezdôdik. A testközelség nagyon fontos a kicsi számára -többszörösen is, mivel szoptatáskor nemcsak testi táplálékot kap, hanem “lelki táplálékot” is. A test melege, szaga, a tapintás ismerôssége biztonságot ad. A stabil, szeretetteljes kapcsolat az anyával szükséges alapja annak, hogy kialakuljon a szeretni tudás képessége. A korai anya-gyerek kapcsolat “prototípusa” a késôbbi kapcsolatoknak. Az etetéssel, plusz az etetéshez kapcsolódó tisztába tevéssel (a pelenkázással, fürdetéssel) azonban nemcsak test-lelki táplálékot adunk a csecsemônek, hanem “szexuális örömöket” is. Természetesen ezek a kellemes érzések nem azt jelentik, hogy ez a felnôtt értelemben vett szexualitás, habár nem ritkán látható jelek is tanúskodhatnak errôl, így a fiú csecsemôk merevedése pelenkázáskor.
A baba a mozgásfejlôdéssel párhuzamosan egyre inkább fedezi fel a világot, különösen a száján keresztül. Ezért téves a mamák tipikus mondata: “Butuska, ez nem a szádba való..” . Freud ezt az egy-másfél évet orális szakasznak nevezi. A gyerek rájön, hogy a szája különös örömforrás, mindent begyömöszöl, amit csak talál (cumit, takarót, játékszert,...). Ez a szájjal kapcsolatos öröm (rágcsálás, szopás, harapdálás) akkor is kellemes érzést kelt, ha a tárgy egyébként ehetetlen. Dupla gyönyört jelent az ujjszopás, mivel ilyenkor nemcsak a szopás okoz örömöt, hanem az is, hogy az ujja is a sajátja, ami szintén stimulálódik. Mindezek az autoerotikus történések a szexualitás csírái, hiszen a kéz, a száj fontos szerepet tölt be a késôbbi szexuális életben is. Ezért nem szabad ezeket a tevékenységeket letörni, csupán szabályozni (pl. ügyelni a higiéniára, balesetveszélyre, stb.). A szopás szükséglet nem tűnik el, ha nem elégülhet ki. Többé-kevésbé rejtett formában elô-elôjöhet. Ilyen a gyerek körömrágása, a ceruzavég harapdálása. A felnôtt a cigararettáját “rágcsálja”, vagy szimbolikusan “harapós” megjegyzéseket tesz.
A szexualitás és a kiválasztás szervei olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobatisztaságra nevelés során kialakult attitűd is befolyásolja a szexuális fejlôdést. Ez a kb. 3 éves korig tartó szakasz a freudi anális szakasz. A kicsit egyre inkább érdekelni kezdik a széklet, a vizelet kiürítésével kapcsolatos dolgok. Ezek visszatartása, majd kiengedése örömet okoz. Számára semmi sem gusztustalan. Durva, elsietve kialakított szabályok a gyerekben azt az érzetet kelthetik, hogy a teste és annak minden funkciója valami ijesztô dolog. A türelmetlen, korai szoktatás kudarchoz vezet, a gyerek szervezete a második életév környéke elôtt még nem kész a kontrollra. Kialakulhat az un. “anális karakter”. Az ilyen ember túl pedáns, rend-és tisztaságmániás. Pedig az anális periódusban a gyerek különösen szereti magát összepiszkolni, koszolni. Sok szülôt ez nagyon idegesít.
A gyakori elfenekelésnek is negatív hatása lehet a szexuális fejlôdésre. A testrészek közelsége miatt az elfenekelés szexuálisan felizgathatja a gyereket. Ezért a rosszalkodásokkal egyre gyakrabban fogja tudattalanul kiprovokálni a verést. Amennyiben a szenvedés és az öröm összekapcsolódik nála, késôbb is keresni fogja a szenvedés lehetôségét, ha szeretetre, ill. élvezetre vágyik. Vannak olyan házaspárok, akiknek kimondottan szükségük van egy kiadós veszekedésre/verekedésre ahhoz, hogy jó éjszakájuk legyen.
