Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)

Ágyban nálunk se alhattak, de nem miattam. Páromat zavarta. (a középsőnk 6 hetes koráig köztünk aludt, de folyton arra figyeltünk, nehogy apjuk a 110 kilójával rá találjon feküdni, gondolom, ez is ok valahol...) Engem meg az zavar, hogy a mai napig nekem (is) hiányzik, valamit elvett tőlem... Még akkor se jöttek be az ágyunkba, mikor betegek voltak. :( A párom ehhez az egy dologhoz ragaszkodott...

A kendőzés már érdekesebb. Megvettük, mert nagyon sok jót hallottunk róla, rengeteg jó tapasztalatú szülőtől (meg persze GÁ féle tanfolyam, természetesség elve...). Gondoltuk, milyen jó dolog, de fogják szeretni... Hát nem. Az istennek se tetszett egyik lányomnak se, pedig rendeltetésszerűen, szakszerűen bugyoláltuk őket bele, s mégsem. Volt sírás-rívás, nyugtalanság, hiszti, végül be kellett látnunk, marad a jó öreg mózeskosaras babakocsi. :) A mai napig értetlenül állok előtte...

Nem tudom, miért érzed, mert egyáltalán nem voltam, s nem is vagyok felháborodva! Miért lettem volna? :)

Örülök, ha sikerült megválaszolnom.

Én sajnos első gyerekemmel átéltem azt, amiről írtál. :( Nem is sikerült őt soha 100% anyatejesen nevelni, s a szoptatási próbálkozások is kb. 4-5 hós koráig tartottak. Ma már tudom, hol hibáztam... Illetve azt, hogy mások hol. Nekem az a hibám, hogy naivan elhittem, amit mondott az orvos, védőnő, rokonok, ismerősök... Nekik az a hibájuk, hogy elhitették velem, teljesen normális, természetes dolog, hogy nincs tejem, van ilyen típusú nő, nem kell erőltetni, ott a tápszer, stb... Talán túl fiatal voltam... De az biztos, nem kaptam kellő és megfelelő információt!!! Pedig hidd el, rengeteget foglalkoztam a témával (olvastam, kutakodtam), s az akkori magam módján mindent megtettem, hogy tudjak szoptatni! (ezt ettem, azt ittam, így csináltam, úgy csináltam, kínlódtam, amíg csak volt remény, majd a sok agymosás hatására szép lassan feladtam, hogy nekem ez nem megy, ezek szerint én abba a kategóriába tartozom, hogy nem tudom táplálni gyermekem) Csak épp a valódi segítség helyett a pótmegoldásokba futottam bele. :( Rémes volt. Sose bocsátom meg magamnak.

Aztán jött a GÁ féle tanfolyam, ott egészen másképp és más dolgokat hallottam. Felnyitották a szemem, visszaadták a hitem. A 2. babómnál még tele voltam parával, félelemmel, önbizalomhiánnyal. Végül - ezt is megírtam - 2 és fél évesen ő adta át a cicit az új pocaklakónak. :) 3. babómnál már ment minden, mint a karikacsapás.

Megjártam a magam kálváriáját... Most már tudom, mit és hogyan... :)

Sajnálom azokat a nőket, akik úgy gondolják, nincs elég tejük, "vizes" a tejük, meg ehhez hasonlók. Sajnálom, de el nem ítélem őket, mert úgy gondolom, nem az ő hibájuk miatt van ez így! Sajnálom, hogy még mindig nincsenek azok nagy többségben, akik tényleg tudnak segíteni, akik minden apró részletre nagyon pontos információkkal rendelkeznek, s azt át is adják.

Szerencsére 12 év óta ezen a területen is sok és nagy változás ment végbe, de még mindig nem elég...

Ha tudok, én segítek másokon. Pl. mikor egy gyógyászati segédeszközt forgalmazó boltban dolgoztam, bejött egy anyuka egy picurka csecsemővel, s mellszívót, bimbóvédőt, meg még mit tudom én, milyen marhaságokat akart volna összevásárolni. Nagyon utáltak a kollégák, de a cég érdeke ellenében cselekedtem, mikor nem rábeszéltem és eladtam, hanem mindenről lebeszéltem, s "szoptatási tanácsadóként" vetettem be magam. Beszélgettem vele vagy fél órát legalább... Úgy fél év múlva, vagy még később, egyszer visszajött a boltba (fel se ismertem), karján a kisdeddel. Nem akart vásárolni, csak engem keresett, s megköszönte, amit akkor tettem, mert gyermekét még akkor is 100%-ban anyatejesen volt képes táplálni. Annyira boldoggá tett, hogy miután elment, el is sírtam magam. Jólesett. Ez a hölgy alapból is képes lett volna szoptatni, csak kellett neki egy kis biztatás, pár jótanács, praktika, elmagyarázni egy-két dolog okát, megnyugtatni, hogy a nehézségek léteznek, de túl lehet rajtuk lenni. Egy fél órás beszélgetés rajta már segített. Van, akinek többre lenne szüksége, van, akinek kevesebbre... A lényeg a nőiesség, szoptatási képességbe vetett bizalom helyreállítása, mert hiszem, ezt is elvették jó régen. :( Pedig szerintem nincs annál szebb látvány, mikor látni egy cuppogó, elégedett babát anyja mellén. S ez nem jelenti azt, hogy a nő kitárulkozik!! Lehet azt úgy is csinálni, bárhol, bármikor, hogy a kutya se veszi észre. Ezt tapasztalatból mondom. :)

Visszatérve arra a lányra, akiről írtam, hogy elkezdett kinyílni a méhszája 29 hetesen,az alábbi új hírek vannak:

"szigorúan feküdnie kell, és magnéziumot, infúziót, tüdőérlelőt kapott eddig, utóbbit azért, mert a koraszülés veszélye sajnos fennáll. "

Én nem azt mondom, biztos van olyan anyuka, aki nem elég kitartó, ha a szoptatásról van szó

emiatt elítélni senkit sem szabad, az ő döntése, az ő gyereke

mindamellett én is szoptattam és még most is szopizik Máté reggel és este, pedig 9,5 hónapos

"Ez a hármas jól leírja, hogyan gndozzuk, neveljük a gyerekeket. "

Ebből az hallatszik ki.

Régen fele ennyi stresszeltek és idegeskedtek az anyukák, persze, h több tejük volt

Ki mondta, hogy ez a jó?????

Amúgy rám mind igaz...jajjj!:D

????

Mondtam, hogy ez a jó???

Azt mondtam, hogy mi, én így csinálom. Mivel a gyerekeink kiegyensúlyozottak, vidámak, boldogok úgy gondolom, hogy nekik is jó.

De hogy másnak mi válik be.... Az egyéni dolog. Nem aggitálok én senkit, hogy úgy kell csinálni, ahogy én csinálom.

Hát, hogy az ágyamban altatom a gyermekemet, ez számunkra nem alternatíva pld, sem a kendőzés.

nem vagyunk egyformák, és nem hiszem, h csak az lenne a jó, amit te leírsz

Testemből táplálom, hátamon hordozom, ágyamban altatom. Ez a hármas jól leírja, hogyan gndozzuk, neveljük a gyerekeket.

Viszont

-Csenge csak 2 hónapig kapott anyatejet, mert tovább nem volt (2 hetes korától már pótolva),

-Csenge nem szerette a hordozókat, őt a karomban cipeltem, Csongor elvan kendőben, karikásban, mt-ban, őt ritkábban viszem karban.

-pár hónappal ezelőttig mind a négyen egy ágyban aludtunk, Csenge továbbra is a szobánkban, de - végre - a saját ágyában alszik.

Rugalmas vagyok, a gyerek kényelme, igénye az első, nem pedig az elképzeléseim. Persze vannak keretek, mert az ad biztonságot a gyereknek.

Máté sem rendeltetésszerűen használja a cumit:)

Mostanában ezt rágcsálja(jön a foga remélem most már)

Amúgy ujjszopi van nálunk:)

A-ha!

Cumi

Egyszerűen jobban érezte tőle magát a gyerek. Csenge szájában állandóan ott volt, alig van olyan fotó, ahol ne lett volna cumija.

Csongornak nincs cumija, viszont rongyos a bal hüvelykujja, mert attól érzi jobban magát. Amikor álmos, megijed, valami nem tetszik neki, rögtön a szájába kapja az ujját.

Őszintén szólva a cumi abból a szempontból "jobb", hogy könnyebben leszokik róla a gyerek, mert nincs kéznél, nem deformálja el a fogsort. A hüvelykujj viszont pont a lehető legrosszabb, mert az viszont nem tesz jót az elől lévő fogaknak.

Semmi kivetni valót nem látok a cumiban, ha igénye van rá a gyereknek. Ha a cumitól érzi jól, jobban magát, akkor azt kap, ha együtt akar aludni, akkor együttalszunk. A lényeg, hogy a gyerek jól, jobban, biztonságban érezze magát.

Cumi

Ha a cumira gondolsz, nem a cumisüvegre

Nem tudtam, hogy kell-e vagy sem. Vettünk mind a két gyerekünknek. Csenge 3 éves elmúlt, mire elhagyta, Csongornak sosem kellett (konkrétan pár naposan 30cm-re elköpte, pár hét múlva még egyszer próbálkotunk, hogy kell-e, akkor is repült a cumi). Nem volt véleményem cumi ügyben. Gondoltam majd a gyerek eldönti, hogy kell-e vagy sem. Így is lett.

Ha a cumisüvegre gondolsz

Csenge 2 hét után már tápszerre szorult. Hiába próbáltam mindent (bogyókat, teákát, pihenést) 2 hónap múlva minden csapot elzárták. Nem volt választásom, kellett a cumis üveg.