Ahogy a gyerek testileg és lelkileg fejlôdik, kíváncsisága egyre inkább a nemi szervek felé irányul. Ez a szakasz a fallikus szakasz (fallosz=merev hímvesszô). Ebben az idôszakban a legkellemesebb testi érzéseket a genitális területeken szerzi. Ugyanakkor már befejezôdött a tisztaságra való szoktatás, és kezdôdik a szemérem érzésének és szokásainak a kifejlesztése. Ez ugyancsak a nemi szervek felé irányítja a figyelmet. Sok kisgyerek szinte maszturbáció-szerűen ingerli nemi szervét. Bár beszámolókból kiderül, hogy az óvodáskori önkielégítés is végzôdhet orgazmus jellegű élménnyel, de még tudatosan nem ez a célja. Abban is különbözik a tínédzser-kori maszturbációtól, hogy nem kíséri fantázia-tevékenység, gyakran esti altatáshoz kapcsolódik. Szülôknek, óvónôknek, tanítóknak általában nagy gondot okoz az önkielégítést végzô gyerek. Érzik, hogy valamit tenni kéne, és egyéni attitűdjüknek megfelelôen viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Amennyiben a maszturbáció szokássá válik, fixálódhat. Ekkor figyelme önmagára, saját örömszerzésére állítódik be, kialakulhat az egocentrikus karakter.
Nagyon fontos tudni, hogy a gyerekkori önkielégítés nem kóros dolog, hanem a normális szexuális fejlôdés velejárója!
Ebben a korban az örömszerzés, a kellemes érzések már nem a végbélnyílásból vagy a szájból, hanem a genitáliáktól származnak. Büntetésekkel, megszégyenítéssel vagy ijesztgetéssel történô leszoktatás csak a késôbbi gátlásokat kezdi kialakítani. Úgyis önmagától elhagyja a gyerek ezt a fajta tevékenységet, és figyelme más jellegű teljesítmény felé fordul.
A nemi különbség a gyerekeknek nem magától értetôdô. A felnôtt világ hatására rejtélyként éli meg. Kimondott, de gyakran rejtett félelmet, szorongást okoz a fiúk-lányok nemi különbsége. A kislányok olyasmiket képzelnek, hogy péniszük elveszett, vagy büntetésbôl elvették tôlük. A kisfiúk pedig azt az ijesztô következtetést vonják le, hogy ha a lányoknak elvették, levágták, akkor ez esetleg velük is megtörténhet. Amikor a gyerek felfedezi az anatómiai különbségeket a fiúk és lányok között, eljött az idô, hogy errôl beszéljünk velük, de ne minimalizáljunk (“attól a kis virslitôl eltekintve ugyanolyan vagy, mint a bátyád...”), hanem inkább hangsúlyozzuk a különbséget.
Az óvodáskorú gyermek egy idô után azt is érzékeli, hogy az anyja nemcsak az övé. Észreveszi, hogy a szülei között más jellegű érzelmi kapcsolat van, mint közte és a szülei között. Ezt a furcsa helyzetet nevezte el Freud ödipális konfliktusnak, ami abból áll, hogy a gyerek elkezd “szexuális jellegű” érzéseket táplálni az ellenkezô nemű szülôvel szemben, és féltékennyé válni az azonos nemű szülôre. Ezt a konfliktust azzal oldja fel, hogy azonosul az azonos nemű szülôvel utánozva annak viselkedését, attitűdjeit, tulajdonságait. Fontos folyamat ez a nemi szerep tanulásában!
Az ilyen korú gyerek nem csak a szüleivel, nemcsak a saját nemiségével van elfoglalva, hanem saját kortárscsoportjával is intenzíven foglalkozik. Ennek a kornak a jellemzô játéka az un. szerepjáték. Ezek közül kettôt emelnék ki, ami témánkhoz szorosan kapcsolódik: a “papás-mamás”-t és a “doktorosdi”-t, mivel ezeknek a játékoknak rejtett szexuális színezete van. A gyerekek szeretik egymás testét is vizsgálgatni, s mivel ebben a korban már érzik, hogy ez valami nem kívánatos dolog, az “új” játékokkal alibit találnak ezekhez a tevékenységekhez. A szülôk legtöbbször nem tudják, mit kezdjenek az ilyen kínos eseményekkel, legtöbbször eltúlozzák és rémülten azt gondolják, hogy szex-mániást nevelnek a saját otthonukban. Még a szexuálisan felvilágosult szülôk is nehezen kezelik a helyzetet, bizonytalanok, hogy hol húzzák meg, ill. egyáltalán húzzanak-e határt.
Az egészséges szexuális fejlôdéshez a környezeti ártalmak elkerülésére is szükség van. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az elôbb említett határt a szülô hol és hogyan húzza meg. Két csoportba oszthatjuk a veszélyeket: a tiltás, és a szexualitás túl korai felébresztése.
Az ijesztgetés,büntetés igen gyakori módszer mind a szülôk, mind a nevelôk körében. Ezzel azonban csak az érhetô el, hogy a gyerek megtanulja az intenzív reakciókból, hogy most valami különlegesen rossz, bűnös dolgot csinált, amit legközelebb jobb, ha eltitkol. A tiltás sokszor még inkább odaköti a figyelmét a kellemes játékokra, csak már kellemetlen érzés (bűntudat) kapcsolódik hozzá. Tiltani, büntetni nemcsak szavakkal lehet. A felnôttek a gyermek próbálkozó szexuális megnyilvánulásaira (önkielégítés, másik gyerek nemi szerve iránti érdeklôdés) válaszoló rémült reakciója, felháborodása, kétségbeesése minden szó nélkül is olyan hatást vált ki a gyermek lelkében, amely felér egy büntetéssel. Ilyen szülôi reakciók emléknyomai a szexualitás tiltott, tabu voltát erôsíthetik a késôbbi években (felnôttkorban).
A másik nagyon káros hatás, ha a szülôi szeretet szexuális színezetet kap, ami ritkán tudatos. A gyerekben gyakran kelt zavart a mintegy játékként történô szoros testi kapcsolat, esetleg a nemi szervek is ingerlôdnek ilyenkor. Sokszor csak évek múltán merül fel, mint zavaró emlék, mint kellemetlen fantáziák magja. A szexuális ingerlés elkerülése miatt fontos, hogy a szülôk nemi élete ne a felnövô gyerek elôtt történjék, mivel megterhelô számára ez a korai élmény, ami külön elemzést érdemelne. A túlzott szabadosság, meztelenség nem felvilágosítás, hanem “csábítás”. A televízió, újságok, plakátok szexuális felhívó jellege sem kívánatos a fejlôdô gyermek számára.
Kisiskolás korban a szexuális fejlôdés úgy tűnik, mintha leállna (latencia szakasz). Természetesen ez nem pontosan így van, de az tény, hogy a hangsúly áttevôdik az intellektuális fejlôdésre, és a versengés lesz fontos.
A pszichoszexuális fejlôdés szempontjából döntô hatású változások majd a következô életszakaszban, a prepubertás-és pubertáskorban következnek be, amikor is a nemi hormonok “feszültség alá helyezik” az eddig már kialakult személyiség-struktúrákat.
Szerző: dr. Bede Zsuzsanna
úgy néz ki nálunk is így lesz. hacsak nem ugrik meg a fejlődése. de ahogy elnézem a futkározás jobban leköti mint a rajzolás..
míg a nagyra rá lehetett fogni hogy már a hasamba is rajzolt:)))
nálunk is:DDDD
sőt a nagy nyári kánikulában mi is sokszor nudizunk otthon:))))igy nálunk természetes, és ez jó mert nem szégyenlősek.amikor át kell öltözni
Általában egy így szokott lenni; fiúkat gyakrabban tartják vissza még egy évet.