Csongor 11 hónapos koráig anyatejes volt, akkor a 41 fokos lázam miatt pár napig távol voltunk egymástól, utána már nem kellett neki. Csongornak a reggeli és esti tej(pótló) cumisüvegben van szervírozva :-). Csongor nem ihat tejet, mert allergiás a tejfehérjére. :-(

Vagy cumisüveg a kórházban

Az Imrében adnak 2dl vizet, amit addig "kell" adni a babának, amig nincs tej. Nincs tápszerezés. Mivel mind a két gyerekünk születésekor hőség volt, így jól jött az a kis vizecske, amíg nem lett rendesen tej.

Táplálás

Amíg volt tej, mind a két gyerekünk azt kapott. Nem is volt kérdés, hogy szoptatni akarok, ameddig csak lehet. Csenge tápszert kapott, majd főzőcskéztem. Utazáshoz volt 1-2 üveg babakaja. Most is van itthon - biztos, ami biztos alapon - bár Csongor még sosem evett üveges kaját.

Ez volt a kérdés?

Igen , milyen jó, hogy már ilyen fejlett a technika, és jól látni a két picurt, az anyaméhben.

Azt gondolom a barátnőd mindent megtett, tényleg ilyen is van, de azt nem fogadom el, hogy ennyi anya arra hivatkozzon, hogy neki 1általán nincs teje.

Biztosan húzós lesz a két babával egyszerre, egyik rokonunknak is ikrei vannak, ő két babára valót is tartogatott anyatejből.:) Reméljük minden rendben lesz ezen a téren is nálad.

a barátnőm kezdetben csak szoptatott (6hós koráig). azért viszont, hogy ezt elérje 6hónapig éjjel is 2óránként kellett kelnie és fejnie. mert 2ciciből összesen 80ml jött. vagyis 4óra alatt jött össze igy az amennyiség ami már egy 2hó feletti baba 4óránkénti igénye. itta a szoptatós teákat, ette a homeos bogyókat, szörnyű katyvaszokat főzött mindenféle magokból, de csak ennyi sikerült. 4hósan már kellett éjszakára tápszert is adnia. ő nagyon akart szoptatni, mindent meg is tett mégsem sikerült. 6hósan úgy gondolta elege van, aludna egyet. nem kelt csak 4óránként. kb 2 hét alatt apadt el a teje.

ilyen is van.

anyukám pedig gond nélkül szoptatta a tesóimat (ikrek) 14hós korukig, 1979ben amikor ez még baromira nem volt divat. remélem én is így járok majd. :)) de ha mégsem, nem megyek a falnak. végszükség esetére még mindig ott a tápszer.

cumi? terveim szerint nem lesz, de ha a babák igénylik akkor azonnal kapnak. bár én azt hiszem állndó szoptatásban leszek majd. mire végez az utolsó, kezdhetem előröl az egészet. :)))

majd nekem kell a nyugicumi, hogy ne kapjak agybajt. :)))))) bár ahogy ismerem magam, nagyon fogom élvezni.

Azért nem kell elítélni azt, aki nem tud szoptatni, vagy a baba nem akar szopni.

Van, hogy valakinek nincs teje!!!

DODICA, miért érzem az írásodból, mintha fel lennél háborodva? Szerintem értetted mit kérdeztem, mert mindent megválaszoltál, amire a kérdésem szólt.:)

Igen, én is ezt tartom helyesnek, hogy az anya szoptassa a gyerekét. Viszont annyiszor olvasom fúrumokon, akár itt is, hogy jajj,,, nekem nincs elég tejem, nincs is tejem, nem akar szopni a gyerekem!! Na ezért volt a kérdés. Nálunk a családban ugyanez volt, csak szopi, sem üveg, sem egyéb, a testvérem gyerekei 8 hónapos korukig semmit nem voltak hajlandóak elfogadni a cicin és az anyatejen kívül. Nekem is ez a szándékom, és nem tudom mennyire elfogadható, hogy valaki arra hivatkozik neki nincs teje, nem jó a teje, satöbbi.. Mi a véleményed erről?

Nem teljesen értem, egész konkrétan mire vagy kíváncsi.

Újszülöttet szoptattam, szoptattam, szoptattam, ahányszor igénye volt rá. Se víz, se tea, se semmi más. Csak én. Hozzátáplálás (egy-két kanál gyümivel kezdve, majd zöldség, később hús, stb... ahogy az meg van írva) ráér 6 hónapos kor után, feltéve, ha hajlandó elfogadni. :)

Nálam cumi egyáltalán nem volt, se cumisüveg.

Nem bírom a drnőt, így a szavára sem adok! Sok mindenben nem értek vele egyet a józan eszemmel...

A műsorból csak a zárszót hallottam, meg Détár Enikő utolsó mondatait, az nagyon tetszett, és nagyon az én gondolatom volt! Az amikor mondta, hogy a gyereknek közelségre, ölelésre van szüksége, és Őt nem érdekli ha megszólják, ha a gyereknek arra van igénye hogy az anyukája közelében legyen, akkor Ő akár együtt is alszik vele!