A Te lányod, Virgiliusé, meg az enyém nagyobbik egyidős, és úgy tűnik, ők mennek 6 évesen suliba. A fiamat pedig visszatartottam, mert kellett még neki, hogy ne legyen olyan izgága.
A lányok szerintem nagy átlagban egy évvel előbbre járnak iskolaérettség terén. A fiúknak kell a 7 éves kor, hogy picit összerendeződjenek. Mondom, nagy átlagban.
Az én lányom is 6,5 évesen fog menni, a fiam 7,5 évesen ment.
nálunk azért nyit 5 kor hogy akik 6-ra járnak még be tudják hozni.
csak azt sajnálom hogy 16 órakor már zár:((
pedig sokszor jobb lenne ha 5 ig lennének
akkor ez úgy látszik hogy ahány ház annyi szokás.
mondjuk a kicsivel már kétségeim vannak hogy egyenes arányban ahogy betölti a hatot mehessen. ugyanis ő sokkal lustább mint Vivi.
Vivi elég koraérett,és kicsinek is az volt. Robika meg nagyon lusta. nem érdekli smmi.
igen ez igy van. a fiam most kiscsoportos. neki kifejezetten jót tesz a nagy társaság, jobban fejlődik.elég lusta sajna.
és tényleg sok nagy jobban odavan a kicsikért mint a saját kortársa.ő is vegyesen van a csoportba, nagyokkal együtt.
Nálunk is kevés a hely, mégis inkább maradnak. Az én fiam is maradt, sőt az összes többi is. Egyedül azok mentek 6 évesen, akik ugyabban az évben, ősszel vagy decemberben töltötték be a 7. évüket.
Kevesebb probléma van az iskolában, ha éretten mennek, főleg a fiúk.
Én figyeltem fel rá a lányomnál otthon :-) Szóltam az óvónőknek, hogy adjanak valami ötletet/tanácsot és ekkor mondták. Ja, és maguktól azért nem nagyon szólnak a szülőknek, mert nagyon sok prűd szülő van és nem egyszer kikérték maguknak és cirkuszoltak, hogy hogyan mondhat ilyet az óvónő az ő gyerekükről...
Persze én elég sok könyvet olvastam/olvasok a gyereklélektanról/pszichológiáról és figyeltem a jeleket, mert számítottam rá. Van aki nem veszi észre, mert bizony nem a nappali közepén csinálják a gyerekek, hanem elvonulnak egy sarokba, csendes zúgba.
nálunk ált 6 évesek. valahogy akik iskolaérettek azokat "kidobálják".7 évesek csak akkor maradnak nálunk ha évvesztesek, vagy van valami ami miatt maradjon egy évet.
de ha semmi ok sincs rá akkor ált azt szorgalmazzák hogy menjen suliba.
talán mert kevés az ovi kell a hely a kicsiknek nem tudom. ennyire nem ismerem.
én is ha betölti a 6-ot márc-ban, megy suliba. szept-től.
Tényleg nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy a vegyes csoport jó. NEKÜNK nagyon jó, egyáltalán nem tapasztaltam azokat a problémákat, amiket az ellenzők írtak.
SZívmelengető látni, ahogy az enyémek pesztrálják a kisebbeket. Azt is, hogy az iskolaudvaron a fiam a nagyobbakkal is jól tud játszani, hiszen ismer néhányat még az oviból, könnyebb a beilleszkedés elsősként.
Szuper, felkészült, elkötelezett óvónőink vannak, és magamnak is betudom érdemként, hogy jól szocializáltak a gyerekeim, nem korosztályos társaságban sem érzik elveszettnek magukat.